Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

78 BUDENZ JÓZSEF. szem elől tenni, v. oda tenni, hol senki sem látja, se hozzá nem fér (1. NSzótár, eltesz, 2. és 3. jelentéseit); v. ö. eldug, elzár, elrejt, elmarad (NSz. elmarad 1. = nem jőni el, wegbleiben, oda maradni, bizonyos képzelt távolban; 4. = meg nem történni; 5. a haladókkal egy lépést nem tartván, hátúi lenni, azaz : távolra maradni tőlük ; mondjuk is : messze elmaradni, s megfelel neki e jelentésben elhagy NSz. 2.; e két ige nevezetes , mivel jelentésük közel jár a hátramarad, hátrahagy jelentéséhez , noha az el épen ellenkezőjét jelenti annak, a mit a hátra ; de az elhagy, elmarad igéknél már nem is az elül vagy hátúi-valóság, hanem a bizonyos távol-valóság jő tekintetbe, mely az eZ-jelentéséből foly) *), elbuvik (NSz. a végre vagy úgy búvik, hogy meg ne találják), elvesz (= úgy eltéved, elhányódik , hogy rá akadni nem lehet), eláldozik (a nap) stb. Mind ezen el-es igéknél eléggé határozottan esik képzeletünkbe a nemláthatóság, rejtettség, többé jelen nem levés, melybe az illető subjectumok vagy objectumok jutnak: rendesen azonban e képzelet nem lép annyira előtérbe, hanem csak az egyszerű távol létbe, többé együtt nem levés vagy összefüggésbe való irányulás, melynek csak hátterében mint czélja vagy vége áll a szem elől rejtettség képzelete. Ide tartozik a legtöbb el-es, ige, melyek német weg v. fort-os igékkel fordíthatók vagy legalább ilyenekkel értelmezhetők, p. o. elad (verkaufen, tkp. weggeben; j. m. eladni leányt, szlávúl vidat, hinausgeben), elajándékoz, eláll (valamitől), elbocsát, elcsap, elcsen, ellop, elereszt, elfú, elhány, elhárít, elhúz, elkel, elkerget, elszakad (NSz. 2. 3.), elszármazik, eltávozik, elvág, elvál, elvet, elvenni (wegnehmen) stb. Meg kell itt jegyezni, hogy a magyar nyelv nem ritkán hovairányos igekötőkkel összeköt oly igéket is, melyek épenséggel nem visszavezethetők mozgási (v. mozdítási) igefogalomra; ily igék akkor csak „praegnanter" vannak használva, a mennyiben egy alkal*) Különben az elhagyni = verlassen (NSz. 3. 4. 5. 6. 9., p. o. elhagyni várost, felese'ge't, a játe'kot stb., elhagy az isten, a reme'nyse'g stb.) is a távolsági eí-lel fejthető meg ; az illető tárgyat távolra hagyni annyi mint : megszűnni vele együtt vagy összeköttete'sben lenni, míg az egyszerű hagyni ige csak a „nem-mozdítást" fejezi ki. Csak az elhagyni magát (NSz. ll.)-re nézve az alább tárgyalandó el% e's 3.-ra utalunk, mert abban az el a hagyás (= nem-mozdítás) intensiójára vonatkozik : elhagyja magát = mind keve'sbe' feszíti meg erejét (el 2.) vagy oda jut, hogy már sehogysem feszíti meg erejét (el 3.).