Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

2016-06-25 / 147. szám

Telefonon is javítható a hibás szja-bevallás Nem kell feltétlenül felke­resnie annak a NAV ügyfél- szolgálatát, akinek javíta­nia kell hibás személyijöve- delemadó-bevallását. PIN- kóddal ugyanis telefonon korrigálható az értesítés­ben említett hiba - írja saj­tóközleményében a Nemze­ti Adó- és Vámhivatal. A NAV Ügyfél-tájékoztató és Ügyintéző Rendszerén keresztül személyes megjelenés nélkül, te­lefonon is javíthatják adóbevallá­sukat azok, akiket a NAV értesí­tett a hibáról. Ehhez egyedi azo­nosító, PIN-kód szükséges, amit a „TEL” jelű adatlapon lehet kér­ni akár papíron, akár elektroni­kusan. Az adatlap a NAV weboldalán, a www.nav.gov.hu „Nyomtatványkitöltő progra­mok” menüpont alatt érhető el. Telefonon keresztül is javítha­tó bevallási hiba lehet például, ha a családi kedvezmény érvé­nyesítésekor a gyermek adatait hiányosan adták meg, vagy ha pontatlanul közölték az önkén­tes biztosító pénztári adatokat. A hibás szja-bevallást sokszor a NAV automatikusan javítja, de ha a hiba csak az adózó közre­működésével korrigálható, a NAV levelet küld a javítás lehet­séges módjairól. Visszaigényel­hető adó esetén a 30 napos uta­lási határidőt a bevallás javításá­nak napjától kell számolni. A bevallást javítani és más adó­ügyeket intézni PIN-kóddal lehet a 06-40/20-21-22- es telefonszá­mon (július 1-jétől a 06-80/20- 21- 22-es számon), ahol menürend­szer segíti a választást. Jelenleg 17 ügycsoportban lehet telefonon intézkedni, például az adózói mi­nősítéssel kapcsolatos informáci­ók, vagy a folyószámla adatok le­kérdezésére, egyeztetésére, az adatok változásának bejelentésé­re is használható a rendszer. A bevallás javításához négy lépés­ben lehet eljutni. A második lépés után meg kell adni az adóazono­sító jelet és a PIN-kódot. 1. lépés: 1-es - Ügyintézés és konkrét ügyekre vonatkozó tájé­koztatás; 2. lépés: 1-es - Ügyintézés sa­ját ügyben, adóazonosító jel és PIN-kód megadása; 3. lépés: 2-es - Bevallásokkal kap­csolatos ügyintézés, tájékoztatás; 4. lépés: 1-es - személyijöve- delemadó-bevallás. A tévedéseket elkerülen­dő: a vadevezős nem va­dul evez, hanem gondol egyet és csónakját elszál­lítja a kiszemelt folyóhoz, tóhoz vagy éppen tenger­hez, vízre teszi, bepakolja fényképezőgépét és még néhány nélkülözhetetlen dolgot, mint cigaretta, gyufa, némi pénz, aztán lapátot ragad és kemé­nyen húz a sodrás ellen. Ahogy mi is tettük a mi­nap gyönyörű Dunánkon. H.H.-Sz.B. Hirtelen jött az ötlet, ahogy ná­lunk ez már megszokott. Késő este, az ágyamban fekve olvas­gattam, amikor megszólalt a te­lefonom.- Megyünk holnap evezni egyet a Dunán? - szólt barátom hangja minden bevezető nélkül.- Várj egy pillanatig! - vágtam rá, és elkezdtek kattogni fejem­ben a fogaskerekek, végiggon­dolva a másodperc töredéke alatt, mi is a holnapi nap elői­rányzata. - Holnap nem, de szer­dán mehetünk.- Jó, tíz óra körül ott vagyok ér­ted - szólt kenyeresem, és bon­totta a vonalat. Verőcénél tettük vízre a kaja­kot. A cél Nagymaros, ott meg­ebédelünk. Természetesen sült halat eszünk és sörrel öblítjük le. Onnan beevezünk a szentendrei Duna-ágba, legalább a kisoroszi révig, majd vissza, megkerülve a szigetcsúcsot, a „Spitzet”, és az Öreg-Duna sodrásában csorogva- evezve újra Verőce. Plitty-slotty, plitty-slotty - be­szélgetnek összeszokottan az evezők, pedig régen ültünk már egy csónakban. De ezt ugyanúgy nem lehet elfelejteni, mint a ke­rékpározást vagy az úszást. Ma­gas a Duna vízállása, erős a sod­rás. Partközeiben húzunk, gyak­ran bent a fák között. Alig