Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Vass József: Adalékok a magyar nyelvjárás-tanhoz. II. közlemény: Pótléksorok a háromszéki nyelvjáráshoz. 1

6 VASS JÓZSKF. c) A -ra, -re felható rag néha más viszonyraghoz is fiigged, mint : naponkéntra való (azaz : napról-napra). d) E kérdésre : honnan? a helyhatározók a í és n ragok közt váltakoznak; a -t azonban mégis szokottabb, mint : alunnat v. aluanét, alólunnat v. alólunnét, alwinan v. alunnén , alólunnan v. alólunnén ; fejjünnet, elől'únntt, hátunnat, hátunnét, hátunnan, hátunnén ; hazunnat, hazunnét, hazunnan, hazunnén. így váltakoznak ezek is : merrünnet, messzünnet, egyebünnet, tovunnat, honnat}

égytínnet többünnet, aminnat, kilvünnet v. küvünnét, kiivünnen v. kiivünnén ; a közélünnet h. inkább közelről; a távulunnat h. inkább távúiról; a mellünnet is hallatszik, de csak névszó után, pl. a fa meüünnet. — Az itt adott alakok helyett, -ról, -; 'ól végzetüek is használtatnak, mint : alulról v. alólról; fejjürröl; elörröl (elölről v. elülrol)^ kátúrról (hátulról) ; hazurról (hazulról); merről; messzürről (messziről) ; küvürről v. hiijjerről (kivülről) • túlról, e) A mi névmás gyakran szerepel a háromszéki népnyelvben 3 ennek helyét pótolja : mi-afféle, pl. hús-mi ; ily összetételben azután mindkét szó ragozható, mint : húsnak-minek, húst-mit stb. holott a deréknyelvben a mi-afféle előtt álló névszó rag nélkül szokottabb, mint: hús s mi-afféléből. Hasontermészetü az egy s más, pl. egy s másból, így a háromszéki egyetmás (egy s más) alanyeseti alakja, a sokszori használat s hallás után, az egyet-mást v. egyet s mást ragozott alakoknál fogva mehetett elkorcsulva népnyelvi forgalomba. II. Igékben. a) Az -e? kérdőhang előtt a másodikszemélyü igealak l ragbetüje kettőzve hangzik, bárminő önhangzó álljon is előtte 1

). A háromszéki népnyelv derék búvára ennek ily magyarázatát adja : „A második személyt, ki nélkül nem beszélünk, majd a kiöltögetett nyelv 11 hangja figyelteti, majd a hesszintö ssz, kihangzólag külön is : la! -sza ! -sze ! (a la ! láttatva, azaz jelentőleg, a -sza ! -sze ! hallatva azaz biztatólag; az szem-érzékeltetöleg, ez fülérzékeltetöleg) ; azért van a -lak, -lek második személyre ható ígeragban is meg az l hang." b) A -sza, -sze rendesen igékhez, de némely viszonyszókhoz is függedő mutató-raghoz e vidék népnyelvében g mássalhangzó já') V. ö. Magyar Nyelveszet. Vl-d. Évfoly. III. Füz. 220. 1. 4. p.