Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)
Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210
A RÉSZESÜLŐK. 211 nyelvben számos olyan szó , mely teljesen a nyelvtanok jelen részesülőjének alakjával bír, azaz ha az ó (ö) képzőt (nem ragot) eltávolítjuk tőle, tisztán vagy az alap-forma fő tője, vagy a ható-forma fő tője marad meg, p. a) temető, fogó, fürdő; kábító, rettentő stb. b) hallható, olvasható (hallható szó, olvasható írás) stb.; de az a alattiak mindig vagy fő-nevek, vagy mellék-nevek; a b alattiak mindig mellék-nevek. En ezeket közös névvel ó (ö) képzős szóknak nevezem. Az d-képzös szók, mint fő-nevek az élő-nyelvben hármas szerepet viselnek, t. i. némely igétől (az alap-formabeli fő tőtől) az ó (ö) képző hozzájárultával azonnal fő-név származik; más igénél pedig az o'-képzös szó fő-névvé csak úgy válik, ha egyiknek valamely fő-nevet elébe, másiknak meg utána teszünk. így a) a fon, fed, fog, ás, fürd(\k) alap-formabeli igék fő tőjétől az ó (ö) képző puszta hozzájárulás által kész fő-neveket (fonó , fedő, fogó, ásó, fürdő) képez ; b) az üt, váj, gyárt igéktől származó J-képzős szó pedig főnévvé csak úgy válik, ha a hozzáillő fő-nevet elébe teszszük, p. harang-ütő, fog-vájó, szíj-gyártó, kerék-gyártó. c) Végre az eszik, iszik, süt, vág, varr, ír, hál stb. igéktől származó o-képzös szó fő-nevet csak úgy alkot, ha a hozzáillő fő-nevet utána teszszük, p. evö-kanál, ivó-pohár, sütö-tekn'ö, vágó-híd, vágódeszka, varró-tü, varró-párna, író-asztal^ író-toll, háló-szoba stb. SÖt vannak oly igéink, melyektől az o-képzős szó mind magára, mind öszvetétel által képes fő-nevet alkotni, p. ül (ülő, a min a vasat verik, és ülő-kád, ülő-fürdő), olvas (olvasó, imához való, és olvasóterem). Az alap-forma fő tőjétől d-képzövel származott szók, mint mellék-nevek, az élő-nyelvben kettős szerepet viselnek. Némelyek t. i. magokra is valódi melléknevet képeznek, mások pedig csak úgy, hogy az illető főnévhez csatlakoznak, jelesen a) ragadozó, rettentő, p. a ragadozó madarak húst esznek; a múlt éjjel rettentő mennydörgés volt. b) gyümölcs-óltó (Boldog-asszony), haj-nyiró, juh-nyiró (olló), iga-vonó (marha), has-hajtó (orvosság), gyomor-erösítb\ (szer) stb. Az a körülmény, hogy kivált az utóbbiak közül némelyiket a szokás főnév gyanánt is használja, p. adjon nekem gyomor-erösítöf, 14*