Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)
Értekezések - Budenz József: Némely látszólagos képtelenségek a csuvas-török hangviszonyokban. 234
242 BUDENZ JÓZSEF. j csakugyan a í-hang bekövetkezett lágyulásának köszöni eredetét, abból láthatni, hogy más tatár dialectusban a lágyulás (jésítés) említett másik hatása szerint a f-hang sziszegővé vált épen a fölhozottak közül való több szóban, p. o. kojbal azak = jk. ata^; kb. kozan = kar. hodan; kb. kuzuruk = jk. kuturuk, kr. kuduruk; kb. küzö = jk. kutüö, kr. hüdö; kb. íos-kan jóllakott = jk. tot; kb. k&zeng nyírfa = jk. xa t' m g, kr. kadeng: kb. ^ezerben = kr. kedermen. Ennyi elég a fentebbi feltetsző összehasonlításunkban szereplő e/iszój-jének keletkezéséről. Ha már most az eji szóval a csuvas 'ira-í állítjuk szembe, evvel az e szóbeli csuvas r-t ugyanabba a viszonyba teszszük egy eredetibb í-hanghoz, a melybe a szorosabb-török^'-t. Es ilyen viszony csakugyan létezik és kimutatható: mert nem csak az 'ira-t lehet ellenébe tenni a jk. ütüö-nék, vagy ora-t az ata^-nsik, hanem van még több hasonló eset, melyek részint a már a tör. j =jak. kar. í-hangra fölhozott szókat illetik. Ilyenek jelesen : csuv. horin, horon: nyirfa = jk. ^ating, kar. kadeng, tör. kaji'n. „ turan-as : satiari (tur-\-an reflexív képző) = jk. tot, kb. toskan, tör. doj-mak. „ áoran: gyalog = jak. satí, tör. jaján (a csuvasban s, a jakutban s felel meg rendesen szó-kezdő tör. ^'-nek). „ keru, kru: vő (gener) =jk. kütüÖ, kr. hüdö, tör. göjegü. „ hir: szél, part, margó == jk. ki'tí, tör. kij. n süres : rothadni = jk. si'tij, tör. jij-mak. Ezenkívül van még két csuvas szó, melyben az r török j-ve\ találkozik. Aor-as ponere = koj-mak., vuran-, veraw-as ébredni = ojan-mak. Ez utóbbi mellé azonban gyökére nézve a kar. őtkar tehető (v. ö. NyK. II, 339), úgy hogy oj = ót; a &o/-mak-nak csak a torökségen kívülről lehet bebizonyítani a kot, kod-íé\éb'ó\ való eredetét. Annyi bizonyos, hogy a fölhozott csuvas szókban olyan r van, mely eredeti í-hangból ered; annyival bizonyosabb, mert magának a csuvas nyelvnek körén belül némely í-hanggal kezdődő képző és rag a <-hangos alak mellett 7^-hangos alakot is mutat, mely még kiterjedtebb használatú mint a í-hangos, p. o. dan, da = tör. dan, da a ran, ra alakban jelenik meg, de praeteritum-képző = tör. di a re alakban, minden önhangzó után, s minden mássalhangzó után is, kivéve l, r, n-et. Kérdhetjük most, mily úton képzeljük keletkezettnek ezt
