Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397

BÜDENZ JÓZSEF. zö mindig hangsúlyos, az alapszónak akármelyik szótagján van a hangsúly ; ez által különbözik főleg a genitivus- alaktól, mely szintén n-nel képeztetik, de csak akkor hangsúlyos a végén, ha már a ragtalan névtö is az. Reguly csak a megelőző ü után ejteti a ragot dvel, különben a-val, még az üpsem és ümülüksan-ban is. 2) as képző, alak és jelentés szerint = magy. as, es ezekben : éves, húszas, ötös stb., p.o. ia§ éves (menar ias = hány éves), luras (lu-uras) tíz kopékás, t.i. pénz; kum keöas parem : három napos ünnep ; vit südöras kagaz : öt rubeles bankó; lásd még Cs. m. 448 —50 : iktas, koktas , ik jongezas, meiíare pörtas. Látni való, hogy csak megelőző számnévi szó mellett használtatik, a bizonyos menynyiségre terjedőt, avval fölérőt jelentvén; az előbbi an képzőhöz úgy áll, mint a török lu, lü-hez a luk, lük, p.o. onluh tízes t. i. pénz, jirmilik húszas, bir ajl'ik egy hónapra való stb., és csakugyan Cs.m. 448. 449.-ből látható, hogy a tatár eredetű luk is szerepel a cseremisz as helyett (pörtluk, jongezfofc). Talán ide való ik tangas is (1. tang, fent 408. 1.); aligha parnas gyüszü (parúa ujj ; itt az as nagyon emlékeztet a finn -ukse-ra ebben : sormus, tő: sormukse gyürü, ettől : sormi ujj, vagy kaulus, kaulukse gallér, ettől : kaula nyak), és jordomas =jordomo semmirevaló. 3) teme (deme, tumo, domo, dömö) fosztó képző = magy. talán, telén, p.o. ku&tteme erőtlen, tamdeme ízetlen, nsimesteme szégyentelen, muzodomo betegség nélkül való, mucasíeme végetlen, v&tedeme nőtlen, ustumo esztelen. A Bbl.-ban téma, dema (1. Wied. 241. 1.). — Ugyané képző , a mint látszik más képző közvetítése nélkül, igetőhez is járul: koldomo süket, nem halló (kol-a& hallani), küdömö éretlen, kületömö kelletlen, temdeme telhetetlen, vozuldomo nem szégyenlő, szemtelen. Létezik ugyan egy negatív te képzős igető is, a melytől ezeket mo, me igenévképzövel lehetne származtatni: de ez ellen szól a felhozott szóknak activ-féle jelentése, melynek amo, me képző mellett passiv-félének kellene lenni. így nem marad egyéb, mint a koldomo-félékben a kol után valamely igenévképzőnek elenyésztét tenni föl, mert a teme képző névszói alapszót kíván, nem kevésbé mint a magyar talán, telén, mely a tud&tlan, ismereíZen-félékben is ily alapszóra (t. i. az at, eí-féle igenévre) támaszkodik, noha itt is az a látszat van, hogy közvetlen az igetőhöz járul (v. ö. Magy. Nyelvészet V, 538). 4) erla és la képzők jelentés szerint a magy. as, es-nek felel-