Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

216 TAKÁCS ISTVÁN. p. a mikor ezeket halljuk, vagy mondjuk : Sándor állandó foglalatosságot kapott, az ember halandó, a világi örömök mulandók, az ember esendő, a gabona nem kelendő, ha a házamért illendő árt kapnék, — nem azt értjük, hogy a foglalatosság állani fog, hogy az ember meg fog halni, hogy a világi örömök el fognak múlni, hogy az ember el fog esni (erkölcsi tekintetben), hogy a gabona nem fog kelni, hogy olyan árt mely illeni fog; hanem értünk olyan foglalatosságot, mely változásnak vagy megszakadásnak nincs kitéve; értjük az embernek azt a tulajdonságát, mely szerint a halálnak alá van vetve; a világi örömöknek azt a tulajdonságát, mely szerint rövid ideig tartanak ; az embernek azt a tulajdonságát, mely szerint akaratja nem elég erős, hogy a kísértetnek ellent állhasson; értjük azt, hogy a gabonát a vevők nem keresik ; értünk olyan árt, mely a ház értékével arányban van : vagyis érezzük, hogy az állandó, halandó, múlandó, esendő, illendő, kelendő csak közönséges tulajdonság- vagy melléknevek. Én a halandó, állandó stb. szót andó (endö) képzős szónak nevezem, s egyúttal megjegyzem, hogy olyan emcfo'-képzős szó, mely az illető ige ható-formabeli fő tőjétől származott volna (eshetendő, állhatandó) az élő-nyelvben elé nem fordul; más részről azt, hogy a létező aweZo'-képzös szók jobbára nem-átható igéktől képződve fordulnak elé, átható igétől sokkal kevesebb lévén , p. nyújts valamit ennek a szánandó embernek; kérem tisztelendő urat stb.; de a szánandó és tisztelendő sem azt jelenti a ki szánni fog és tisztelni fog, hanem azt a kit szánni és tisztelni kell (szánásra méltó , tisztelésre méltó). Az ando-képzős szó az élő-nyelvben, mint már föntebb is említem, csak mellék-név képében szerepel. Mind ezekből pedig kiderül az, hogy az ó, t}

és cmdó-képzős nevekre a részesülő nevezet egyátalában nem illik ; azon tulajdonságuknál fogva azonban, hogy az illető igék természetét is felölthetik — a mint ezt az alábbiakból meglátjuk — a többi nevektől való megkülönböztetés végett elnevezhetjük őket igés-neveknek.