Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

2016-06-18 / 141. szám

Ritmusok és rítusok A szlovákiai Somorján élő Méry Beáta képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás nemrég a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Szerb­templom Galériájában Szenográdi Ferenc Balassagyarmat. Méry Beáta 2015-ben fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész-tanár szakán. 2012-ben megkapta az Erasmus-ösztöndíjat. Fiatal kora ellenére több csoportos és kilenc önálló kiállítása is volt már. Ba­lassagyarmaton Zolnyánszky Zsolt, a tárlat kuráto­ra köszöntötte az alkotót és a megjelenteket. Mint mondta: Méry Beáta képein ritmusokkal és rítu­sokkal találkozunk. Sóvári Melinda képzőművész megnyitójában előbb arról szólt, hogy az egyetemi évek alatt is­merkedett meg az alkotóval. így nyomon követ­hette a sorozat születését, amely a diploma évében készült. Mindketten vonzódnak az archaikus falu­si életmódhoz. A fővárosban töltött évek alatt nyo­masztóvá vált számukra a fogyasztói kultúra. Be­áta egy határainkon túli kisvárosból jött, ahol ma­gyarnak lenni már-már nem ajánlatos. Ő mégis, sőt annál inkább ragaszkodik gyökereihez. Meg­érinti a régi világ szemlélete, próbálja magába szívni elődeink kultúrájának eredetét, ugyan ak­kor nyitott az újra, friss, bátran kísérletező, dina­mikus alkotó.- Úgy tartják, az ikon akkor felel meg rendelte­tésének, ha fényt áraszt. A fényt ugyanis nem le­hetséges ráfesteni a képre, az vagy sugárzik belő­le vagy nem. Méry Beáta képeiben titokzatos fény­forrás rejtőzik, amely átragyogtatja, átlényegül a színeket és apró figurákat. Mindebből a kép egy egésszé áll öszsze. Formájukat, felépítésüket te­kintve, első ránézésre mintha szőnyegeket lát­nánk. Ám közelebbről szemügyre véve megállapít­hatjuk, hogy a felületnek a szőttes textúrához ke­vés köze van. Szövedék jellegét a sajátos módon fel­épített festés és grafikai eljárás együttes alkalma­zása adja. Parafadugó, pecséthenger segítségével képződtek a rusztikus felületek. A képek négy, az emberiség sorsát alapvetően meghatározó témát járnak körül - a szó szorosabb és tágabb értelmé­ben is -, ezek: a háború, a katasztrófák, a betegsé­gek és a bűnösök - fejtette ki Sóvári Melinda. A kiállítás megnyitóján közreműködött a balas­sagyarmati Fültanúk Zenei Műhely, amelynek muzsikája hangulatban jól illeszkedett a tárlat anyagához. Méry Beáta alkotásait július 28-ig le­het megtekinteni Szerbtemplom Galériában. IRDETÉS ____ A jövő útja: belépni a digitalizáció világába Két mondat, két gondolat A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a kkv-k informatikai hátte­rének korszerűsítése, ez­által hatékonyabb és gaz­daságosabb működése ér­dekében - kormányzati támogatással - új, orszá­gos projektet indított az elmúlt év végén. Ennek céljairól, részleteiről Koleszár Péterrel, a Mo­dern Vállalkozások Prog­ramja - Vállalkozz digitá­lisan! projekt szakmai ve­zető-helyettesével beszél­gettünk. KP: Egy országos méretű, informatiká­hoz kapcsolódó, a vál­lalkozások digitális fejlesztésére épülő projekt indult el no­vembertől. A GINOP 3.2.1. azonosítóval el­látott projekt hivata­los neve „Infokommunikációs motivációs, szemlé­letformáló és kompe­tenciafejlesztő program kkv- knak”, azonban a beszédesebb Modem Vállalkozások Program­ja - Vállalkozz digitálisan! nevet használjuk. A közel 2 éves időtartamú program vidéki vállalkozások számára nyújt segítséget, azon­ban érdemes a projekt hátteréről, az indokoltságát jelentő okokról beszélnünk először. Sorra jelennek meg azok a ki­mutatások, amelyek azt támaszt­ják alá, hogy a hazai kkv-k - a mikro-vállalkozásokat is beleért­ve - jelentős lemaradásban van­nak a digitális eszközök használa­tában az európai versenytársaik­kal szemben. Ez a hátrány hosszú távon piacvesztést eredményez a magyar cégek számára. Ezt felis­merve egyre több európai ország­ban kormányzati szinten külön­böző ösztönzők segítségével igye­keznek segíteni a vállalkozások digitalizációját vagy digitalizáció- jának korszerűsítését. Ezt célozta meg ez a kormányzati támogatás­sal létrehozott program is. Mit kell értenünk ez alatt? KP: Olyan fizikai eszközök, szoftverek vagy módszerek meg­honosítását egy cég életében, amely