Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Némely látszólagos képtelenségek a csuvas-török hangviszonyokban. 234

CSDVAS-TÖRÖK HANGVISZONYOK. 235 sével. Míg a hasonlító nyelvészet csak efféle szóegyezésekkel áll elé, milyenek magy. vér = finn veri, cserem, vir v. vür; m. wien-ni == f. ménen, cserem mías (causat. wun-t-as); m. Hornok = tör. kum, kicsi = tör. kücük, m. hét = tör. jedi; m. halni = f. kuolen, cser. kol] m. kö = finn kivi, osztj. &ew, cser. &it stb., senki sem bántja, nem is bánthatja okosan; de nem minden egyezések olyan szembetűnök mint ezek, s mégis léteznek és valók, s természetesképen a hasonlító nyelvészetnek nem csak jogában, de kötelességében is áll ezeket is fölkutatni és kimutatni, ha csak adatainak hiányossága miatt nem akar töredékes rendszer-épületet rakni. De az elismerendő egyezés lehetőleg be legyen bizonyítva; különben a ráfektetett következtetések , mint porladozó köre rakott súlyos falrészek, elébbutóbb romba dőlnek. Midőn tehát a hasonlító nyelvészetnek ilyen szembe nem tüno szóegyezések fölkutatására való jogosultságát és kötelességét nem annyira bebizonyítani (mert hiszen azt mindenki mint magától értődőt elfogadja), mint inkább igen kirívó, és valóban, ha az okkimutatás elöl egy perczig behunyjuk szemünket, képtelennek látszó néhány esettel élesebb világosságba akarom helyezni, — egyszersmind oly biztos járású nyelvhasonlítási térre lépek, a melyen az egyezésnek minden megkétlésen fölül való meggyőző, megingathatatlan kimutatását lehet eszközölni, és mégis a kimutatott szóegyezések első tekintetre képtelennek látszanak! E tért képezi egyfelől a csuvas nyelv, másfelöl a török (beleértve a tatárt és jakutot is); a csuvas és a török nyelvek pedig ugyancsak testvérnyelvek, úgy mint a német és szkandináv, a cseh és az orosz nyelvek. Bár mily bátran tehetjük is ez állítást, mégsem lesz haszon nélkül, biztosabb meggyőződés végett, e testvériségnek rövid körülrajzolását adnom. Hogy a csuvas nyelv legutójára csak a török nyelvekkel való eg

vs

égböl vált el, s még ezen elvált állapotában is velők egy szorosan összefüggő nyelvcsoportot képez, az ama nyelvnek úgy szókincséből mint grammatikai alakjaiból világosan kitűnik. Az eltérés csak annyi, a mennyi távolabb álló dialectusok között szokott lenni; azaz : a szók is a grammatikai alakok is legnagyobb részt ugyanazok a két nyelvben, nem lényeges vagy az alakegyezés körén még belül levő hangtani különbséggel; vagy ha több az alaki eltérés, mégis a szónak csak egy részén vagy helyén mutatkozik, a többi félreismerhetlenül egyezvén. Itt egyelőre a csuvas r-re figyeltetek, mely igen