Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Vass József: Adalékok a magyar nyelvjárás-tanhoz. II. közlemény: Pótléksorok a háromszéki nyelvjáráshoz. 1

ADALÉKOK A MAGYAR NYELVJÁRÁS-TAGHOZ. 5 g) s (a szó utótagjában), mint : eröss, firiss, v. friss, hamis*, juss (egynek eso osztályrész), magoss (== magas, hoch, altus; mert magvas = magos), szoross. Váltakozik az egy és két s ezek végén : igyenes, üres, büdös, heves, keves;

lapos, piros, szőrös, veres, vizes ; tehát egésszen, igyenéssek, üressek, kevesen v. kevessen, piroson v. pirossan, veresedik v. veressedik. h) t, mint : bocsátíani, fütíő, hütíö, Mátíyás. i) z, „ lázzad, lázad. De egyszerűen hangzanak: vilámlik (helyesen, a világ hasonlatára), virad, dinye, lóg, ily, oly, mely, mily stb. Akadnak e vidék nyelvében rendkivül toldott v. ferdített szók, minők: egyaránsó, egyarányu (magasságra nézve), váslik vásik (kopik), tulu, tollú (toll), naninyó v. nanyinkó}

nagyanyó (nagyanya) stb.; s megfordítva, jönnek elé szokatlan kurtítások, mint : fonőlki (fonál = fonnál ki), fonával ki felé, fonákul; tesvér, testvér; kételen v. kéntelen (kénytelen); karincza, katrincza; téteti v. téteti (magát), tetteti; mej, mell; alutni v. ótatni, aludtatni v. altatni (miként : esketni , esküdtetni, eskettetni); innét a vért megaluttani v. alutni, a. m. altatni; elalutotta (elzsibbasztotta) a karomat az ütés; rátotta, rántotta; ozsonnya, ozsonna, uzsona; felettébb, szerfelett; tám, talám, talán;paczkona, patkoncza (magtermö virág; a teljes mellett; pl. a teljes viola mellett a paczkona = patkoncza) stb. 2. §. Ragozási sajátságok. I. Névszók- s névutókban. a) A birtokos e ragtól elmarad a többes rag , valahányszor a többséget a birtoknév azonkivül is kifejezi nyilván vagy alattomban, pl. azon könyvek Jánosé (i); mi mind N. uramé (i) vagyunk. b) A felekezet- vagy szövetkezetet jelentő -ék rag, és az egyes harmadik személyü birtokrag, midőn viszonyba jönek egymással, ragot cserélhetnek (nyelvünk érzékeny bántalmára, mit megigazítani a népiskolák komoly feladata), mint : a Jánosék szolgája, v. a János szolgájik (= szolgájok) 1

). ') Magyar Nyelvészet. Vl-d. Évfoly. III. Füz. 224.1. 3. p.