Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10

34 HüNFALVY PÁL. 14. Tahát a tizenkettő' közzöl egy, ki skariati Júdásnak mondatik vala, elmene a papok fejedelmihez, 15. És monda : Mit akartok énnekem adnotok, s én őtet nektek adom. Es azok szerzének neki harmincz ezüst pénzt. 16. S ennek utána keresi vala azokat, miként őket (sic!) nekik adhatná. Akkoron elmene egy az tizenkettő közzül, ki mondatik n

)

Júdás Iskariotesnck;

az papi fejedelmekhez, r Es monda nekik: Mit adtok énnekem és én őtet nektek árulom. De amazok igérének neki harmincz ezüst pénzt. És ez időtül fogva kezde l3

) okot keresni, milliódon őtet elárulhatná. 31. Tahát monda Jézus azoknak : Ménd tü nieggonoszbodtok ez éjjel én bennem .... 32. De miután felkelendek }

előlkellek titeket Galileába. Akkoron monda nekik Jézus : Tü mindnyájan megbotránkoztok én bennem ez éjjel ... . De niikoron feltámadok u

) elől veszlek tikteket Galileába. riak nem tanakodást, hanem alítást értenek. V. ö. 1) alatt. — 12) Megint

lát és lát vala, mint 10) alatt. — '*) Szép a kereti vala és kezd-e keresni közötti ha-Ezen összehasonlítás eredménye kiivetkező : Mindenik fordításban mintegy 50 időalakot, összesen tehát mitegy 200 idöalakot húztunk alá; s ennyi között van 3 eset, hol láta látott helyett áll; a több megjegyzett eset szófüzeti különbségből, vagy helyes és jogos idő-cserélésből, p. o. abból ered, hogy a lát alak lát vala és látand alakokat pótolja. Honnan ezen egyezés olyan írók közt, kik személyesen nem ismerek egymást, irataikat is alig olvasák, s még különböző), az idő alakokra nézve épen nem hasonlítható.nyelvekből is fordítanak? Alkalmasint onnan , mert a nyelv szelleme, mely önleges tudatukban elevenebb vala még, mint most bármelyikünkben lehet, kényszerítve kényszerűé őket úgy és nem máskép élni a magyar időalakokkal. — Ügy hiszem., már ez is gondolkodóvá teheti a vádat, nem állít-e olyasmit, minek bizonyítására nincsenek adatai. Lássuk most a kérdés derekát. Utánozhatták-e a magyar fordítók a latin tempusokat — mert végre ís csak ide megyén ki az