Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-03 / 283. szám
Egy bőröndnek és egy rádiónak nagy szerep jut egy bútorozatlan lakásban (Mikecz Estilla és Krausz Gergő) „Ez csak egy vígjáték!" A kör négyszögesítése című előadás legvégén jelenti ki a „kívülálló játékmester", a fűzfapoéta sportember Jemeljan, mintegy lezárva, értelmezve mindazt ami addig történt. A néző - minthogy sokat derült - „kénytelen" egyetérteni e megállapítással, a későbbiekben azonban talán azon is elgondolkodik, hogy a felkiáltójel mellé nem kellene egy kérdőjelet is odabiggyeszteni... A darab szerzője, az ogyesszai Valentyin Petro- vics Katajev( 1897-1986) a hatvanon túli generációk emlékezetében elsősorban egy olvasmányos ifjúsági kalandregény, A távolban egy fehér vitorla (ami egy szép Lermontov-vers első sorára utal) révén lehet ismerős. Magyarországon sokáig alig lehetett róla tudni, hogy színműveket is írt, mígnem 1972-ben a Vígszínház be nem mutatta „A kör..."-t. Marton László rendezésében a főszerepeket olyan - a későbbiekben jelentős karriert befutott - színészek alakították, mint Halász Judit, Kern András, Tahi-Tóth László, Tordy Géza és Véneiéi Vera. Az akkori egyetlen televízió is műsorára tűzte, igaz csak egy alkalommal Marton László később - mások mellett - Eszenyi Enikővel és Rudolf Péterrel is színre vitte e darabot és számos más színház repertoárjában is helyet kapott illetve kap. A salgótarjáni székhelyű Zenthe Ferenc Színház vezetése a 2016/2017-es évad tervezése során döntött úgy, hogy a társulat bemutatja Katajev művét. Méghozzá kamaraszínházi formában - amely során a közönség is a József Attila Művelődési Központ színpadán foglal helyet - és célirányosan, egy fiatal stáb közreműködésével. Azaz rendezőnek és közreműködőknek (színészeknek, díszlet- és jelmeztervezőnek, dramaturgnak) egyaránt olyan alkotókat hívtak meg, kértek fel akik vagy még tanulnak a színművészeti egyetemen, vagy nem túl régen vannak a pályán. S ezzel lényegében el is dőlt az előadás szellemisége, karaktere, hiszen a szárnybontogató tehetségektől napjainkban sok minden, várható volt, csak az nem, hogy konzervatív módon, a megidézett korszak légkörét úgymond híven, realista módon visszaadó stílusban jelenítsék meg a történetet A vígjátéki alaphelyzet értelemszerűen nem volt módosítható, azaz a humorforrást továbbra is eleve az jelenti, hogy egy igénytelen legénylakásban, pontosabban egy szűk, tisztának, komfortosnak jóindulattal sem nevezhető, kivilágítat- lan folyosóvégi, szegényes padlásszobában kell a jövőben élnie két újdonsült házaspárnak, miután a férfiak - nem mellesleg jó barátok - egymás elöl is eltitkolták, hogy megnősültek, ráadásul egyazon napon. így hát alapos meglepetést okoznak egymásnak, de még nagyobbat az aráknak, akiknek sejtelmük sincs arról hogy mi vár rájuk férjükhöz való odaköltözéskor. Pedig ismervén, saját bőrükön tapasztalván a húszas évek eleji Szovjetunió, azaz saját koruk lakásviszonyait, életszínvonalát, nincs nagy igényük, de még abból is alább kell adniuk. Krétával megfelezik ugyan az egyébként is kis területet, megosztják szerény és kevés ennivalójukat, de egy légtérbe összezárva akarva-akaratlanul akadályozzák a többiek életvitelét, terhére vannak a másiknak. S e szituációból megannyi konfliktus adódik, amelyek ábrázolásában már felfedezni a fentebb említett ifjú alkotógárda friss látásmódját, a színházról vallott elképzeléseit. A rendező - a salgótarjáni születésű, városi ösztöndíjas - Tarnóczi Jakab és az éppen végzés előtt álló dramaturg Nagy Mihály mindenekelőtt alaposan meghúzta az eredetileg jóval hosszabb forgatókönyvet és öt személyre redukálta a játszó személyeket, úgy, hogy Jemelján alakjában több figurát gyúrtak össze. A következő lépések már elsősorban a rendezőre vártak. Tarnóczi Jakab úgy igyekezett visszanézni az 1922-ben játszódó darab időszakától alig korábban elkezdődött szovjet korszakra, hogy a kényszerű egy- bezártságból eleve adódó mulatságos helyzetek