Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

232 TAKÁCS ISTVÁN. 213. 1. a) a <-képzös szók közöl, melyek vesznek föl minden s melyek csak bizonyos viszonyragokat ? 214. La tudat és ijedet főneveket, hogy az élőnyelv nem ismeri, azzal nincs bajunk; ismerte a régi kor, ott van a Jászai-codex colophonjában : születet után 1466. „Multa renascentur, quae jam cecidere, cadentque vocabula, — si volet usus." — Horat. Bir. nem érthet egyet /&.-nek exegetikájával. A két értelmezés közöl (216.1.) Bir. az elsőt tartja helyesnek; Sz.-nek a második jobb, habár erőtetett. „Grammatici certant, et adhuc sub judice lis est." Horat. 216. 1. szánandó (miserandus), tisztelendő (reverendus) stb. bizony deákos alakok; azért csinált a reformatio: tiszteletes-t, helyesen ; mert a két említett igés-névszó csak annyit akar jelenteni, mint: szánni-, tisztelni-való. Szerző okoskodására, 217. 1. a), Bir. röviden csak azt jegyzi meg: ásó, temető, fogó, fedő, olvasó, szabó stb. a cselekvő alanyról menvén át a tárgyra, vált belőlök önálló főnév, miként ma is szerepelnek. Bizony jelen részesülők voltak azok hajdan, Verseghy F. szerént, ma pedig mint igés-névszók (nem bánom, o-képzővel) szerepelnek. A mit $2. 218.1. hosszasan magyaráz, arra is csak az az észrevételem, amit a 216. 1. mondottam, hozzá adva még ezt: a háló, ülő, evö, ivó stb. főnevek, de működő alanyok helyett állnak, mi kitűnik a vele összetett szó személyragozásakor: háló szobája , ülő széke, evö kanala, ivó pohara stb. 223. 1. a jeles Révai hirdette tan szerént mondanunk s írnunk kellene : a katonák fegyverök és a katonák fegyvereik , mi Sz. megjegyzése szerént, nyelvünk szellemében egyátalában nem alapszik; mert az ily szerkezetek csak akkor volnának helyesek, ha így beszélnénk : az Ök fegyverök, és az Ök fegyvereik. Bir.}

a nélkül, hogy ajánlaná, Erdélyre mutat, hol ez honos, megszokott, közkeletű: az ök apjok, az ök testvéreik, az ök falujok, az ök jövedelmeik stb. Hihető a nagy Révai ezt ismerte s ez után indult, valamint irodalmi nyelvünk is tetemes részét köszöni az erdélyinek, hol az, főleg a fejedelmek időszakában, nem csak az oltár, udvar, hanem még a törvényhozás és államkormányzás közege is volt. Elvitázhatlan, hogy a hal-Iánk, érténk és hallók, értök, valamint a hallanánk, értenénk és hallanók, értenÖk, igeragozási külön alakok Erdélyben megőrzött nyelvkincseink.