kiváltja a hagyományos papír alapú feladatvégzést vagy a meglévő - korszerűtlenné vált - informatikai megoldások cse­réjét eredményezi. Tehát a projektben ilyen eszkö­zökre lehet pályázni? KP: Nem, ez a leggyakoribb fél­reértés a programunkkal kapcso­latban. A feladatunk, hogy olyan szemléletformáló tevékenységet végezzünk, amely eredménye­ként a kkv-k megszabadulnak az infokommunikációs eszközökkel szembeni fenntartásaiktól, meg­ismerkedhessenek mások siker- történeteivel és meggyőződhes­senek arról, hogy a vállalkozás életében a korszerű eszközök be­vezetése a gazdaságosabb műkö­désüket szolgálja. Továbbá segít­séget kapjanak azzal kapcsolat­ban, hogy milyen pályázati forrá­sok segítségével tudnak elindul­ni a fejlődés irányába. Tudna erre példát mondani? KP: Egy kisvállalat esetében az internetes jelenlét elkerülhetetlen. Egy bútorasztalos, aki a referenci­áit nem tudja megmutatni az interneten, elesik attól a lehetőség­től, hogy munkái azokhoz is eljus­sanak, akik érdeklődőkből komoly vásárlókká válhatnak. Az internet kinyitja azokat a kapukat, amiket „hagyományos módszerekkel” ma már sokkal hosszabb idő alatt és nehezebben lehetne megtenni. A digitális megoldások tehát nagy­ban növelik a hatékonyságot és profittermelő képességet is. Egy nagyobb üzem esetében mi lehet egy ilyen korszerűsítés? KP: A cégek fejlődési pályáját gyakran nem követi az infokommunikációs módszerek bevezetése. Egy egyszerűbb ter­melésirányítási rendszer beve­zetésével is jelentős pozitív vál­tozás érhető el és ez a további növekedést indíthat útjára Mit nyújt a projekt a cégeknek? KP: A programunknak szá­mos pillére van. Az országban összesen 29 fős tanácsadói háló­zat tagjai segítenek a vállalkozá­soknak eligazodni abban, hogy milyen eszközökkel vagy mód­szerrel érhetnek el nagyobb ha­tékonyságot. A második pillér egy olyan, 127 állomásból álló rendezvénysorozat, amely járási szinten is elérhető lesz a vállal­kozások számára. Salgótarjánban 2016. június 29-én 10 órai kezdettel rendez­zük meg az információs napun­kat a Nógrád Megyei Kereskedel­mi és Iparkamara épületében (3100 Salgótarján, Alkotmány út 9.), ahová váijuk a térség kis- és középvállalkozásait Itt az előadásokon kívül az egyes terüle­tek szakértőivel is ta­lálkozhatnak, konzul­tálhatnak a cégek. Harmadikként ki­emelném azt az ingye­nesen elérhető tudás­tárat, amely a progra­munkhoz csatlakozó vállalkozások számá­ra lesz elérhető. Azon­ban a leginkább számszerűsít­hető eredménye annak a szállí­tói partnerhálózatnak lesz, amely segítségével kedvezmé­nyes ajánlatokhoz, beszerzési le­hetőségekhez juthatnak a vidéki kkv-k. Mi azon cégek teendője, ame­lyek nyitottak a programban való részvételre? KP: Keressék fel tanácsadóin­kat, akik a területi kamaráknál megtalálhatóak, és akik a továb­bi lépésekről készséggel adnak tájékoztatást. Emellett az ingye­nes rendezvényeinkre is érde­mes eljönni, ahol szakértők, elő­adók osztják meg tapasztalatai­kat a témában. Nógrád megyé­ben tanácsadó kollégámat, Haj­dara Gábort kell keresni. Várjuk a cégek érdeklődését, munkatársaink segítenek min­den hazai kis- és középvállalko­zást abban, hogy beléphessenek a digitális világba. www.vallalkozzdigitalisan.hu A héten két, ha nem is sorsfor­dító, de minden bizonnyal sokak számára valami újat jelentő-kez­dő mondat hangzott el szerte az országban. A kedd és a szerdai nap egy kicsit mindannyiunkat ktökkentett a szürkeségből, oda­irányította a figyelmünket vala­mire. Valami lezárult, valami el­kezdődött, jön a folytatás, ami raj­tunk múlik, hogy milyen lesz. Kedden történelmi győzelmet aratott a magyar fociválogatott Ausztria felett. A meccs előtt a kö­zösségi oldalon Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia első és hosszú ideig egyet­len uralkodója (császá- ra-királya) képével humorizáltak, ahol az uralkodó azt kérdezte, hogy ha osztrák-ma­gyar meccs lesz, akkor ki lesz az ellenfél? Lám, a történelem százötven év távlatából is tud „újat” mutat­ni, és ha másért nem, hát ezért még a focitól idegen, hoz­zám hasonló, történe­lem iránt érdeklődő em­berek is felkapták a fejüket, hogy most valami tényleg nagy dolog van készülőben. A meccs elkezdődött, jómagam az első félidőről sajnos több ta­nárkollégámmal