Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Fogarasi János: A sajó-szentpéteriek 1403dik évi „végzése”, nyelvészeti tekintetben. 190

A SAJÓSZENTPÉTERIEK VÉGEZÉSE. 191 azaz : Fekete szemű szép hölgyecske stb. (/Fekete' némely régi nyelvemlékben : fehetü és feket'ö). Nem merném állítani hogy ama régi ejtés által (régiesen : miá) megbájolnók nyelvünkkel a világot. Ne higyje azonban senki, hogy én a régi nyelvemlékeket búvárkodás tekintetében megbecsülhetetlen kincsnek nem tartanám. A ki talán szótárunkat forgatja, elég bizonyságaira talál azon nézetünknek. Különösen sokat tartok pedig a régi nyelvemlékekben az eredetiekre , mert a fordítások nemcsak hogy többé kevesebbé hívek akarának lenni saját eredijökhöz , hanem főképen, mert a fordítók már más nyelvben, illetőleg a latinban is jártasak levén, ezt annyira mennyire csak nyelvtan után sajátíthatták vala el, így magyar nyelvről is, hacsak gondolatban is, nyelvtant kellett alkotniok, különben nem tudhaták, mi minek és miért felel meg a magyarban. Ellenben az eredeti magyar iratokban, habár szerzőik egyike vagy másika értett is valamely más idegen nyelvet, mint Eszterházy Miklós nádor, Pázmán, stb. nem vala szükség fogalmazását más nyelvhez szabnia, hanem úgy teheté s tévé papírra gondolatait teljesen, a mint beszélni szokott. De mind e mellett véghetetlen becsüeknek tartom a régi fordításokat is, csak tudjuk jól megkülönböztetni az idegen nyelv utánzásait az ős magyar kifejezésektől. S minden nyelvésznek mily roppant kincs, a mit már eddig is mind az Akadémia mind egyesek buzgalmából bírunk, legyen szabad egykét példát is felhoznom. ,Egyetlen' szavunkban mindnyájan éreztük és érezzük hogy az ,etlen' képző nem a tagadó ,atlan', , étlen' — noha létezik ily nézet is — hanem valamely más képző lappang abban. De kérdés : micsoda más képző ? Mi a szótárban azt írtuk, hogy ,egyetlen' anynyi mint: egyiglen , régiesen: egyéglen, s a g t-xé változván (mint ,esmeg' = ,ismét' szóban is), lőn szintén az e-nek is rövidültével: egyetlen stb. Ámde épen magára ezen szóra régi példánk nem vala. Azonban csak nem régiben egy igen kitűnő nyelvemlékünkben találom meg. T. i. az a rósz szokásom van, hogy az előszókat nem olvasom, hanem olvasni valómnak mindjárt tartalmát akarom tudni. S így történt, hogy noha Katalin verses legendáját már többször átforgattam volt, de Toldy társunk előszaván csak e napokban futék végig.