Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397

430 BUDENZ JÓZSEF. kusketrrae sovuláo : az elszakított keszkenő, kustumo orza: a szárított rozs, tünüktömö jeng: tanított ember. Ezek: koskomo ver : száradó hely (azaz, hol valami szárad), maleme ver: alvó hely (hol alusznak) a magyar „háló szoba"-féléknek felelnek meg. Ilyenek: tarlema oksa: bér (bérlő pénz), kol kueuwo uzgar: halfogó, halászó eszköz, jükstülmö ver: fürdőhely, coŐmo avaj : születő anya (azaz : a kitől valaki született; ezenkívül cocmo = születés is, cocmas mellett). Egyéb példák: oldabno megcsalás, betrug (ettől megkülönbözteti Reg. a melléknévi oldalme alakot = megcsalatott, betrogen), oldalaltmo csalódás, pumo ajándék, adomány , mumo talált dolog, fund (találmány), murmo ének (a mit énekelnek), jomdarwjo veszteség (a mit veszt valaki; ellenben: jondarmas az elvesztés), südürmö fonat (a mit font valaki, mintegy: fonomány), sübálwe köpedék, coklome áldozat (acepTBa, a mit áldoznak; ellenben: éoklomas jíeepTBOBame, áldozás, áldozathozás); — paleme ismert, ismeretes, ismerős, örmö csodálatos (ó>- csodálni; v.ö. örmas csoda, tkp. csodálás). — A mint a fölhozott példákból kitűnik, a magyarban főleg a -mány, -meny képző az, mely alak szerint is a cseremisz mo, rae (Bbl.-ban rendesen wia)-nak megfelel. A mo, we-nek csak rövidült alakja az m (em), mely egykét főnévben fordul elé: vorugewi ruha (mintegy: varram, a mit varrtak ; vorug&s varrni-tól), őongewi rovátk (a mit beróttak), pürém ráncz (pürais ránczba szedni ruhát), káöirm kiáltás, schrei (v.ö. keckermas geschrei), s azután a sn- (eljöni, elérni, Bbl.-ban so-) ige mellett használtató igeneveket képez, p.o. karm son: enni (ennem, enned, ennie stb.) jött, azaz: ehetném, megéheztem stb. De mikor ezen igenevek még birtokos-személynévmásokkal vannak, meg sem lehet határozni, hogy m képzővel vagy mo, me-vel vannak-e képezve, v.ö. Cs.ni. 564. tolmed, 565. hajmeze, 567. tolmuzo. 3.) so, se (sö) nomen agentis képzője, mely egyszersmind participium activi is : p.o.tolso una: a jövő vendég (útban levő), jogwso vüt: folyó víz, koskoso vorugem : száradó ruha, tünemse iksebe : tanuló gyermek, poktoso jing : a hajtó ember, numalse ömrie: a (teher) hordó ló, kise jing: beteg (tkp. fekvő) ember. Azonban múlt idő fogalma is csatlakozhatik hozzá, és lehet kusketlese sovulzem = elszakadt kendőm (kukketl- elszakadni), koskoso ver: megszáradt (száraz) hely, tolso jing: az eljött ember, tünemse iksebe: tanult fiu, őrse pi: veszett kutya. Lehető abstract jelentésére nézve v.ö. Cs.m.