Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
2016-09-10 / 212. szám
2016. szeptember 10., szombat |pg£il Hü ... „Embernek lenni az élet méltósága" A címben olvasható idézetet Ő adta nekem útravalóul, amikor újságírói pályám kezdetén volt szerencsém vele beszélgetni. Herold László sokunknak örökre „Laci bácsi" maradt, hiszen oly sokan cseperedtünk felnőtté bolyaisként az ő nagy, szerető szárnyai alatt. Herold Lászlót, Nórád megye oktatásának és közművelődésének ikonikus alakját, az idén ötven éves Bolyai János Gimnázium egykori igazgatóját, Salgótarján díszpolgárát, a Magyar Erdemkereszt Polgári Tagozatának kitüntetettjét ma, szeptember 10-én kísérik utolsó útjára. Lapunk ezen, a díszpolgári kitüntetés kapcsán 2008-ban készült interjúval búcsúzik tőle. ségeket kínált. 1966-ban nyitotta meg kapuit az Új Gimnázium az ekkortájt keletkezett, általános iskolákban működő és jelentős részben a Madách gimnáziummal összevont osztályokból. Az új iskolában csak gimnáziumi osztályok működtek az új, korszerű épületben. Az első két esztendőben kezdte meg az iskolavezetés az új tantestülettel lerakni a későbbi Bolyai alapjait. 1967-ben Czin- ke Ferenc grafikus művésztanár vezetésével megalakult az első magyarországi iskolagaléria, 1968-ban Bácskay János tanár úr vezetésével megtette első lépéseit a tudományos diákkör. Időszerűvé vált az intézmény névválasztása is. A tantestület és az iskolavezetés igényes fellépése eredményeként megkapta az iskola a minisztérium engedélyét Bolyai János, a nagyszerű polihisztor erdélyi matematikus nevének felvételére. matematika, fizika, kémia, biológia, orosz, angol szakosított tantervű osztályok rendszerét. Egyre intenzívebben sikerült bekapcsolni ifjúságunkat a különböző tudományágakhoz kapcsolódó tanulmányi versenyekbe. A 70-es évektől országosan pedagógiai programunknak, és elkezdtük építeni a külföldi iskolákkal való kapcsolatainkat is. Oktatásunkban középpontba került a nyelvoktatás. Ebből a gondolkodási rendszerből a 70-es évek végén kinőttek a fakultációk, azoknak széles az a cél lebegjen a tanító és a tanítvány előtt: az egyik az utat mutassa hozzá, a másik haladjon feléje." Nos, ilyesféle dolgok motoznak a tisztességes pedagógus lelkében. A cím mindebből a társadalom - jóleső - visszajelzése. Herold László tanári pályája a második világháború borzalmai után, egyetemi tanulmányai befejeztével, 1950-ben indult. Ekkor került Salgótarjánba, s munkája szinte minden mozzanata, örömei és kudarcai, sikerei és elesései ehhez a városhoz kötik.- Milyen előzményei vannak annak, hogy kialakult Önben a pedagógushivatás iránti elkötelezettség?- Már az elemi iskolában, majd a gimnáziumban és az egyetemen is nagy-szerű tanáraim voltak. Verbőczy gimnazista koromban olyan élmények szőtték az életem, amelyek egyértelműen alakították hivatásomat. Ezen túl, szomszédunkban élt egy csodálatos ember, dr. Vajthó László tanár úr. Nagyon sokszor találkozhattunk. Igazi mentorom volt. Rengeteget tanultam tőle, s Ő mindig szívesen adott tudásából, nagyszerű emberségéből.- Miért éppen a magyar - történelem szakpárra esett a választása?- Mindig humán beállítottságú voltam, sokat olvastam. A magyar mellé szívesen választottam volna a németet is, de nem éreztem elég erősnek a nyelvtudásomat, ezért választottam inkább a történelmet, ígérete szerint ez a tudomány sokat adhatott az emberi kultúra-, művészet- és műveltségtörténetének megismeréséhez.- Minden Budapesthez kötötte, az egyetem elvégzése után mégis Salgótarjánban kezdett tanítani.