Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 161

174 BALLAGI MÓR. mi ítéletünket szívünk jóvoltából könnyen megvesztegethetné, ízlésünket részrehajlóvá tenné; hanem nézzünk elfogulatlanul e beszédnek szemébe. Tehát Lamech szól az ő feleségeinek ;

hogy „adják füleiket az ö beszédének." Mi ez ? A német igen is mondja : Jemanden ein Ohr leiben, de hogy magyar ember valaha így beszélt volna : adjad füleidet (nem is füledet) az én beszédemnek, azt már kötve hiszem; ám, de hagyján, ezt még elértettük, hogy annyi akar lenni, mint: „figyeljetek rám" ! S mi az a mire Lamech a nök figyelmét oly ünnepélyesen felhíja? „Hogy ha erős férfitól—szól—sebet vennék is vagy valamely vastag ifjútól kéket, mégis megölném." Nem tudom más ember, hogy van e beszéddel, de én reám oly benyomást tesz, mintha vak eset söpörte volna halomra a szókat, oly minden értelem nélkülieknek tűnnek azok fel előttem. De föltéve, hogy megértettük már az egyes mondatrészeket, tudjuk, hogy „ha valamely vastag ifjútól kéket vennék", annyi mint : „ha valamely vastag ifjú kékre verne", ugyan micsoda logika szerinti beszéd ez : ha valaki megsebzene is ;

kékre verne is, mégis megölném! Hogy illik ide az a „még is" V Aztán meg a nvastag

íl

jelző mi nyomatékot akar itt adni? —

IJgj látszik, sejtette a fordító, hogy beszédét megérteni nehéz lesz, s azért a szélire ezt a magyarázatot jegyzetté oda : „Lamech kevélykedik az ö erejével az ö felesége előtt." Ugyan furcsa neme a hetvenkedésnek! Hát ha még megmondjuk, hogy mind e furcsa beszédek a levegőből vannak kapva, hogy azoknak az eredetiben semmi nyomok ? Mi van hát az eredetiben ? kérdik tőlem; — megmondom. Az emberiség gyermekkorában, mielőtt a társas lét szelídebb erkölcsöket és az indulatok féken hordozását tette volna szükségessé, a szenvedély kitörései, minthogy nem volt mitől tartózkodni, kétségkívül a legerőszakosabbak voltak, és csak a lelkiismeret alakjában felszólaló benső bíró vethetett gátot a dúló indulatoknak. A szent könyv két, e gondolatot kiábrázoló történetben mutatja fel paraeneticus czéljához képest az első emberek ilynemű merényleteinek iszonyú következményeit. Kain és Lamech embereket öltek, és Isten az illetőt mind a két esetben elkövetett bűne eleven tudalmával, a lelki ismeret éles furdalásával verte meg. — Irtózatos tünemény! a lélek bujdosóban van önmaga előtt, és nem talál nyugtot e földön sehol. E benső lelki háborgásnak ád Lamech kifejezést, és ez már elég méltó tárgy, hogy feleségei figyelmét ebbeli szavaira igénybe vegye.