Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

A RÉSZESÜLŐK. 221 csípte-féle öszvetételekben, a látta, ette, rágta, csípte szóban a í-képzős ó'-ragú mellék-nevet félre-ismertük;

vagyis abban a hiszemben voltunk, hogy a látta, ette stb. nem egyéb, mint a múlt idö tárgyasragozású egyes harmadik személye, a mely hiedelemből azután következetesen folytak a láttam hölgy, láttad h., láttátok h., látták h. hasonlóan tárgyas-ragozású alakok. Meg kell tehát mutatnom, hogy a madár-látta, szú-ette stb. stb. öszvetételekben a látta, ette nem a múlt idő tárgyas-ragozású egyes harmadik személye. Ezt pedig a következő körülmények bizonyítják : 1) Mikor ezt mondjuk : ezt az almát féreg rágta, távolról sem jut eszünkbe, hogy a, féreg és rágta szókat együvé írjuk; holott ha ezt mondjuk : ez itt féreg rágta alma, a, féreg és rágta szókat oly szoros viszonyban érezzük egymással, hogy a leirás alkalmával némi belső kénszerüség arra ösztönöz bennünket, hogy e szoros viszonyt a két szónak egybeírása, vagy legalább kapocs-jegygyel öszvekötése által a szemnek is láthatóvá tegyük. Egy szóval: nyelvérzékünk bizonyságot tesz róla, hogy a féreg-rágta öszvetételben a rágta nem a múlt idő tárgyas-ragozású egyes harmadik személye. 2) Igével csak e kérdésre felelhetünk : mit csinált (csinálsz, csináltunk, csinálnátok stb.) , nem pedig erre, milyen ? S miután a féreg-rágta (alma v. dió)-ra a milyen kérdés illik, ebből következik, . hogy benne a rágta szó nem lehet a múlt idő tárgyas-ragozású egyes harmadik személye. 3) A féreg-rágta öszvetételben a rágta viszony-ragok által módosítható, mert mondjuk : a íéreg-rágtát eldobtam, a íéreg-rágtáról ne is szólj, a íéreg-rágtának keserű íze van stb. ellenben : ezt az almát féreg rágta mondatban a rágta szó semmiféle ragot nem vehet föl. 4) Ebben a mondatban : ezt az almát féreg rágta, a rágta szóra a névhatározót (a, az) nem viszonyíthatjuk, holott a féreg-rágta-ban levő rágta szóra épen úgy lehet viszonyítnunk, mint akármely más névszóra (főnév, melléknév, számnév, névmás), p. ne a féregrágtát, hanem az egészségest add nekem. A miből hasonlóan a tűnik ki, hogy a rágta a féreg-rágta-ban nem lehet a múlt idő tárgyas-ragozású egyes harmadik személye. E félre-értésböl támadt azután a) Az a baj, hogy az ily alakokat csak akkor tudtuk használni, midőn a jelöltök fő-név határozott volt, p. az elolvastuk könyvet visz-