Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

230 TAKÁCS ISTVÁN. ÓS ez a fa még ma felvágandó, ezek a könyvek itthon lesznek olvasandók ; vagy más szóval: az anc?o-képzős szónak időt jelölő ige-határozóval késztető és egyúttal jövő-idejü értelme van, más-nemü igehatározóval pedig majd késztető, majd jövő-idejü, a mit a beszéllő v. író czéljából lehet megítélni. Czélomat teljesen elértem, ha sikerült nyelvünk barátait meggyőznöm a felől, hogy a részesülőkről való tan, s kivált az átható igék körül, sokkal komolyabb figyelmet érdemel, mint a milyent arra eddigelé fordítva látunk. A helyes irányt azonban a szükséges reformnak csak az a meggyőződés adhatja, hogy a részesülők — s köztök főkép az ó-végü részesülők (jelen részesülő) nyelvünkben csak másod-rendü vagyis oly szerepet játszhatnak, melyet nekik az illető (o, t, andó) képzős szók az iró-nyelv kedvéért — salvo jure dominali — engedélyeztek. TAKÁCS ISTVÁN. Közöljük most Vass József bizottsági tagnak észrevételeit, a melyek az által nem váltak feleslegesekké, hogy Takács úr némi kis változtatásokat tett a czikkében. Bíráló legott kezdetben nem tartja helyesnek az élő- s írónyelv közti különböztetést, főleg nálunk, hol az élőnyelv (= szokás, usus) egyik egyetemi alaptörvényül tekintetik , s ez az oka, hogy a magyar élő s irodalmi nyelv közt nincs lényeges, szembeszökő különb-' ség; innét írhatta Corvin Mátyás olasz udvaroncza , Galeotti : „a magyarok, akár nemesek, akár pórok, csaknem azonegy módon szólnak, mindeneknél ugyanazon kiejtés, azon szók, s azonegy kifejezés ; a miért a magyar nyelven készült költemények falun és városon, közép és alsorsuak által egyformán értetnek." Ez ma is így van. A nyelvjárások annyiban különböznek egymástól, a mennyiben több vagy kevesebb ős sajátságait őrizték meg a nemzeti nyelvnek, s csak ennyiben térnek el az írónyelvtől többé vagy kevesbbé, de a tudomány figyelem s, hol kell, kellő méltánylat nélkül nem hagyja, miután a szokás (= usus) az „quem penes arbitrium est et jus et norma loquendi." Nálunk az írónyelv = szabályozott élőnyelv. Nem is ismerek tanúit magyart, ki fesztelen társalgás közben másként beszélne, mint írásban szokta a nyelvet használni; pl. az zX'-es igékkel