Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

76 BÜDENZ JÓZSEF. lamint elve (elvé) mint postpositio = trans (Jordán elve trans Jordanem). De ugyanott elmenni is = transire, elváltoztaték = transfiguratus est, és a Bécsi codexben elvitelet = írawsmigratio. Az eleve pedig = mai elé {eleve j'óni procedere, eleve futni praecurrere), s az elve postpositiótól sem különbözik, oly kevéssé mint a belé séma ba, betol (HBeszédben: világbele), vagy a reá, rá sem a ra, re-tö\, kivéve a postpositiók nagyobb hangbeli elgyengülését *). Látjuk tehát, hogy egykét példában még fölváltva el és eleve (elé) fordul elé, az eleve múlni (elémúlni) = praeterire is a későbbi elmúlni, mai elmenni (valami mellett)-nek állván ellenében. Egy másik az él = elé mellett szóló adat az, hogy az elé comparativusa elébb, körülbelül odább jelentésével , érték szerint az el (= weg, fórt) comparativusának mutatkozik ebben : elébbállani (1. NSzótár elébbáll; v. ö. még Kriza, Vadrózsák 486. 1. : dé nehogy akko'ra féltödbe elébb ájj hazól — értelem szerint annyi mint : el ne menj, el ne távozzál). — Az el igeköto így eredetileg azonos levén elé-vel, kopottságának foka egy a meg-, ki- és azon bel-ével, mely régi nyelvemlékekben a mai be, bé helyett fordul elé fóeZtelik, foZhivat). Nem szükség, ez elkopásnak menetelét is meghatározni : azonban annyit tarthatunk erre nézve valószínűnek, hogy az elé régibb alakja eleve levén, ez előbb elve (a mi meg is van postpositio képében), végre elv, eV (ell) lett. Áttérvén most az el igekötő jelentéseinek fejtegetésére, abból kell kiindulnunk, hogy az a hova-irányt kifejező helyadverbium. Ha mint ilyen valamely egyszerű igét meghatároz, ennek legelsőben is vagy valamely nézleti mozgást kifejezőnek, vagy ilyen mozgási ige fogalmára visszavezethetőnek kell lennie. A NSzótárban (1. el 2.) erre nézve azon értelmezést találjuk, hogy el jelent „általán mozgást, bizonyos helyről kimozdulást, legyen az távozás vagy közelítés, p. o. menj el, jöj el, vigyétek el, hozzátok el.u De nem nem nehéz észrevenni, hogy a mozgás (távozás vagy közelítés) fogalma itt nem az el-t, hanem az egyszerű igéket illeti, melyek igekötö nélkül vagy más igekötők mellett is mozgást jelentenek. Az el-nek nyilván csak azon szerep jut, hogy az irányt jelölje meg, melyben az igébeli mozgást, az igecselekvés haladását kell képzelnünk. Ezen irány az el alapszói értelme szerint az eZó're-féle *) Az eleve, elve (elvöl is) „trans" jelentését alább fogjuk magyp Í&ZW.