Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

A RÉSZESÜLÖK. 215 ben is dívik, p. adjon szomszéd asszony egy főzet borsót, ne többet csak egy fözetet; egy sütet szalonnát kaptam, egy sütetnél többet nem adtak, hanem holnap még egy sütetre szert teszek. Már maga az a körülmény, hogy az élö-nyelv a, főzet, sütet szókat csak személyilletöleg birtokragok nélkül használja , arra mutat, hogy a főztöm, főztöd stb. sütt'óm, süttöd stb. nem a főzet és sütet fő-nevek módosulatai, mert különben a föztövn, főztöd stb. helyett főzetem, főzeted stb. alakokat kellene használnia; de kétségkivülivé teszi ezt az a körülmény, hogy a főzet, tudat főnevekben a t betűt oly magánhangzó (a főzet-hen nyílt e, a tudat-ban a) előzi meg, mely kiröppenni a magánhangzóval kezdődő rag előtt nem szokott; holott ellenben a í-képzös szóban a t betűt nemcsak teljesen különböző (o, közép e, és ö), hanem természetökre nézve is oly magánhangzók előzik meg, melyek a magánhangzóval kezdődő rag előtt mindig kiröppennek. Világos példáját látjuk az o, közép e és ö magánhangzók e természetének az úgynevezett hangugrató főneveinkben, p. járom, verem, üröm stb.: járinunk, jármok, jármot, jármos ; vermek, verme ; ürmöt, ürmös stb. de még szembeszökőbb e természetök az igének a í-képzős szóval alakjára nézve teljesen megegyező múltidői tőjében. A látot(t), szenvedet(t), gyözöt(t) múltidői töktől ugyanis a többi személyek így vannak : láttam, szenvedtél, győztünk stb., nem pedig látot(t)am, szenvedet(t)él, győzöt(t)ünk *). C) Jövó' részesülő. Az úgynevezett jövő részesülő az élő-nyelvben hasonlóan sem nem jövő sem nem részesülő. Nem tagadhatja ugyanis senki, hogy, *) A bocsátott, tanított; említett, segített; hűtött stb. múlt idői tökből nem reppen ki az írónyelv szokása szerint az o, e, ö; de nagyon czelszerü volna, ha az írónyelv méltányolná azon vidékek példáját, a hol bocsáttad , taníttunh , emUtlük , segíttétek, hüttünk, stb. alakokat ejtenek , s így a t betűt megelőző közép hangzókat csak csak azon igéknél tartanok meg, melyekben azoknak megtartását a kiejtés könnyítése s a beszédbeli világosság követeli. Ilyenek pedig csak azon igéink, melyekben az alap-formabeli fő tő <-vel végződik, s ezt közvetlenül valamely mássalhangzó előzi meg, mint : ránt, repeszt, tart stb. Nehéz s csaknem lehetetlen volna ugyanis beszéd közben különbséget tenni a tartunk (jelen) és tarttunk (múlt) stb. között. De ellenben mind szebb-hangzású , mind legalább is épen olyan szabatos volna az említettetek , tanítottátok stb. helyett említtetek, taníttatok alakokat használni, s ezeket ekkép az illető vidék (Nógrád, Heves , Gömör, Borsod , s talán még több is) szájából az író-nyelvbe átültetni.