Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397

CSEEEMTSZ TANULMÁNYOK. 431 524. 526.-ban : tolsemla és kaesezla. A cseremisz szókincsben e képzővel készült ilyen főneveket találunk : kodso maradék (a mi marad v. maradott), koloso halott, kostoso betegség, baj (valami a mj fáj ; kost- fájni), selse repedés (a kenyerén : kinde selse), kupturgitso redő (kupturg-), pördösö esztergályos (pörd- forgatni) , pudurgi^o töredék (eltört valami), punuskwso penész (punusk- penészesedni), lokü/so bűvös (lokt- elbűvölni), vaskese hamari (ki mindent hamarkodva tesz meg), sazergese csorba (sazerg- megcsorbááodni), surso bolha (tkp. szúró, sur- szúrni). Ez: küdürcö mennydörgés, jobban küdürtsö-nek írható, mert van igéje: küdürt- mennydörögni. — Észrevenni való, hogy sokszor az igető és a képző között egy könnyű önhangzó van, o, u}

ö, e (sohasem

a, a miért is nem lehet e képzőt az ás, infimtivussal összefüggésbe hozni, a mint Wiedemann 119. 1. teszi, bár az ö hegyi dialectusában as és ása mutatkozik; ámde ezen asa-nak a-ja olyan, mely az erdei dialectusban o-val cserélődik föl, míg az as infinitivus a-ja az erdei dialectusban is megmarad). A képző előtti ezen önhangzók aligha nem annak eredetibb teljesebb alakjához tartoznak, a mi különösen az által lesz valószínűvé, hogy koloso mellett van még kolo&so is (Bbl. kola&sa, e mellett : kolsaj, meg pujrsis, teremteni igétől van R.-nál pűrwkso, végre süas rothadni, romlani-tól származik stiksö rothadt, romlott, elviselt (C. is sü^se). E különös &-val való alakok arra a sejtelemre vezethetnek, hogy a so illetőleg kso képző a török-tatár gu&, kuciy güU, küGi (oszmanli u^u, ügü, i^i, Í3Í) összetett képzőnek felel meg. 4) sas; képez nomen futuri-t, főleg abstract értelemben, azaz : oly nomen actionis-t, melyben a cselekvés kilátásban valósága, s ennél fogva egyszersmind kellősége is értetődik; v.ö Cs.m. 518. tolsas eljövetel (de mely még történni fog, mert az mondatik, hogy „eljövetelére hagyta, halasztotta" ; 512. „hogy ne lenne találkozás (vas lisas)", szintén csak bekövetkezendönek képzelt cselekvés. A kellöség jelentésére nézve v.ö. Cs.m. 513—15. Hogy ezen szóalakok valódi névtők, nem annyira abból tűnik ki, hogy személyes névmásragok járulnak hozzájuk (513.514.), mert a cseremiszben viszonyragok után is állnak személynévmási ragok (mint a magy. alám, alattam), hanem főleg abból, hogy casusragok és postpositiók foglalhatnak utána helyet, v.ö. 520. poktesasgec, 508. tolsas7cm, 521. tolőas verem, 511. kaesasem, 509. tolsasem, liSasem. Általában jelenté-