Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)
2016-10-24 / 249. szám
„Aki énekel, kétszeresen imádkozik" (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. Gusztiné dr. Toronyi Judit, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) helyi elnökének ünnepi beszédéből megtudtuk, hogy a kórustalálkozó fő kezdeményezője - a városban működő, idén 36 éves, a Főplébánia templomban szolgálatot teljesítő - Cantate Domino felnőtt énekkar volt. Hozzátette, hogy ebben az évben a KÉSZ salgótarjáni csoportja is csatlakozott a nagy múltra visszatekintő találkozó szervezéséhez. Az elnök fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezek a közös együttlétek nemcsak az éneklés öröme miatt, hanem az emberi 'kapcsolatok ápolása, erősítése szempontjából is nagyon fontosak. Kifejtette, hogy a kórusokban éneklő emberek mindannyian a közösségépítés egyik legerősebb motorjai saját településükön. Elhangzott továbbá az is, hogy egy kórus szolgálata mindig emeli és ünnepélyesebbé teszi az istentiszteletet. A zene erejét mutatja az a sokszor elmondott kijelentés, hogy aki énekel, kétszeresen imádkozik Istenhez. Gusztiné dr. Toronyi Judit megemlítette, hogy az egyházi kultúrának a legtöbbekhez elérő, legtöbbeket aktívan is bevonó része az egyházzene. Emiatt is igen fontos, hogy becsüljük, őrizzük, csiszoljuk! Úgy gondolja, hogy az egyházzene azért is bír különös értékkel, mert a szertartásokba beépülve segíti az Istennel való találkozás elmélyítését, de a liturgián kívül, önállóan is megállja helyét. Ezt követően köszöntőjében a kórustalálkozó egyik pótolhatatlan veszteségéről, - a salgótarjáni kórustalálkozó kezdeményezőjéről és hagyományteremtőjéről - Virág László karnagyról is megemlékezett az elnök. Ő az, aki két éve volt vezényelte utoljára az összejövetelen a Cantate Domino kórust. Laci bácsi 1952-től, 62 éven át dolgozott Salgótarján zenei életéért. A kórusmuzsikával kisgyermekként Werner Alajos tanítványaként ismerkedett meg. Nevéhez fűződik a Salgótarjáni Pedagógus Kórus, valamint a szimfonikus zenekar alapítása. 1956. január 16-tól a városi zeneiskolának volt a tanára, 1959-től igazgatója, 1987-től pedig az intézmény címzetes irányítója lett. Öt éven át tanított Finnországban, szimfonikus zenekart szervezett, vegyeskart, valamint kamarazenekart vezetett. Az általa kezdeményezett programok -mint a salgótarjáni ifjúsági zenei napok, az orgonaszakos növendékek országos találkozója, a Nógrád megyei egyházi kórusok találkozója - a mai napig öregbítik hírnevét. 20 évig vezette a Főplébánia Cantate Domino kórusát. Egyházzenei tevékenységéért 80. születésnapja alkalmából XVI. Benedek pápa apostoli áldásban részesítette. Munkásságát az állandó kezdeményezés, megújulás jellemezte, ahogyan társadalmi kapcsolatait is- mondta Gusztiné dr. Toronyi Judit. A szombati délután a kórus- találkozó alkalom volt arra is, hogy Laci bácsira emlékezzenek, felidézzék munkásságát. A hangverseny szentmisével zárult, amelyen az összkar Kodály Zoltán: Magyar mise című művét is elénekelte. A rendezvény megvalósulását az Emberi Erőforrás Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Nemzeti Együttműködési Alap pályázati támogatása segítette. Gerhát Karina Megemlékezés a Börzsöny lábánál Ünnepség a kopjafánál Végre verőfény! így sóhajtottunk fel, amikor a borús és esős napok után ragyogó napsütésben indultunk útnak az ötvenhatos emlékünnep előnapján Cserhátsurányba. Miközben Balassagyarmatról dél felé vettük az irányt, a közepes erősségű szélben a kopaszodó fák lehulló, megsárgult levelei kavarogtak előttünk. Hegedűs Henrik Cserhátsurány. A községi ön- kormányzat épületével szemközti kis füves térség közepén állított kopjafánál még meglehetős csendesség fogadott, de a kora délutáni órán nemsokára egyre gyűltek az emberek. Mentés fiatal férfi lengette a nemzetiszínű zászlót, mögötte koszorúkkal és mécsesekkel a kezükben érkeztek társai. Az '56-os emlékhelynél a szervező fiatalok nevében Kop- lányi Bence köszöntötte a résztvevőket, majd Dropka Dóra és Zagyi