Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397

CSEREMISZ TANULMÁNYOK. 423 dar, tar faetiv igeképzö = csuv. dar, tar (der, ter)}

tat.

dur, tur (tür, dür • t'ir, tir) ; ezen képzőalak csakis a csuvasból vétethetett át, hol mint a j akutban a nehéz a,e önhangzóval van, míg a többi törokségben csak a könnyebb u, ü, 'i, i hangzókkal ejtetik. A valódi cser. faetiv képző kt vagy csak t, p.o. onzukt- mutatni (láttatni, onzlátni-tól), esteid- tétetni, kurgusí- futtatni (kurguz-íutm), purí- (bemenetni) bevinni. A dar, tar kiváltképen az idegen eredetű igetök után használtatik; így a lan végűek után (-lan-dar, mely a csuvasban is igen szokott) : t&zsdandar- gyógyítani tiszta cser.: tazangd-), aek-landar kijózanítani, nameslandar- szégyeníteni, ySüandar- valakit munkával kínozni stb.;' egyéb idegen igetők után : enandar*- elhitetni, öngölcZar- megértetni, kolandar- szomorítani stb. ; cseremisz eredetű vagy képzöjü igetök után: jomdar elveszíteni (jom- veszni; C-nél jamd- = jomáar- R.), izemcZar- kisebbít (izemcZ- helyett), jongesíar- tágítani (jongesí tágulni), vozoláar- megszégyeníteni, sotemdar fényesíteni (sotemá- helyett), colgusíar- fényeltetni, ilistar (ilisí- mellett) föléleszteni (iliz- éledni), joksartar- (és joksarí-) vörösíteni, tünzükíar megfojtani (tünzüg- megfúlni). Végre a dar, tar faetiv jelentése elég érezhetővé válván a cseremisz nyelv-észjárás előtt is, másrészt a kt cseremisz faetiv képzőben főleg a magára is factive használt í látszván főelemnek, arra vetemedt a cseremisz nyelv, hogy ezt a &f-beli t-t tar-vú is helyettesítse: ktar, mely csak azt j elenti, a mit a kt (hacsak úgy nem veszszük a dolgot, hogy kihez még pleonastice járult tar, úgy hogy ktar e helyett volna : kttar), p.o. umktar- lesodorni, leszakítni (ur- leszakadni, elsodródni), rustuktar- részegíteni (rmt- részegedni), vonzuktar- átkeltetni (vonzátkelni), soyoktar- savanyítni (lop- savanyodni) ; sőt egyszer igen szabályszerütlenül áll jüksíiZcí lehűteni (jüM- hűlni) mellett juksw&landar, tehát landar = dar. E mellett: vikíar egyenesíteni, kinyújtani mellett nem áll alapige, csak a vik egyenes melléknév, mert vín egyenesülni, kinyújtózni-tól nem származtatható. I (dl), amennyiben főnevektől, „valamivel valamit tenni"féle jelentésű igéket képez, megfelel a török-csnvas la, le denominativ képzőnek (a magy. I, 61, el), és megvan kétségtelen tatár-csuvas eredetű igékben p.o. ungZ, aksakZ-, tixrl-, ezapZ-, pagaZ- stb. De ezenkivül is fordul elé : taganZ-, tarl-, pajZ- osztani, poda*- szegezni, tükeZ- elreteszelni (tükö retesz), poro£ fúrni, sogaZ- szántani (so^á-