Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 38

70 BALLAGI MÓR. Káldi hasonló hibába esik a Vulgata fordításában, mit a nyomtatásbeli kiigazít, mig Tarkányi fordításában a kérdésben lévő kifejezés egészen elvész. Mennyivel helyesebb itt a Heltai fordítása, de kiváltképen a Komáromyé. 25. v. E vers fordításában Károlyi különös eljárást követ : mig az első részt egy egész mondattal (mondom hogy vágynak ezek) megtoldja, addig a másodikban az eredetit csonkító összehúzással él : „itt alatt való földi áldásokkal," e helyett : „a mélység áldásival, mely alant terül." A Vulgatát Tarkányi adja leghelyesebben. Ha már most az elemzett fordításokon végig nézünk, ha a szövegeket egybevetve, azoknak értékét és egymáshozi viszonyokat elfogultság nélkül mérlegeljük, Ítéletünk ekkép alakul : Heltai a tartalommal együtt az eredetinek szóiami formáját is át akarja ültetni; de midőn az idegen szabású beszédet nyelvünkre átteszi, ezt nem birja mindig úgy ejteni, hogy a magyar beszédet természetes járásából ki ne vegye, a mire mutatványdarabunk mindjárt első verse világos példát szolgáltat; általában azonban, bár nyelvérzéke nem biztos , müizlése nem szabályozott, még is többnyire szerencsésen birkózik meg nyelvünk akkori fejletlenségével. — Károlyi irálya nem tanulmányozott, parlagian magyar, de azért még sem természetes ; nem feszesen az idegen szöveghez alkalmazkodó, még sem szép, mert hangarány és kifejezési szabatosság nélkül áradozik. Nyelvezete a közbeszéd színvonalán ritkán emelkedik feljebb, és ott is úgy forgolódik, hogy meglátszik , mikép formáról, nyelvcsinröl tudata sincs : told, fold, változtat az eredetin, hogy ennek tartalmi mását adja, nem is sejtvén azt, hogy irodalmi műnél a forma átváltoztával neme is átváltozik; mást mond, mert máskép van mondva. — Káldi öntudatos műgonddal fordít; keze alatt a nyelv elveszti merevségét és könnyű szerrel simul az idegen észjáráshoz ; az előtte szokásban volt körülirásos modor, a fogalmakat inkább leíró mint jelző kifejezésmód nála eltűnik, s ez által a beszéd szintúgy nyer érthetőségben mint szabatosságban; nyelve oly könnyű folyású, hogy az olvasó észre nem veszi, ha itt-ott idegenszerű fordulatot lop be a magyar beszédbe, és néhol oly szólást tesz kelendővé, mely nem egészen igazolható. A tökély e fokára azonban Káldi csak lassan fejlődve jutott el, s épen ez teszi birtokunkban levő kéziratát oly nagybecsüvé, hogy módot nyújt e fejlődés menete tanulmányozására.