Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

A RÉSZESÜLŐK. 231 csak úgy él társalgás, mint írásban : ha nem, azt ugyan rosszul teszi. Ha e különböztetést a két nyelv közt elejtjük, s hozzá még t. Hunfalvy Pál úr azon találó megjegyzését: „A részesülöket nevezzük igés-névszóknak s vége minden félreértésnek", — elfogadjuk, /Szerzőinek különben dicséretes műgonddal készített értekezését egyszerű tudomásul vehetjük; mert így azután az élőnyelv az igés névszókat (tehát nem többé részesülöket) csakugyan ismeri. Egyébiránt Bir. figyelemmel kísérte a dolgozat minden sorát; mert sokat tartalmaz, mi méltán ébreszt figyelmet és serkent bővebb nyomozás és fejtegetésre : honnét a részletekre vonatkozó észrevételeit következőkben terjeszti elé : Sz. állítja (211. 1.) : „Az d-képzős szók, mint fő-nevek, az élőnyelvben hármas szerepet viselnek, t. i. némely igéktől, <f-képző hozzájárultával azonnal fő-név származik ; más igéknél pedig az ó-képzős szó fő-névvé csak úgy válik, ha egyiknek valamely főnevet elébe, másiknak meg utána teszünk." Helyes. Csak hogy így általánosságban kimondva iiem tanít többre, mint a mennyit úgy is tudtunk. Jó szolgálatot tesz Sz. a szóalkotásról szóló tannak, ha részletesen kifejti, mely igékből lesz a) elébe-, b) utána -tétellel összetett főnév. Hogy az idézett megjegyzésnek hasznát vehesse nyelvtanunk, okvetlenül, ide vágó szóalkotási szabályokra van kiáltó szükség, ilyeneket azonban sajnosán nélkülözünk ; holott nem volna ügyes-bajos dolog azok megállapítása, főleg ha efféléket szem előtt tartunk: harangoí ütő, fogai vájó, keiét kötő stb., és: evö kanala, ivó pohara, varró tűje, író asztala, háló szobája stb. JSir.-nak ugyanezen észrevételt kell tenni Sz. azon állítására, hogy „az 6 képzővel származott szók, mint mellék-nevek, az élőnyelvben kettős szerepet viselnek" (211. 1.). A 213. 1. Bíráló pleonasticus ragozást lát ezekben: be-belé, hezhozzá, nak-neki, rajt-on, mik csak nyomosítás tekintetéből tűrhetők. Hogy fúl ige igenis van, kitűnik csak e példából is : egy vigyáztalan gyerek a vízbe fúlt; nemis ám a vízbe belefúlt; mert: be = belé. Hogy mások : nyúlni, kapni, mint: hozzányúlni, rajta-kapni, Bir. átlátja; de azt át nem láthatja, mi különbség van: az ételhez nyúlni és ételhez hozzányúlni, valamint a lopáson kapni és lopáson rajtakapni közt, miután hez — hoz+zá, on = rajt-f-a; hanemha tán egy kis nyomosító erő.