Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Takács István: Mit kell tartani nyelvünkben a részesülőkről? 210

MIT KELL TARTANI NYELVÜNKBEN A RÉSZESÜLŐKRŐL? Nyelvtanaink csaknem átalánosan azt tanitják, hogy igéinknek 3 részesülőjük van, ú. m. 1-ső, mely a jelen időt; 2-dik, mely a múlt időt; 3-dik , mely a jövő időt mutatja. Például : rakó jelen részesülő ; rakott múlt részesülő ; rakandó jövő részesülő. Midőn a fenn kitűzött kérdésre meg akarok felelni, különbséget kell tennem az élő-nyelv és az író-nyelv között. Elö-nyelven azt a nyelvet értem, melyet a tanulatlan magyar minden alkalommal, a tanult magyar pedig fesztelen társalgás közben szokott használni, vagy más szóval azt a nyelvet, melyet ért és beszéli minden magyar a nélkül hogy nyelvtant tanulnia kellett volna. Azt hiszem, hogy az előtt, ki e különbséget méltányolja, nem fog különösnek tetszeni, ha azt állítom, hogy az élő-nyelv a részesülöket, mint olyanokat nem ismeri. Menjünk azonban rajtok sorban. I. A) Jelen részesülő. A jelen részesülőt az élő-nyelv nem ismeri, még pedig sem azt, melyet nyelvtanaink az ige alap-formájában, sem azt, melyet az ige ható-formájában *) tanítnak, p. rakó alap-formabeli jelen részesülő ; rakható ható-formabeli jelen részesülő. Van azonban az élő*) Nézetem szerint helyesebben cselekesznek azon nyelvtanok , melyek a várhat, nyerhet, taníthat stb. szókat nem külön , s úgynevezett ható igéknek (verbum potentiale) tekintik, hanem a vár, nyer, tanit stb. igék hatóformájának. Ezen idoma ugyanis minden igénknek •— átható , közép , beiszenvedő, műveltető, gyakoritó stb. — kivétel nélkül megvan p. vág = vághat, ül = ülhet, boszankodik = boszankodhatik, aggódik = aggódhatik, kaszáltat = kaszáitathat, tapogat = tapogathat, csökken = csökkenhet, esik (az eső) = eshetik stb.