Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Fogarasi János: A sajó-szentpéteriek 1403dik évi „végzése”, nyelvészeti tekintetben. 190

208 FOGARASI JÁNOS. de biz én rögtön ki tudnám igazítni még a lejti lábra ügyelve is : , A magyar megissza a bort.' S ezt nem tudta volna Vörösmarty ? kinek verseiben egy fölösleg beszúrt szócskát, legkisebb erőtetést a nyelv rendes folyama ellen nem találunk. Úgy hiszem, hogy jellemzetest látott a ,magyar ember' szólásban s nyelvérzésére támaszkodva irá a mondottat. És nyelvérzése nem csalta meg. Másutt is olvassuk Vörösmartynál: „Megemészti embert a bú mint fát a szú." Ellenben a sajószentpéteri végezésben olvassuk : „Ha penig az város híre nélkül efféle bort valaki itt kiáruland, más borát annak.... kivonatunk." Ismét: „hogy ha az vidéki bort valaki eladand." Ezekből is megtetszik, hogy a régibb nyelvérzés a határozottságot vagy határozatlanságot nem annyira a névmutatóban vagy ennek hiányában, hanem a dolog valóságában kereste és helyezte. múltak. Isten neki már csak böngészszük ki a múlt időket i&. „Ilyen végezéseket szerzettünk"; „melyvei az kegyes teremtő Isten minket meglátogatott"; „amminemü az vidéki volt" ; „ez mi végezésönknek emlékezetire és erősségére attuk ez mi levelönket." Semmi más múlt. A befejezésben olvasható ,byzonytwk' szóban, melyet ,bizonyítók'-nak is lehetne olvasni a kettős w = iv s az értelem is: bizonyítjuk. Eszmetársulatból megemlítem , hogy e napokban forgatván a Thaly Kálmán gyűjtötte régi magyar énekeket és dalokat, épen a Mátyás király billikomára, a gyűjtő véleménye szerént a XVI. században írt versek közt olvasom : „Hunyadirul Lajos királyra maradott, Ki is vitézivel gyakran ebbül ivott, Battyányi Ferencznél pohárszéki állott, Bortöltője lévén híven forgolódott." „Kinek hűségéért hogy Német-Újvárát Adta, rá köszönté akkor ez poharát, • Az király éltéért megiván a borát, Hü szolgalatjának vette méltó árrát." Bizonyára azon barátink figyelmét, kik ellennézetben vannak, megérdemlené, átlátniok, hogy a nép nyelvében ós világi ira-