Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 161

178 BALLAGI MÓR. bemutatnunk úgy, a hogy az a bibliai előadás szerint festve van, hogy ennek nyomán életének hattyúdala kellő világításba helyeztessék. Dávid uralkodása kezdettől fogva végig oda volt különösen irányozva, hogy a királyságot a theokratiával kiengesztelje. A királyság, mely eredetileg theokratia-ellenes intézvénynek tekintetett, Dávidnak a theokratia minden irányban való megszilárdítására czélzó törekvései által oly intézménynyé vált, melytől a nemzet, miután bölcs királyának uralkodása alatt külsőleg is a fény és boldogság kitűnő polczára emeltetett, minden reményei teljesedésbe menését várta. Dávid jól tudta, minek köszönhette uralkodásának e fényes sikerét : ö elődjének Saulnak abbeli botlásain okúit, hogy az teljes életében a theokratiai intézményeknek ellene dolgozott, s azért minden törekvései, mint a nemzet hivatásával ellenkezők, füstbe mentek. Dávid tehát basilotheocratiát alapítván, királyi székét ivadékainak is biztosította, öröklővé tette, míg elődjének nevétől utálattal fordult el minden honfi. Hogy Dávid hattyúdala ezeket, mint életének legfontosabb momentumait, magában foglalandja, méltán várható; és íme valóban nem is foglalkozik egyébbel. Lássuk a kevés sort szó-szerinti fordításban. 1. Ezek Dávid utolsó szavai : Szózata Dávidnak, Isai fiának, Szózata a magasra helyezett férfiúnak ; Jákob istene fölkentjének, Ki gyönyöre Izrael énekének. 2. Jehova szelleme szól belőlem, S igéje van az én nyelvemen. 3. Szólott Izrael istene, Hozzám szólott Izrael kőszála : Emberek uralkodója, ha igazságos, Ha istenfélelemmel uralkodó, 4. Olyan mint a reggeli fény napfeltámadtakor, Felhőtlen reggelen : Napsugártól, esőtől a föld füvet hajt. 5. Ugyan nem úgy van-e az én házam Istennel? Őrük szövetséget szerzett nekem,