Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

224 TAKÁCS ISTVÁN. valamint a többi személy-mutatók is (én, te, mi, ti) nemcsak birtokrag képében, hanem személyrag képében is szerepelnek nyelvünkben , s mind a két esetben ugyanazon szabályok szerint függednek az illető szóhoz. így p. 1. általa és általuk, 2. háza és házuk, 3. mellette és mellettök, 4. gyermeke és gyermekök-ben az 1. és 3. alatt az 6 és ok személyrag-, a 2. és 4. alatt pedig birtokrag képében jelennek meg, és mégis az 1. és 3. alatt épen azon alakban ragadtak, mint a 2. és 4. alatt. Félre-értésbÖl származott c) Az a baj, hogy a í-képzös mellék-nevet oly öszvetételekbe hoztuk, melyekannak természetévelegyátalábanmegnem férnek. írjuk p. 1) sorsüldözöttek, a sorsüldözött szerencsétlenek, a sorsüldözötteknek menedéket adott stb. és 2) a sebet kapott tiszt lerogyott stb., holott az élö-nyelv sem az 1. sem a 2. alatti öszvetételt nem ismeri. Ebben ugyanis csak e kétféle Összevétele fordul elé a í-képzös mellék-névnek : szú-etie, és szárnya-szegett. A sorsüldözött öszvetétel már sem az egyiknek sem a másiknak meg nem felel, holott ha írjuk vala : a sorsüldözték , a sors-üldözte szerencsétlenek, a sors-üldöztéknek menedéket adott stb., mind magyarabbúl, mind szebben (mert kevesebb í-vel) szóltunk volna. A 2. alatti öszvetétel pedig még helytelenebb, mert ezt helyre sem lehet igazítni. A seb-kapta ad formám : dércsípte , szú-ette nem illik rá, mert az élö-nyelv analógiája szerint azt tenné sebtől v. seb által kapott (tiszt). De nem illik rá a sebe-kapott sem ad formám : szárnya-szegett, színe-hagyott, mert akkor meg azt tenné : sebére nézve kapott. Ez utóbbi analógiát különben is csak csínyán szabad utánoznunk, mivel ez nagyon szűk korlátok közé van szorulva az által, hogy az illető fő-név mindig valamely részét látszik a jelzetté másik fő-névnek jelenteni, p. farka-vágott tyúk, ina-szakadt ló, színe-hagyott posztó, szárnya-szegett gólya, esze-veszett ember stb., valamint az által is, hogy itt a í-képzős szót magát is nagyon meg kell választani, mert a mint látjuk, az nem csak átható , hanem nem-átható igétől is fordul elé, a midőn az elsö-rendü (szú-ette, hideg-vette) öszvetételben a íképzös szó egyedül és kizáróan átható (tárgyesetet vonzó) igétől származik, s más-nemütöl nem is szárraazhatik. A sebet kapott, s a mi még ennél is rosszabb, a sebet