- Akkoriban az egyetem a végzős tanárjelölteknek két helységet jelölt meg választási lehetőségül. Nekem Hódmezővásárhelyt és Salgótarjánt ajánlották meg. A hegyvidékes, erdős Salgótarjánt választottam. választéka. Az iskola életének mindig része volt s ma is az: a Derkovits Iskolagaléria, amely ma már száznál több nagyszerű műalkotás tulajdonosa. Igen lényeges az a folyamat, ahogy az induló Bolyai munka-rendjét átvette és tovább fejlesztette a tanári testület. így jött létre évenként gazdagodó programjával a Bolyai Napok, a havonként tudományos kis munkákkal jelentkező Bolyai Tudományos Diákkör, a legkülönbözőbb iskolai háziversenyek. Beláthatat- lanul hosszú a felsorakoztatásra igényt tartó iskolai tevékenység. Ez természetesen ebbe a riportba nem fér, nem férhet be. Ösz- szefoglalva: alapelvünk volt, az a Németh Lászlótól kapott tanítás: a szellemi minőség, a magasra tett mérce napi munka során való megvalósítása.- Mit gondol a díszpolgári címről?- Számomra őszinte megtiszteltetés. A város ebben a címben kifejezte az évtizedek óta együtt dolgozó tan- testületi közösségek s az én munkámat. Mindannyiunk nevében köszönet ezért az elismerésért. Seneca mondja egyik levelében a nevelő munka nagyszerűségéhez kapcsolt gondolatát: „Ugyan- Beszéljünk kicsit a magánéletről. Három gyermeke és három unokája van.- Igen. Mindhárom gyermekünk egy fiúnk két lányunk pedagógus diplomát szerzett Unokáink is megnőttek. Nagyszerű gyerekek remek unokák. Kis beszélgetéseken vagy nagyobb családi összejöveteleken sor kerül arra, hogy megidézzük múltunkat. Az elmúlt esztendőben egy, a tarjáni 1956- ot idéző elmondott történet versenymunka írására ihlette a most másodikos gimnazista unokánkat Munkájával díjat nyert mindany- nyiunk örömére.- Felesége Ági néni szintén tanár volt. Matematika- fizika szakos...- Igen. Most már Ő is nyugdíjas. Gyerekeink unokáink megnőttek így többnyire magunk és magunknak tervezzük készítjük programjainkat Sokat olvasunk sétálunk zenét hallgatunk internetezünlc Na és hát nagyon sokat beszélgetünk Mindig van mondandónk egymás számára. És ez nagyon jó. Meleggé, - a világ ezernyi gondja közt is - elviselhetően kedvessé teszi az idős kor hétköznapjait ünnepeit A család és hát természetesen kettőnk boldogságát hozza. Lakatos Katalin (a cikk első megjelenése a Városunk Salgótarján c. havilap 2008/ februári számában volt olvasható) Itt kaptam kollégiumi mellékhi- vatású tanári állást és kis szolgálati szobát is a fiúkollégiumban. Főhivatású tanárként 1952-ig a közgazdasági gimnáziumban, 1969-ig a Madách gimnáziumban (62-től igazgatóként), majd 1969-től a Bolyai János gimnáziumban igazgatóként dolgozhattam egészen 1988-ig, nyugdíjba menetelemig.- Hogyan emlékszik a Ma- dáchban és a Bolyaiban töltött évekre?- A Madáchban töltött évek igazi tanuló esztendők voltak egy nagyszerűen, óriási pedagógiai gyakorlattal rendelkező tantestület körében. Összeszokott, önzetlen, hivatástudattal dolgozó kis közösség volt, ahol a körülményekhez képest fontos dolgokat tudtunk megvalósítani. A Bolyai gimnázium sok tekintetben teljesen új lehető- Ebbe az iskolába került ön 7 969-ben, a névadás esztendejében.- Igen. Itt folytathattuk a kiváló, három korosztályú, igényes, hivatását belső meggyőződésből művelő testülettel a továbbépítés nagyszerű munkáját. Folyamatosan alakítottuk ki a is jegyzetté nőtt az énekkarunk, és előadásaival sok szép estét szerzett a város művészetkedvelőinek. Az iskola nevelési programjának fontos részévé vált, hogy tanítványainkkal gyakran járjunk Budapestre színházba, operába. Az ország megismertetése ugyancsak részévé vált