hátterében érzékeltesse a rendszer - amelyben egy recsegő detektoros rádió képezi a „modern technológiát" - elképesztő fonákságait, túlzásait is, méghozzá oly módon, hogy a társadalomkritika - amely már Katajevnél is megjelenik Jemeljan morbid versében - az irónia ne csapjon át teljes mértékben karikatúrába, s kiderüljön az is, hogy az akkori és ottani emberek - köztük a fiatalok - jó része is komolyan gondolta, amit mondott, ahogy cselekedett, s ha nem is azonos módon, de hitt a marxista könyvek sugallta úgymond igazságokban és őszintén sajnálta, ha esetleg lemaradt a pártgyűlésről. Eleinte a darab főhősei valamennyien úgy vélekednek, hogy a jó házassághoz a jellemek egyezősége, a kölcsönös megértés, a munkakapcsolat mellett osztályazonosságra, közös politika platformra is szükség van, s mindegyiküket meglepi, hogy az érzelmek alkalmasint bizony felülírják e tételes előírásokat. Mindegyikük úgy találja, hogy éppen a másik párjában van meg az a tulajdonság, amit a sajátjából hiányol. S hiába kérdezgetik rendre önmaguktól és a többiektől is, hogy etikus vagy nem etikus, amit tesznek - például ha a költő is - főszereplőnek számít. Sőt a két párost alkotó négy ember esetében abszolút egyenrangúságról lehet beszélni: a szerep fajsúlyát a színpadon töltött időt, a szöveg hosszét illetően egyaránt. Ezért nagyon fontos, hogy valamennyien - általuk ábrázolt figurák jelleméből és saját adottságaikból adódó különbségek elaz SALGÓTARJÁN! KÖZMŰVELŐDET NONPROFIT KFT. egy ifjúkommunista véleményformáló megcsókolja egy párton kívüli elvtársnő kezét-végül is - némi „dezertőrködés", „bajvívás" után - megcserélik férjeiket feleségeiket, merthogy az igazi szerelem minden akadályt legyőz... A kör négyszögesítésének nincsenek főszereplői, de pontosabb fordítva fogalmazni: ritka az olyan darab, amelyben mindenki - akár még egyéniség Ludmilla, aki büszke ugyan élmunkás, a munka hőse címmel kitüntetett nagyapjára és a kiváló háziasszony nagyanyjára, de mentalitáséban bizony a kispolgáriság jelei is felfedezhetők: „kiscicaként" szereti mindenkori társét „kan- dúrkáját" pátyolgatni, hogy digi-dagik legyenek. Ezt a szerepet Mikecz Estilla játssza, aki szintén Salgótarján ösztöndíjasa. „Volt" férjét, Vászja határozottnak tetsző, de érzelmileg labilis, kiszolgáltatott figuráját Krausz Gergő formálja meg - a többiekhez hasonlóan - ugyancsak illúziókeltő- en. Ugyanez jellemző a különös funkciót betöltő Jemeljant megformáló Baksa Imrére is. Mind az öten jó érzéssel írhatják hozzá ezt az alakítást karrierjük állomásainak listájához. Természetesen ez Tarnóczi Jakab rendezőre is vonatkozik. Az előadás céljainak eléréséhez, sikeréhez nagymértékben járut hozzá a Dabóczi Noémi által tervezett szellemes, ízig-vérig modern, általánosítható szimbolikéjú díszlet, amely lényegében egy élére állított üres kocka, amelynek deszkalépcsőin csakúgy kopognak a jelA szereplők (Mikecz Estilla, Borbiró András, Baksa Imre, K. Müller Zsófia és Krausz Gergő) megköszönik a közönség vastapsát Alakul az új szereposztás, azaz Tonya (K. Müller Zsófia) és Vászja (Krausz Gergő), valamint Abram (Borbiró András) és Ludmilla (Mikecz Estilla) kapcsolata lenére - jószerivel azonos szintet - s persze jót - produkálnak. A szocialista öntudatot leghatározottabban Tonya - akit K. Müller Zsófia alakít - képviseli. Tipikus Kuznyecova elvtársnő, minden percet kihasználva olvas ideológiai fejlődése, s a példamutatás érdekében. „Első" férje, a Borbiró András által megszemélyesített Abram viszont többet szeretne áldozni a földi örömök oltárán is. S tesz is ennek érdekében. A legszínesebb zésszerűen oroszosán öltöztetett szereplők bakancsba bújtatott lábai... A kör négyszögesítése e héten a Székfoglaló Premier-bérlet első két előadása keretében volt látható. A továbbiakban február 6-án, 7-én és 8-án nézhetik meg a bérlettulajdonosok és a szólójegyet vásárlók, s osztozhatnak a szipor- kátó ötletekkel, gegekkel teli, lendületes produkció élményében. Csongrády Béla
