Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 38

A MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK. 43 kélyhez közelebb : jóval alább száll bizakodásunk és csodálkozva kérdezzük : Mi annak oka, hogy biblafordításunk az irodalom fejledtével nem tökéletesedett, hogy sem érteményi, sem alaki tekintetben sehol semmi előhaladás a jobb felé, sőt itt-ott visszahanyatlás, hátrafelé menés tapasztalható ? Miért nincs kellő arány szellemi munkatételünk és ennek foganatja közt ? Hogy a bibliafordítás ügye összes művelődésünk folyamatával szoros kapcsolatban áll, s ahhoz képest fejlődött, azon bizonyosan senki kétkedni nem fog; s így az érintett tüneménynek is okát azon körülményekben kell keresnünk, melyek művelődésünk fejlődését általában késleltették. E körülmények közt egyik legfontosabb az, hogy irodalmunknak, különösen múltjában, a külföldtől való függésnél fogva nem volt meg a természetszerű fejlődéshez okvetlen megkívántató folytonossága, hogy minden föllépő új munkás a helyett, hogy elődjei vállain magasabbra szállt volna, rendesen úgy fogott teendőjéhez, mintha előtte a hazában a fölvett tárgyra nézve semmi sem történt volna, s őneki a dolgot külföldi tudósok nyomán ab ovo kellene kezdenie. Semmiben sem mutatkozik a külföldtől való szellemi függésünknek káros befolyása inkább, mint fejlődésünk ama szaggatottságában, mely a szellemi életünk tüneményei közti összefüggést kizárja. Minthogy figyelmünk folyvást a külföld óriási szellem-munkássága felé irányult, ki-ki kaptunk annak fejleményei közül egyegy kitűnőbb jelenséget, s midőn azt honunk földébe átültettük, sokszor eszünkbe sem jutott, hogy azt elébb a hazai előzményekkel viszonyba és egybehangzásba kellene hoznunk; holott csak is igy válandhatott volna igazán sajátunkká, csak így fejleszthette volna tovább a nerazetileg érvényesítendő értelmi tőkét. A ki pl. nálunk philosophiai munkát ír, nem azt vizsgálja, hol áll a mi philosophiai tudatunk, hogy ezt vévén fogó végül, szellemi látkörünket természetes egymásutánnal tovább terjeszsze, szélesbitse ; hanem megkedvelvén külföldön valamely rendszert, azt magyar köntösbe öltözteti, s azt hiteti el magával, hogy tovább fejlesztette a magyar philosophiai tudományt. Miért nem bír a Hegelismus köztünk gyökeret verni ? Azért, mert a Kántféle hazai utánzók után Fichtét és az első korszakbeli Schellinget, a természetbölcselöt átugorva egyszerre Hegelre szöktünk, s így hiányozván a magyar philosophiai tudatban az, mi Hegel