Balázs szavalt. Ezután a nép a lobogót követve felsétált a közeli dombtetőn található Jánossy kastélyhoz. Ennek keleti főkapuja előtt látható mostantól a cserhátsurányiak köztiszteletében álló lokálpatrióta, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Karácsonyi György kopjafája, amelyet Sztancsik József tanár, a helyi általános iskola korábbi igazgatója formált meg. Itt Vagyóczky József esperes-plébános megszentelte az emlékművet, míg Sztancsik József néhány érdekes részlettel „ajándékozta meg" a közönséget, hogy milyen motívumokat alkalmazott a faragás során. Lé- pésről-lépésre haladva mutatta be, melyik jelkép milyen emberi tulajdonságot ábrázol, ami kiváltképp jellemezte Karácsonyi Györgyöt: személyisége lámpás volt, amit érdemes követni, a csonka kúp alak a „nyakas", de tántoríthatatlan emberi természetet, a négy, oldalára fektetett könyv a magas műveltséget és nagy szakmai tudást jelenti, a székely csillag pedig olyan egyéniségre utal, aki igen büszke a magyarságára. A kopjafa készítőjétől megtudtuk, hogy Karácsonyi György kilencévesen, a Korvin-közben keveredett bele a forradalom forgatagába és annak ellenére, hogy gyermekkorú volt, őt is elérte a megtorlás. Felnőtt fejjel került Nógrád megyébe, a Cserhát dimbes-dombos vidékére, ahol hamar beilleszkedett a surányi életbe, a helybéliek megkedvelték őt. A férfi a Já- nossy-kastély tulajdonosaként a falusi közösség egyik mozgatórugója volt, egészen haláláig. A rendezvény végén a családtagok a kopjafa készítésében és felállításában közreműködőknek megköszönték, hogy ilyen élénk figyelmet szenteltek a néhai férjnek, apának. Hegedűs H. Diósjenő. A Börzsöny felett épp' alábukott a Nap, amikor a református templom előtti emlékparkban Tóth János polgármester köszöntőjébe kezdett. A helyi eseményeket emlegette, hiszen a forradalom sodra a kisebb településeket sem kerülte eL Név szerint szólt azokról a személyiségekről akik főszerepet játszottak az itteni eseményekben. Különösképpen Jakus Istvánt és Molfiár Bálintot méltatta: előbbi börtönbüntetést kapott, utóbbi hosszú éveken keresztül rendőri felügyelet alatt állt. Megosztotta gondolatait a közönséggel a község két papja is. Győry-Fáy Csaba katolikus plébános gyermekkori emlékeit idézte, amikor a nyolcvanas évek közepén nagymamája csak félve, suttogva, de nagy áhítattal mesélt '56 nemes napjairól, és azokat az eszméket, amelyeket a szabadságharcosok képviseltek, a mai utókor fiatal nemzedékének is kötelessége szem előtt tartani és azok szerint élni. Gottfried Richárd református lelkész pedig egy bibliai párhuzamot vont, amikor Jézus a meggörnyedt hátú asszonyt megy- gyógyította. Ugyanilyen érzése lehetett azoknak, akik a diktatúra után a szabadságvágytól feltüzelve a görnyedt tartásból felemelkedtek, és hosszú-hosz- szú évek szenvedése után egyenes gerinccel tekintettek előre. Az est szónoka, Bállá Mihály országgyűlési képviselő a polgármester által elmondottakat továbbfűzve kiemelte: még a legkisebb jelentőségű, a pesti eseményekhez képest parányibb értékű tetteket is 1956 után megtorolta a hatalom, az embereket börtönbe vetették, és még kiszabadulásuk után sem lehettek nyugodt mindennapjaik, a rendőrség folyamatosan szemmel tartotta, zaklatta őket. Hozzátette, a nép szabadság iránti vágya olyan egységet kovácsolt, ami csak nagyon ritkán adódik a történelemben - mint például 1848-ban, vagy 1989-ben a rendszerváltáskor. De ez az egység most, a modern korban is megmutatkozik végre, amikor a közelmúlt népszavazásán óriási többséggel döntöttek a szavazók a kötelező betelepítési kvóta ellen. Nekünk rendkívül büszkén kell közösséget vállalni a hatvan évvel ezelőtti hősökkel-fejezte be beszédét a honatya. Az ünnepséget a Szentgyörgyi István Általános Iskola diákjainak műsora, Gubó Liza, Zachar Csilla és Kulisják Ádám szavalata színesítette. Már teljesen besötétedett, amint a koszorúzást követően a fáklyás menet elindult a diósje- női utcákon. Egészen a tájházig sétáltak a vonulók, ahol Végh József helytörténész előadása zárta a napot.