beszé­lünk, élvezzük a mozgást, a nap­sütést, a színeket, illatokat. Tő­késréce tapossa előttünk a vizet, sértődött hápogással. Balra, a csúcson a Nagyvillám kilátója, aztán a heg}' mögül szép lassan előbukkan a visegrádi Fellegvár. Nagy üdülőhajó araszol lefelé, bolgár zászlóval a tatján, majd a Bécs-Budapest között közlekedő szárnyashajó surrog el sietve a nyomában. Kormorán húz el fö­löttünk, de pillantásra se méltat. Ostoba fejjel telefont is hoztam magammal, ám hála az égnek, senki sem keres. Csodálatos ez a nyugalom, a madárcsicsergő- cserregő csönd, a hullámok halk klottyanása a csónaktesten, a hőséget enyhítő csendes szellő, a szitakötők surranása a víz fölött. A folyó közepén sodródó fatönk­ön tucatnyi sirály üldögél. Be­várnak közeire, aztán méltatlan­kodó, rekedt csárogással kapnak szárnyra. Órákkal később újra Verőcén vagyunk. A kajak visszakerül a te­tőcsomagtartóra, indulunk haza.- Valamikor, a közeljövőben próbáljuk ki a nőtincsi tavat! - búcsúzik barátom. Nem csoda, a vizeknek, az evezésnek szerelmesei va­gyunk. Nyári gyermektábor Erdőkürt Ferencziné Balogh Györgyi szervezésében július 11-e és 15-e között nyári tábort bonyolítanak le a településen annak érde­kében, hogy a diákok helyben is hasznosan tölthessék el a vakáció napjait. A táborba jelentkező gyermekeket kézműves foglalkozá­sok, kalandtúra, számháború és sokféle más tréfás, játékos vetélke­dő fogja várni. Ezüstcsapat született Ha a Puskás Ferenc nevé­vel fémjelzett csapatot az utókor, és talán a kortár­sak is már, Aranycsapat­nak nevezte, akkor joggal hívhatjuk mi a XXI. szá­zad elején a történelmi si­kert arató csapatunkat Ezüstcsapatnak. A múlt évszázad legsötétebb ma­gyar éveiben is jutott öröm és derű az emberek arcára, és nemcsak 1953 őszén, hanem az egész „ötvenes években”, hiszen a válogatottunk valami olyan töretlen sikert ért el, amit előtte még nem igazán sikerült senkinek. Most ettől azért messzebb álltunk, távolabbról in­dultunk, de valamit, amit kitűztünk, sikerült elérni. Ha itt megállna a törté­net, már akkor is törté­nelmet írna a csapat, és mivel két „Aranycsapa­tunk” nem lehet, joggal nevezhetjük őket hát Ezüstcsapatnak. Egy történelmi bemutatás al­kalmával hangzottéi a Népstadi­on ismertetésén, hogy a 6:3-as meccs visszavágóján, 1954-ben annyi ember szurkolt a meccsen, hogy a szomszédban lévő Földta­ni Intézet földrengést mérő ké­szüléke, a szeizmográf kisebb földrengést jelzett a szurkolói dü­börgéstől és biztatástól. Valamennyiünknek, akik kö­zösen néztük a meccset, valami hasonló élményben volt részünk. Jómagam egy kis csapattal és több száz emberrel Óbuda egyik kedvelt kerthelyiségében néztük végig a meccset Már a Himnusz éneklése is felemelő érzés volt, a folytatás azonban még jobban. Mi, akik a focihoz nem értünk, csupán annyit éreztünk: ez a meccs sokkal „mozgalmasabb”, intenzívebb volta többinél, szin­te le sem vehettük a szemünket a képernyőről, mindig történt va­lami, és ahogyan a végeredmény mutatja: számunkra és számuk­ra is kedvező módon. Hazánk csapata csoportelső lett, magunk mögött hagytunk jó néhány olyan csapatot, akiket égig ma­gasztaltak. Ezért hatalmas gra­tuláció jár a csapatnak! A foci eb-re való kijutás híre­kor többen csak legyintettek, a kevésbé szemérmesek még közöl­ték is: kimegyünk, megmutatjuk magunkat a stadionnak és az el­ső adandó alkalommal hazajö­vünk. Szerencsére nem így lett - nagyon nem így. Nem a stadion­nak, hanem Európának mutat­tuk meg magunkat, és ha Euró­pa népei tanultak történelmet, tudják: egy-két évezreddel a ma­gyarok nyilaitól való megmenté­sért könyörögtek