Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

A RÉSZESÜLŐK. 219 a gyufa és lőpor szókat. Magyaráznom nem szükség, hogy alkotójok micsoda fogalmakat — illetőleg tárgyakat — akart e szókkal megjelölni. De a gyufa-ved czélt nem ért, mert ez a valami egy részről nem szokott olyan nagy lenni, mint egy fa, más részről ez a valami szokott lenni fonalból, sőt papirosból is. Nem ért czélt a lőpor-rú sem, mert evvel a valamivel nemcsak lőnek, hanem p. repesztenek is. Nem felelt meg e szerint azon egyedül helyes szabálynak, hogy az új szó a fogalmat szabatosan kifejezze. A mi pedig a philologiai szempontot illeti, bízvást kimondhatjuk, hogy teljesen rossz szókat alkotott; mert nem találunk az élő-nyelvben egyetlenegy példát is oly öszvetételre, melynek egyik alkotórésze valamely ige fő tője, a a másik fő-név volna. Igaz ugyan, hogy a gyufa szóban nincs meg a valódi fő tő, a gyújt, de e megtörpítéssel a gyu fő-névvé egy-átalában nem vált, mert a gyu-t magára épen úgy nem értjük, s nem tartjuk fő-névnek, mint nem értenők a nyu és re szókat, melyeket valaki a nyújt és rajt igékben levő főnevek gyanánt használna fel az öszvetételekben; s így a gyufa szó még rosszabb a lőpornál is. Nem tartok germanismusnak (író-nyelvünkben) sokat, a mit mások annak tartanak, de e szó-szörnyeket lehetetlen másnak tekintenem, mint a német : Zündhölzchen, Schiesspulver, Hőrrohr, Schlagader}

Lockspeise

szolgai majmolásának. Nem azt akarom evvel mondani , hogy ezentúl gyujtó-fa és lövo-por szókat használjunk, mert a föntebbiekböl kitetszik, hogy ezek — ha bár helyesek is a magyar szó-képzés szempontjából — nem jók a fogalom szabatosságát tekintve. Én a gyufa és lőpor helyett a gyujtóka és lobbanó szókat képeztem, s addig, míg más jobbakat nem képez, ezeket használom ; gyujtóka szerintiek p. a mondóka, hajtóka, szopóka stb. Olvasóim ítéljék meg, mennyiben elégítik ezek ki mind a fogalombeli szabatosság, mind a magyar szó-képzés kívánalmát. Alig szükség említnem, hogy a többiek helyett a halló-cső, verő-ér, csalogató (ez utolsó teljesen elég minden további hozzáadás nélkül) mellett maradok. A mely nyelveket én értek, azok között az író-papiros, vívóiskola stb. öszvetételekhez hasonló öszvetételek az angol nyelvben fordulnak elé. Ha egy angoltól azt kérdjük: what has your davghter done yesterday f (mit csinált tegnap a kegyed leánya), s az angol azt akarja értésemre adni, hogy alanya folyvást írt, így fog felelni: ihe was writing (írt, szó szerint író volt) ; a miből látjuk , hogy az angol az ing végű részesülőjét — de csak a to be ~ lenni lét-igével