Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Fogarasi János: Szabatosság az igeidőkben - 157

184 FOGARASI JÁNOS. inkább áll, ha a nyilatkozat törökből fordíttatott volna. A szöveg idetartózható része így szól: „Én ki terek Császár vagyok Zwltan Zwliman jelentem hogy az én pecsétes levelem én mondásom, én akaratom, én szómmal íratott, én parancsolatom." „Magyarországnak királya János király az én portámra István János pispeket bocsátta volt kevetségen, de még az úton voltak az kévétek, én hozzám nem érkeztek hogy János királynak halála történik *). Az magyari urak Temesvárban ő magok és ország nevében köldettek az kévétek után pecsétes leveleket, jelentették még az János király halálát és hogy János király testamentumot tött. Az országot hagyta az ö fiának Istvána

) királynak. Az testa mentőm tétel koron kenyérgett nekem is hogy az országnak birodalmát hagynám az ö fija kezében. Azután meghagyta az uraknak is testamentumba, hogy az ö fiát hallgassák és miképen János királynak éltébe engedelmesek voltak, azonképen hivséggel engedelmességgel lesznek az fiának is, és valami volt az ország adaja az király éltében, most is az király fia neve alatt igazán beszolgáltatnák az én portámra. Mikor azért az urak levelei jutottak volt 3

) az én portámra a kévétekhez , úgy adtak mindent renddel megértenem az kévétek. Az uraknak kévánságával egyetombe, az országbeli urak engedelmes kévánságát értvén az kévétek is nekem ezen kenyergének *), hogy megengedjem az király fiának Magyarországban az atyja birodalmát. Nekem kedeg ilyen szerződésem volt János királyival hogy az ő birodalmaiul minden esztendőben ötvenezer arany forintot szolgáltat be kévánák én tőlem az követek, hogy egy fő emberemet bocsássam az országba .... Ezt is kévánák az kévétek mely végezésnek az kévétek engedtenek és magokat kötötték reá az magyar urak képében Es kenyergének az kevetek minekünk és mi az kévétek kenyergésére engedtük a királyságot István királynak, mert az hatalmas Isten adta mi kö') Mily szépen kikerüli a két egyenlő múltat a függő mondatban , s mennyire ide illik a Jelen a múltban.' Mások ezt még mai napon is így írnák : még az úton voltak az követek , hogy János királynak halála történt, 2) István János Zsigmond. ') Diákos ember így írta volna : jutottak volna. ') Részesülő után, de különben is eléadásra vonatkozik, valamin alább is, ,kévának'-kal együtt.