Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 38

44 BALLAGI MÓR philosophiáját Némethonban eredményezte, itt annak szükségét nem érzik, s ezért meg nem fogamzhatik. így van az, a hazai történelmet kivéve, tudományos irodalmunk minden ágaiban, s így folyt bibliafordításunk ügye is. Heltai Gáspár „a szent bibliáról és annak magyar nyelvre fordításáról való elöljáró beszéd"ében számot adván a munkája készítésénél követett eljárásról, többek közt ezt mondja: „úgy követtük a zsidó bibliát, hogy előttünk volt a közdeák biblia is, előttünk a több deák bibliák is, előttünk az egyéb nyelven valók is. Megolvasván ez okáért együnk egyiket, másunk másikat, harmadunk harmadikat, negyedünk negyediket, követtük az igaz és az írás szerint való értelmet." — tehát mindenféle nyelven irott bibliákat forgattak, használtak Heltaiék, csak az előttük készült magyar fordításokra semmi gondjuk, ezekről szó sincs, holott ha a kéziratbelieket nem is, de azokat, melyeket már akkor nyomtatásban bírhattak, minők Komjáthi, Pesti, Erdösi dolgozatai, csakugyan használhatták volna. Károlyi Gáspár Heltai és Melius elődeit említi ugyan, sőt azt is mondja: „a kik ezelőtt valami részt fordítottak a bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük"5 de bizony a megtekintésnél többre alig is ment, mert hogy az eredeti alapos megértésében szintúgy, mint nyelvünk művészi kezelésében őt messze túlszárnyaló Heltait figyelemmel kísérte és komolyan használta volna, ezt fordítása épen nem mutatja. — Az Új-szövetség magyarításában, a mint később meglátjuk, elődeit alkalmasint használta; de épen azért az Újszövetség fordítása hasonlíthatlanul sikerültebb is az O-szÖvetségénél. A régiek közül az egy Káldi az, ki bár maga sehol nem említi , de már annálfogva is, hogy az egész roppant munkát állítólag 15 hónap alatt végezte, lehetetlen hogy meglevő fordításokat ne ,. használt legyen; de épen azért Kazinczynk „a tót eredetű nemzetek után a biblia legszebb fordítója"-nak mondja (1. magyar régiségek és ritkaságok 18. 1. jegyzetben). — Természetes egyébiránt, hogy ez Ítélet a munkának pusztán nyelvezeti oldalát illeti. Nem tartozván czélunkhoz, hogy a fentebb felsorolt bibliafordítások mindnyájáról Ítéletet mondjunk s azoknak tüzetes méltánylásába bocsátkozzunk, beérjük most tett általános észrevételünkkel, csak azt jegyezvén még meg, hogy míg tudósaink egymás irányában viseltettek azon csekélyő lenézéssel, hogy senki előde dolgozatát arra nem méltatta, hogy azon tovább építsen : kölcsönben vi-