Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Némely látszólagos képtelenségek a csuvas-török hangviszonyokban. 234

NÉMELY LÁTSZÓLAGOS KÉPTELENSÉGEK A CSUVAS-TÖRÖK HANGVISZONYOKBAN. Mrj S-oQv^stzs ávőgeg 'A^r\vaioi! kiálthatnék föl exordiumúl én is midőn a t. Osztály előtt képtelenségekről merészlek beszéllni, elejét veendő az a fölött méltán várható indignatiónak. De nem tartok tőle, hogy az osztályülés elé nem való tárgyat választottam volna; mert hiszen hozzávetettem, hogy ama képtelenségek nem valóságos, hanem látszólagos képtelenségek, és olyan képtelenségtől, mely valóban nem az, várni lehet némi érdekes és hasznos tanúságot is. Czélom pedig néhány adalékot nyújtani annak az igazságnak bebizonyításához, hogy eredeti rokonságban levő nyelveknek eredetileg egyező egyes szava, történeti hangfejlödés illetőleg hangváltozás következtében, az egyik nyelvben a másikbelitöl merő különböző alakot ölthet magára, s hogy a hasonlító nyelvészet, midőn ily két szóalaknak eredetileg egy voltát ismeri el, korántsem esik az absurdum-hivésnek könnyelmű vétkébe, foltéve hogy az illető nyelvek szabályosan mutatkozó hangviszonyaiból amaz elismerés kényszerűségét ki tudja mutatni. Mert hiszen tudva van, hogy a hasonlító nyelvészet nem azért tart két rokonnyelvbeli különböző külsejű szóalakot a jelentés egyezése mellett eredetileg egyezőnek, mert azok különbözők, hanem bizonyos okok által arra kényszerítettnek vallja magát, n o h a azok különbözők. Mindamellett a hasonlító nyelvészetnek ezen oldala, az egymástól eltérő alakú rokon szók elismerése, keltett föl leginkább ellene gáncsos kifogásokat, melyek szinte rossz hírbe hozták; részint méltatlanul, mert a gáncsolok restelték az elismerésre kényszerítő okokba is ereszkedni; részint igazságosan, mert a hasonlító nyelvészet, értem itt a magyar-altajit, hébehóba olyas egyezést is talált fölállítni;

melynek elismerésére nem szolgált vagy nem szolgálhatott egyszersmind az illető okok kifejté-