Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

A MAGYAR EL IGERÖTŐRŐL. 77 hova-irány, melyből mint eredeti alapjelentésből az el igekötő jelentései meg is magyarázhatók. í.) Legelőbb nézzük azon el-t, mely = német iveg,fort, mely jelentése legtöbbször a valóságos mozgási (és mozdítási) igék mellett tűnik elé , p. o. elmenni fortgehen, weggehen, elhajtani forttreiben, wegjagen. Itt mindenesetre az eZ-nek nézleti helyirányi jelentését kell feltennünk, s így értelmeznünk : elöre-való irányban menni v. hajtani, vagy az eZ-ségbe menni v. hajtani, ha így akarjuk nevezni azon képzeleti tért, melyben ez irány foly. Ámde ezzel még nincs meg teljesen az elmenés, elhajtás értelme, mely azt is foglalja magában, hogy, ha e cselekvés czélját érte, az e/menő v. elhajtott már többé nem látható, szemünk körén kívül van. Ez nem egyéb, mint az el (= eZségbe, eZó're-felé) eredeti jelentéséhez hozzá értett mellékképzelet , a meg nem látszó messziség mellékképzelete. E mellékképzelet pedig azért csatlakozik könnyen az eZség fogalmához, mert csak valamely téren el igyekezvén látni, tehát mindig az eZség irányában, vehetjük magának a messziségnek fogalmát is. Legvilágosabban mutatja ezt a görög TIQOGCO , TZQÓGGCÚ (attikai TZÓQQCO) , mely mint a TCQO •=. szkr. pra (= el; pra-thama, TZQOO-TO, mint eZ-töl el-sö) származéka eredetileg elöre-t jelent (ellentéte: bníato, oníaam hátra, viszszafelé) p. o. Hom. II. 12, 272. [írj ng bníaaco TEtQáy&co . . ., aXXa ngóacoi í'sa&s stb.; Od. 21, 369 7TQÓ<TCO qiégs (hozd elé) TO'^«, de egyszersmind a „messze, távol" kifejezésére használtatott, úgy hogy azután ez lett közönségesebb jelentése (ellentéte: tyyvg közel), p. o. Herod. V. 13. 7zaQtjaccv xal oí ádeltysot avtijg ov xr[ ITQQ<T<X> (nem messze) axomrjv e^ovreg tovtmp. Plató, Prot. 35G, e : ut iyyvg HTS aÓQQca urj stb., v. ö. még német fern, gót fairra, melyek ugyanazon pra árja alapszónak zármazékai (gót/ra és fair, ónémet fir } fur

alakjaitól valók ónémet furisto , angol first = eZsö); a latin procul~r6\ azt mondja Pott (Etymol. forsch. I, 528. 2-dik kiad.), hogy „analóg mit simul, und bezeichnet alsó férne vermittelst eines hin (und insofern auch : hinweg, fórt) nach yorwarts; nur ist die natúr des c etwas dunkel" ; — végre a német fórt is nem jelent sajátképen egyebet, mint lat. prorsum, magy. előre. — Az előre irányfogalomhoz csatlakozó „messziség, távolság" képzelete tehát az, mi a fentemlített el-es igékben ezen igekötöhöz egyszersmind a „nemláthatóság körébe"-féle mellék-értelmet köti, mely igen határozottan elétünik p. o. az eltenni igében = wegtun, bei seite tun, egy szóval: