Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 38

A MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK. 71 A kézirati Káldi még oly függésben van a héberből forditó Heltaitól (néha Károlyitól is), hogy — a mint fentebb láttuk — sokszor a miatt a Vulgatától is eltér. A nyomtatásbeli javított fordításban ott, hol a héber és Vulgata közt eltérés van , e befolyás alól öt teljesen emancipálva látjuk, mig másutt meg még közelebb jár Heltaihoz; azonban általában itt már inkább a nagy nyelvmüvész Pázmán iskolájának nyomaira akadunk. — Csipkés Komáromi eredetije nyelvét jobban érti minden elődeinél, de ö a szövegnek inkább betűjét tanulmányozza mint szellemét, inkább azt nyomozza mit jelent a szó, mint azt, hogy mily fordulat által nyeri azon lelket megkapó kiválóságát, mely a bibliai legegyszerűbb előadásnak is annyira sajátja ; azért fordítása az eredeti betűjéhez ragaszkodó, inkább anyag-, mint alakhű, jobban adja a szót, mint annak lelkét, és sokszor a héber esze-és szavajárása szerint beszélteti a magyar bibliát. Minthogy azonban a valódi értelem adásában mindent megtett, a mi akkoriban , az exegeticai tudomány akkori álláspontjához képest elérhető volt, és fordítását úgy intézte, hogy eredetijénél se többet se kevesebbet ne mondjon : igen gyakran nem keresve is eltalálja az igaz hangot, és eredetijének finomabb árnyalatait, színezetét is tükrözi vissza. Hűség tekintetében Komáromy bibliája az előtte megjelent fordításokat egyről egyig mind messze túlhaladja. — Bloch-Ballagi előképének oly mását törekszik adni, melyben — mennyire nyelvünk birja— amannak minden sajátságai, még különözései is utánozva legyenek ; tán többet akar mint a mennyit elbír, de úgy akarja adni az eredetit, a mint a szerző adta volna, ha magyarul beszél ; visszatükröztetni akarja a nehézkes nyelvet úgy mint a könnyen folyót, eredetije hibáit, avult formáit úgy, mint annak szépségeit. — Tarkányi fordítása legszólóbb tanúság arról, hogy nyelvünk Heltai ideje óta mennyire fejlett, mennyit nyert szókincsi szabatosságban úgy mint szerkesztési könnyüség és hajlékonyságban; de Tarkányi szabályzott elöadásu nyelve, könnyű folyású irálya modern színezetű, s épén azért nem arra való, hogy az ó szövetség ódon egyszerűségét vagy az új szövetség egészen sajátos nyelvezetét híven visszatükrözze. S itt nem titkolhatom el csodálkozásomat a felett is, hogy midőn Tarkányi a Káldi nyomán eszközlendö fordításhoz fogott, azon megbe sülhetetlen bibliafordítási kincset, melyet Káldi kéziratában bírunk, felhasználni elmulasztotta.