az Úrhoz, most eszükbe juthatott a gondolat... Nem hiába cikkeztek a magyar csapatról, a sikerekről és a pozi­tív értékelésről a meccs előtt. Sikereink közben töretlenek, ezek a sikerek pedig - reméljük - az árkokat kezdik befedni kö­zöttünk. Lett egy újabb Oscar-dí- junk, ott vagyunk első helyen a sportban, az Európa-bajnokság- ra nemcsak hogy kikerültünk, de csoportelsők lettünk, számta­lan sport- és kulturális sikert érünk el, és az olimpia még hát­ravan. Kívánjuk, hogy ott is ha­sonló sikereket érhessünk el! Ám ez kevés, legyenek végre összeko­vácsolok is ezek a sikerek. Ha ugyanis ezeken nem tudunk egy- gyé lenni, mi is egy csapat lenni, függetlenül attól, hogy ki szőke, ki barna, ki milyen értéket vall, ki melyik oldalon áll, akkor nem volt értelme a küzdelemnek. Itt most csak egy oldal vara a magyar csapat, a sportolókon csak egyféle mez van, amin a ma­gyar címer található, ahol minket képviselnek, a meccs előtt a ma­gyar Himnusz hangzik fel, a druk­kerek pedig magyarul biztatják a csoportot Nincs más alternatíva, nincs egyéb beosztás, kisebb cso­port, nincs több lehetőség: most kell megtalálni azt, ami összeköt, és ez a töretlen siker, amit megsze­reztek nekünk a fiúk, és ebből kell táplálkoznunk a következő évek­ben. Hazafelé indulva a meccsről általános iskolás diákok egy ki­sebb csoportja jött felénk érezhe­tően még a meccs hangulatá­ban. Focit imitáltak, hogy ők is játsszák a meccset. Csodálatos érzés volt látni, hogy a fiatalok nem külföldi fo­cisták neveit hangoztatták, ha­nem a magyar válogatott nevei­vel játszottak, szerepeket vettek fel. És mivel még nagyon kicsik voltak, így előttük még sok kapu nyitva áll. Ez pedig már az EB és a magyar csapat sikerének örök­sége. A szurkolótáborban, ahol voltunk, a legkisebb szurkoló már az idén születhetett, a leg­idősebbek pedig még emlékeztek az Aranycsapat sikereire is. A mi feladatunk most óriási: kaptunk egy sikert, amit jól kel­lene felhasználnunk a jövőben. Egyrészt - amint már írtam is - | a közösség- és nemzet-összeková- csoló erőt kihasználva, végre fel­emelkedni az elválasztásból, és megkeresni azt, ami összeköt minket, és ezek a sportsikerek. Másrésztjól felhasználni a ka- pott sikereket az utánpótlás szá­mára. Ez pedig ismét közös fel­adat, nemcsak a fociedzők, ha­nem a tanárok feladata is. A gye­rekek hatalmas élménynek köny­velték el a sikert, a felnőttek is úsztak az örömmámorban. Használjuk hát fel az alkalmat arra, hogy ne csak népszerű le­gyen a sport, és különösen is a fo­ci, hanem értékeljük a sikert, őrizzük meg örökségét, és adjuk át a jövőnek: keressük meg a köztünk élő kis focistákat, akik néhány év múlva a nagy elődök nyomdokaiba léphetnek. Raj­tunk múlik a folytatás. A következő meccs vasárnap este vár a magyar csapatra Most már az is odafigyel az egész Eb- i re és a hírekre, aki eddig esetleg távolmaradt tőle. így hát kíván­juk, hogy az éjjel valóban soha ne érjen véget, és vasárnap este varázsolhassanak a fiúk ne­künk ismét valami szépet! Egy nemzet szurkol nekik, ti- \ zenötmillió magyar szerte a nagyvilágban. Hajrá magyarok! Vesietovszki Balázs i „Kópék” alkotótábora Pásztó. Alkotni szerető hét és tizenegy év közötti gyermekeket vár­nak abba a táborba, amelyet a Teleki László Művelődési Központ jú­lius 18-22. között bonyolít le. A tervek szerint naponta kézműves fog­lalkozások, játékos vetélkedők, strandolás, szabadtéri játékok, pó- nilovas kocsikázás és egy egész napos kirándulás is várni fogja a részvevőket. HIRDETÉS ggMgENDES KORNYEZE|H bbjiaIIügiuegkondtci i&Jl)|DS ®Mii I JJUJi'JÜ

Next

/
Thumbnails
Contents