Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Fogarasi János: Szabatosság az igeidőkben - 157

SZABATOSSÁG AZ IGEIDŐKBEN. 183 ták. Regéczböl is, ha el akarthák volna vinni, elvihettek volna, de az melyik eléb érthe, meghkaszálta és nem háborgatták rajta mind mostan; azt is thudom, hogy az szánthaiak az Korsós oldalról hordihak mind fát oda Szánthóra, de azokat sem bántották Boldoköböl hanem szabad volt azoknak is. En is otth hasogattam szőlőkaróin Tót Imréhnek, engem sem bántott senki. Azt is thudom, hogy Sípos Damonkos Újfaluban lakozó otth az Simán kaszállott és ugyanott rakta be kazalban, barmáth is otth tartotta, az basskóiak is azon moldon otth tartották barmokot, egyik sem bántotta másikot, békességgel volthak, én sonha méretth határokot nem thudom, hanem hogy cgyaránth élthek. Azt is thudom hogy csak közel az alpári hathár mellől elhajták az Horváth Mihál disznait Baskóra és lemrének benne, az Szederjes völgyről hajtottak vala be is, Boldokőbe is behajtották vala az alpári disznókot, akkor még Vajka András lakott Boldok'óben ott is lemrthek bennek, minket mind két felöl sacczoltattak." Tme végül minden ok nélkül fordul benne elé egy-két ön hangzós múlt, és a kétszeri ,behajtották vala* is mutatja, hogy azok csak tájdivatosak valának. Altalán a nép nyelvében itt-ott eléforduló önhangzós múltak táj szokásra mutatnak, Magyarországon épen úgy mint Erdélyben. Lépjünk egy kissé más körbe! Nem azért, mintha az előkelő osztály nálunk valaha más nyelven szólt volna, mint — legfőlebb a tájbeszédtöl elgondolva — a többi nép, hanem épen annak megmutatására, hogy eredeti magyar irályban, midőn idegen, például latin nyelv nem gyakorol vala befolyást az iróra, a felsőbb, tehát tanultabb körök is csak a nép nyelvét,* azaz a magyar nyelvet teljes sajátiságában használák. XV. Első helyen áll a Nyelvemlékek ül. kötetének vegyes tárgyai között Zwliman zultán nyilatkozata 1540-ből. Zwlimán vagy Szulimán szultánról teljes bizonysággal mondhatjuk, hogy magyarul nem írt, hanem írt az ő meghagyásából és nevében valamely magyar tolmács, vagy más magyar megbízott, ki mindenképen kitűnőbb képességű vagy állású egyén lehete, miután rendszerént ily egyének szoktak magasbak bizalmára méltattatni; a mi még