Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

,212 TAKÁCS ISTVÁN. ennek a betegnek has-hajtót rendeltek, mellék-névi természetükön semmit nem változtat, mert ily eset a közönséges mellék-neveknél is eléfordul, p. a gazdagnak hízelkedni szoktak, a szegénynek szerencséje is szegény, X. megyében sok nemes van stb. Az ige ható-formabeli fo tőjétől ó képzővel származott szó magára képez kész melléknevet, és összvetételt nem ismer, p. hallható szóval beszélni, olvasható betűkkel írni. B) Múlt részesülő. A nyelvtanok múlt részesülőjét az élő-nyelv hasonlóan nem ismeri , s midőn a nyelvtanok azt tanítják, hogy a töltött, vágott, metélt (káposzta, fa, tészta) múlt részesülő (a töltf

vág, metél

igék alapformájában), bízvást azt az észrevételt teheti rá az élő-nyelv, a mit Voltaire tett a római szent birodalomra. Valamint Voltaire szerint a római szent birodalom sem nem római, sem nem szent, sem nem birodalom : úgy a töltött stb. is sem nem múlt, sem nem részesülő. A töltött, vágott stb. szókban ugyanis a múlt fogalma épen oly kevéssé rejlik élő-nyelvbeli használatuk szerint, mint akármely más faj-jelölő melléknévben, p. kerti, erdei (növevény), s velők nem e kérdésre felelünk : mikor ? (töltötték, vágták, metélték), sőt a mikor fogalma nem is jut eszünkbe, hanem e kérdésre : milyen? & így azt a tulajdonságot akarjuk kijelölni, hogy az (a káposzta) nem közönséges ; hogy az (a fa) nem hasábokban levő; hogy az (a tészta) nem reszelt vagy sodrott. De a töltött, vágott stb. nem is részesülő. E tételre ugyan már azon nyelvtanok tanitása szerint, melyek a részesülőről csak annyit mondanak, hogy az idö-részes melléknév, a föntebbiekben meg volna felelve, a mennyiben kimutattam , hogy az ige múlt ideje bennök egyátalában nem rejlik. Vegyük tehát figyelembe a részesülőnek azon másik tulajdonságát, mely szerint az az illető ige vonzási viszonyát megkívánja, s lássuk meg, a töltött stb. még e szempontból is lehet-e részesülő. A tölt, vág, metél, mint átható igék tárgyesetet vonzanak (fát vágunk, tésztát metéltek, káposztát töltenek) ; úgyde e természetűkkel a töltött, vágott, metélt szóknak egyátalában nincs semmi közük. En a töltött stb. szót í-képzős szónak nevezem, megjegyezvén egyúttal azt, hogy az élő-nyelv csak azt a í-képzős szót ismeri, mely az alapforma fő tőjétől származik, s így a tölthetett, vághatott (ható-