Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
2016-09-06 / 208. szám
FOTÓK: FARAGÓ ZOLTÁN Fa lunap a kamionparkolóban Már a hivatalos megnyitó előtt is nagy volt a mozgás szombat reggel a Somoskőújfalui kamionparkolóban, a volt határátkelő szomszédságában: ezen a hagyományos helyszínen tartották meg a - szintén tradicionális, immár tizenkettedik alkalommal megrendezett - somosi falunapot. Érdekes színfoltként sámándob hangjai fogadták az érkezőket a kamionparkoló bejáratánál, míg a gépzene hangjai el nem nyomták a régi ritmust és kántálást. Dr. Tóth László, a község polgármestere rövid köszöntőjében kifejtette: ez évben kegyeibe fogadta az időjárás a rendezvény résztvevőit, nem kellett esőtől tartaniuk, mint a korábbi években. A jelenlévőknek kellemes időtöltést és szép élményeket kívánt az egész napos programhoz. A helyszínen barátok, ismerősök, családtagok találkoztak, a kiállítók sátrai alatt is sok érdekességet láthatott az érdeklődő, a Somosi Kertbarátkor zöldség-gyümölcs, cserepes növény, illetve feldolgozott termék bemutatójától a szabadtéri fürdődézsáig. Előbbiek mellett vidámpark, apróságoknak való elektromos „járművek", másfél tucat színpadi fellépés színesítette az éjszakába nyúló programot, több ételt-italt kínáló sátor is várta a vendégsereget, nem beszélve a főzőverseny Ínycsiklandó fogásairól. Az érdeklődők láthattak kutyás- és harcművészeti bemutatót, mazsoretteket és néptáncosokat, az est sztárvendége pedig Vikidál Gyula volt. A falunapot tűzijáték, majd utcabál zárta. Faragó Zoltán Könyvtári élet gteBKKMlffh A felújított művelődési házban, szép környezetben kapott otthont a községi bibliotéka, amely a Balassi Bálint Megyei Könyvtár fiókkönyvtáraként üzemel. Ma- dari Gábor kulturális közfoglalkoztatott a könyvtár vezetői teendőit is ellátja. A törzsállományuk mellett a megyei könyvtártól letétben köteteket kölcsönöznek, amit bizonyos idő után cserélnek. Takács Tamás polgármestertől megtudtuk, hogy évente a község egymillió forintot kap kulturális célokra, ebből kétszázezret fordítanak a könyvtár állományának gyarapításéra. Napilapokat, folyóiratokat is járatnak, ezek nem porosodnak a polcokon, az olvasók gyakran forgatják őket. Különböző kiállításoknak is helyet ad a könyvtár. Itt látható Déska Istvánná babakészítő gyűjteménye, amely megyénk tájegységeinek népviseletbe öltöztetett babáiból álL A falon a gobelin képei is ott sorakoznak. A régi fotók pedig az egykori Szalmatercset örökítik meg. A könyvtárba látogatók megismerhetik a falu történetét az alapítástól kezdve napjainkig. Lapozgathatnak azokban az újságokban, amelyekben Szal- matercsről található írások. Megtekinthetők a helyi tűzoltó egyesület „trófeái" is, amelyeket a különböző versenyeken nyertek. A könyvtár melletti internetkávézóban pedig a vendégek térítésmentesen használhatják a világhálót. A község könyvtárának tehát igen színes és széles a palettája. Szenográdi Ferenc Lecsó főtt a katlanokban Néha bizony igen szűknek bizonyult a szécsénkei Técsó'i Móricz Kálmán Művelődési Ház udvara, annyi látogató sürgött-forgott az alig kétszáz főt számláló kis cserháti település legjelentősebb eseményén, a szombaton rendezett Lecsófesztiválon. H.H.-Sz.B. ftMBÉMi Fejkendős-szemüveges idős asszonyság két marokkal fog egy réges-régi spar- heltre tett nagyméretű fazekat, amiből kikandikál a méretes fakanál. A főzőhely túlsó felén svájcisapkás ura és parancsoló- ja pöffeszkedik egy széken, ölében a karonülő unokával. Persze mindez csak báb-formájában. Ezzel a „látképpel" szembesült mindenki, aki csak pár perces látogatást tett a Lecsófesztivál forgatagában - persze ilyen személy alig akadt ezen a napon, hiszen a tréfás vendégfogadást követően legalább egy órát illett időzni a helyszínen. „Ha egy kicsit idegesebbnek tűnök a kelleténéL azért van, mert ilyen verőfényesen süt a Nap" - ezzel a mondattal köszöntött bennünket Hevér Boglárka, a község polgármestere, s mielőtt ecsetelni kezdte volna fokozottabb izgalmának indokait, rögvest elénk vetült a tavalyi és tavalyelőtti szécsénkei rendezvény látványa, amikor zuhogó esőben, a terasztető alá menekültek a paradicsomos-paprikás ételkülönlegességek falatozása végett érkezett éhes látogatók. A jó hangulat tehát már a kezdet-kezdetén adott volt, amit csak emelt az illat-kavalkád, amely az üstökhöz közeledve egyre jobban és jobban csiklandozta az orrunkat. A gyorsan lerendezett megnyitó után, meglátogattuk, miként tüsténkednek az alkalmi szakácsok és kuktáik. Az egyik - a zsűri becses kedvéért megszámozott - pavilonnál felettébb csinos lányok serénykedtek. Nem sokkal odébb a Gyöngyösről jött Kotik Lászlót és családtagjait remek kedvükben leltük, rendre készültek a mókás tartalmú fotók. Közben persze vígan pirult a hagyma a bogrács alján, várva a többi hozzávaló szorgos adagolását. Kotik úr megosztotta velünk, milyen ízharmóniában is szereti fogyasztani a lecsót, persze kövér kolbászkarikákkal „megspékelve". Szinte minden versenyző más és más fejezeténél tartott ekkortájt a lecsófőzésnek. Valahol még csak az elején tartott a munka, arrébb viszont már közel jártak a tálaláshoz. Időközben a rögtönzött színpadon a sztárvendégként hívott Nyári testvérek tiszta éneke ingerelte tapsra a tenyereket. Lassan-lassan a bíráló bizottság is elindult, hogy előbb szakszerűen szemrevételezze, majd személyesen meg is kóstolja, miféle „fűszerezésben" legfinomabb a lecsó. Amikor a derék zsűri az első főzőcsapathoz sétált, mi búcsút intettünk Szécsénkének, de még láttuk, mint araszol befelé az egyre és egyre népesebb érdeklődők se- reglete.
