Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Fogarasi János: A sajó-szentpéteriek 1403dik évi „végzése”, nyelvészeti tekintetben. 190

A SAJÓSZENTPÉTEBIEK VÉGEZÉSE, 205 kilenczed bor ki megy, kimenvén eladja. 265. kis asszony, kis asszony napjáigki vág, és az fenekét kivágatván. ki von, mindjárást kivonatjuk. meg alázít, mi sem akarjuk megalázítani meg bont 270. meg emésztet, és az bort az földvei megemésztetjük, meg erösejt meg ért meg hiúejt (= meghiánosít, megüresít). meg jelent 275. meg látogat, meglátogatott. meg mondatott v. meg mondott , megmondott kárban, az megmondatott szeremi borokot. meg talál, és megtalálhatjuk miért hogy (= minthogy) mindjárást, mindjárást kivonatjuk 280. Sajó-Szent-Péter. soha sohová, sohová se vihessen. Szent-Márton, és mind Szent-Márton napig árulhassa ugyan azon 285. úgymond vak merő képpen vak meröség valahol valaki 290. valamely A befejező sorokat ide írom, melyekből láthatjuk, hogy több mint ötödfél század előtt a nép e vidéken épen úgy beszélt, mint ma. „Ezt mi közöttönk egyaránt való akaratból valljuk és bizony! tjük ez levél által, hogy valaki mi közülönk ez szerzéseket meg nem állja, tehát az megmondott büntetés alá vettessék , és hogy ha ez bírság miatt megbosszonkodván , valakit közülönk vagy bíránkot, vagy esküttinket vagy valamely tanácsbeli embert és község közzül valót, küsebbséges avagy bosszúbeszédvei illetend érette és ezt jó bizonyságokval reá rakhatják, tehát a büntetés felett az főbírónak három gírával tartozzék. Ez mi végezésönknek emlékezetire és erősségére, adtuk úgymond ez mi levelönket egész város akaratjából az mi nagy pecsétünkvei megeröseitvén. 1403. .