Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10

12 HüísFALVY PÁL. világosítását : A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink t A feltett kérdés felvilágosítása s az igényelt és belső szükségből ajánlkozó felelet reá, következő okoskodásban foglaltatik : Ha vannak kérdések a magyar nyelvben, melyekre nézve önleges Ítéletünk nem teremthet szabályt, sőt a melyekre nézve az élő nyelv és az új írói szokás sem igazíthatnak el : azokra nézve a régi magyar írók lehetnek igazító mintáink, tehát az itt szóban levő kérdésben teendő Ítéletünknek is alapjai, ha nem tudják utánozni az idegen példákat. Ezen okoskodás előbb azt kérdezi : Vannak-e kérdések a magyar nyelvben, melyekre nézve önleges Ítéletünk nem teremthet szabályt ? továbbá, vannak-e kérdések a magyar nyelvben, melyekre nézve az élő nyelv és az új írói szokás sem igazíthatnak el ? s ha igennel fogunk, mert talán így kell, felelni : azután áll be az okoskodás döntő része , miszerint ama kérdésekre nézve a régi magyar írók lehetnek igazító mintáink, de azon világos megszorítás és kikötés mellett, ha nem tudják utánozni az idegen példákat. Mert föltéve, volnának olyan kérdések a magyar nyelvben, melyekre nézve se önleges Ítéletünk se az élő nyelv s az új írói szokás nem dönthetnek ; de azon kérdésekre a régi írók szokása is csak idegen példákat utánozva felelne, azaz ök az idegen példák utánozásából merítenék feleletöket : akkor előre is az volna világos előttünk, hogy ama kérdésekben bizonyosságra nem juthatunk, nem levén általában alap, melyen intézhessük vizsgálatainkat, s melyre támaszkodjunk Ítéletünkben. Mert a mit se önleges tudatomból, se az élő nyelv és új írói szokásból, se végre a régi nyelvemlékek önálló eljárásából nem hozhatok ki : azt ugyan a magyar nyelv szelleméből ki nem sajtolhatom, bár milyen vízi és légi satukat, azaz nyomozási utakat, módokat alkalmazzak is. Hogy valamit hozhassak ki a magyar nyelvszelleméből, legalább helyét kellene tudnom ezen szellemnek. Úgyde ha se önleges tudatomban, se az élő nyelvben és új írói szokásban, se a régi nyelvemlékek, szóval, régi írók független önálló eljárásában nem találhatom fel a magyar nyelv szellemét: helyét sem tudhatom neki, tehát okosan keresni se tudom. Volna ugyan még akkor is tér, melyen hajhászhatnám a magyar nyelv szellemét, t. i. a rokon nyelvek. De az először nekünk nem kell, másodszor a tudomány is azon csak igazolni szokta azt, mit a hazai nyelvben feltalált, nem pedig keresni a hazai nyelv számára, mit ebben nem bír megtalálni