Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Némely látszólagos képtelenségek a csuvas-török hangviszonyokban. 234

246 BUDENZ JÓZSEF. vas a török vég-&-hangot kihagyogatja, s l után (valamint n, r után) a d igen is változhatik 3-vé, a mint rendesen azzá válik a de egyesi 3. szem. végzete a praeteritumban, p. 0. vil\e = tor. öle?* (1. szem. vildem, 2. vilden). A mi leginkább föltetsző, hogy t. i. török *jap'irdak, jk. sabirdax ellenében nem csuv. éWirp, hanem sivi'/je áll, ez onnét magyarázható, hogy 3 előtt valamivel könnyebben ejtődik l mintsem r, s hasonpárját találja a jakut s'^ar-ban ettől: sírit (e helyett sirdar, mely sirdar s egyszersmind s'í/jar lett) ; hasonlóképen iar'ijnak praesense ialyitiiti (ebből: iarjabin, 'iar\ab'in). S hogy a csuvas csakugyan szívesebben ejti a 3-t t után mintsem r után, akár abból is látható, hogy az r végű egytagú igetők vég-r-je elmaradt következő 3 előtt, de nem ám az l-végűek vég-Z-je, p. 0. ki\e e. h. kirle, ho\e e. h. hor\e, ellenben kií\e, vil\e, jo^e-felék nem vetik ki az l-t. Különben igaz, a török nyelvekben fölötte ritka az r és l csupán való egyenes váltakozása; de itt szorosan véve nem is erről, hanem rj-nek ^-vel való felcserélődéséről van szó. Ennyi elég a csuv. é,ul\e (sivilje) = tör. japrak (*jap'frdak) igazolására. 4. Csuvas kivár száj = tör. ay'iz. Mily képtelenség éiwar-t azonosnak mondani ag'iz-zal! Azonban lássuk közelebbről. — A milyen közel rokon viszonyban áll a csuvas nyelv a törökhez, s a mennyire rendesen és szabályosan mutatkoznak e kettő között némely hangtani különbözések is, a fentebbiekben volt alkalmunk látni. Már ha, nem tudva azt, hogy „száj" törökül ay'iz, csak a csuvas éiivar-ból akarnók azt némileg következtetni és eléállítani, mindenesetre ^'-vel kezdőnek vennők föl a mvar-nak megfelelő török alakot; továbbá tudva azt, hogy a csuvas r vagy eredeti, mely törökben is r, vagy ;z-ből eredő, a sejtett török alakot vagy r-rel vagy z-zel végződtetnők; végre kitalálván azt is, hogy csuvas v önhangzók között vagy szintén török v és ^-hangnak felel meg, vagy pedig y-nak (minek világos példái csuv. uvel fiu = tör. oyul, puv&s fojtani ZZ boymak, tuv hegy = tay}

suve

v. s'iva ~ say} püver máj = bay'ir bél stb.), nem tekintve az önhangzókat, ilyen török alakokat sejtenénk ki: l.j-v-r; 2.j-v-z; 3. j-f-r; 4.j-r

z. Ámde az, mely valóban megvan a törökben, az ay'iz alak, még csak mássalhangzóira nézve sem felel meg tökéletesen egyiknek sem, de mégis legjobban közeledik a 4-dikhez, csak az a híja levén,