lemaradtam, mert kirándulni voltunk a diá­kokkal, így csak a rádióközvetí­tést hallgathattuk. Azt mondta a kommentátor: ha az első 15 per­cet túléljük, van esély a csodára. Mi izgatottan vártuk a dugó kel­lős közepén az első perceket, majd az első félidő közepére cél­ba érve, mára közeli közös meccs­nézés helyszínére siettünk. Meg nyugtattak: mégnem maradtunk le semmiről. S valóban így volt, a fiúk játéka, „a java” még hátra­volt. A 62. percben aztán felforró- sodotta hangulat, és egyszeresük azon találtuk magunkat, hogy mi is - elsodort a tömeg - hatalmas ovációval, tapssal, hurrázással, fittyel köszöntöttük Szalai Ádám első gólját. Majd következett Stieber Zoltáné, és a kettő között eltelt 20 perc egy évszázadnak tűnt a képernyő előtt. Hatalmas ováció és ujjongás tört ki a meccs végén, amikor közölte a kommen­tátor: „Ausztria-Magyarország: 0:2”. Valamennyien örömujjon­gással tapsoltunk, s a képek ta­núsága szerint a főváros utcáit hömpölygő, énekelő, táncoló tö­meg foglalta el, jelezve: valami csoda történt ott kint, Franciaor­szágban. Aztán eltelt egy nap és csende­sedni kezdett Budapest, az internetes oldalak is elemzésről írtak. Csodáról, a magyarfociról, helyünkről a nagyvilágban - va­lamiről, ami bennük volt, amit ki kellett írni a szakértőknek ma­gukból, hogy az örömet, ha lehet, fokozni tudják. A kommentelők is beindultak. Eleinte az öröm­ben, aztán elkezdődött az interneten „a szokásos”, a ma­gyarátok: a megosztás. Szomorú­an láttam: még ennek sem tu­dunk együtt örülni. Más szóval mondva: már ennek sem tudunk együtt örülni. Elkezdődött a kor­mányszidása (ami aztán egyálta­lán nem tartozott ide), megkezd­ték a szokásos észosztást, a gya- lázkodást... - mindezt alig egy nappal a győztes mérkőzés után. Ady Endre szavai jutottak eszem­be: „Nekünk Mohács kell.Igen, nekünk egy újabb Mohács kell, hogy észhez térjünk. Már egy ilyen örömben sem tudunk együtt örülni? Itt is azt kell keresni, hogy ki jobb- és ki baloldali? Szomorú magyar átok ez, évszázados átok. Nem tudtunk együtt örülni egy újabb magyar Oscar-díjnak, a ví- zilabdások, a kézisek, az úszók, a focisták sikerének... Nekünk Mohács kell, aztán majd újra ész­hez térünk talán... Megérdemel­jük-e, hogy a keddi csoda szomba­ton este folytatódjon ? Bízunk a si­kerben és abban, hogy ez összeko­vácsolja talán a nemzetet. A másik mondat, ami a héten elhangzott sok száz iskolában, sok ezer diák lelkes örömére: „A 2015/16-os tanévet bezárom. ”. A mondat, amire még a legjobb di­ák is napok óta (a legrosszabb pe­dig szeptembertől, majd 180 taní­tási nap óta) várt, ma elhangzott: kitört a vakáció, sokak nagy örö­mére. S nekünk is, akik a tanári asztal másik oldalán állunk, va­lóban várva várt mondat volt ez. De hogy mit hoz az új tanév, ezt mégnem tudjuk, annyi bizonyos: mögöttünk van az előző, s hogy ezt végig tudtuk csinálni eredmé­nyesen, működőképesen és érté­keket átadva, ezt meg kell köszön­nünk. A mondatot a sportsikerhez ha­sonló hatalmas ováció kísérte az iskolában. A tornaterem ugyan természetesen egyben maradt, de diákjaink arcán boldogság, öröm, felszabadulás, és legf& képp: menni szándékozás lát- szódott. A Szózat már csak halkan szólt mögöt­tünk, nem éreztük át a szavait, s valljuk be: most az egyszer megbocsátható volt. Vörösmarty örökérvényű szavait még elő­vesszük iroda­lom órán, de di­ákjaink arcán ezúttal a vaká­ció mámora lát- szódott. A tornate­remből kivonuló so­kaság még egyszer, utoljára köszöntötte egymást, megkapták a bi­zonyítványt, aztán szaladtak kifelé az iskolából - felszabadul­tan. Van, akinek már csak egy, van, akinek még három év a ná­lunk töltött idő, de mit számított ez, amikor eljött a vakáció pilla­nata. Mindez azonban hatalmas fele­lősség is, mind a gyerekek, mind a diákok, mind a felnőttek részé­ről. A vakáció értékes és hasznos lehet, ha jól töltjük meg tartalom­mal. Számtalan fesztivál, nyári program lehet, ami között azon­ban ne feledkezzünk meg a pihe­nésről, afeltöltődésrőlsem. Azért, hogy ne fáradtan, hanem lelkileg és testileg is feltöltődve kezdhes­sük meg az új tanévet szeptem­berben. Nekünk még néhány hét van a vakáció tényleges kitöréséig, azonban ezek a napok már nem olyan feszítettek, mint a tanítási napok. Ilyenkor zajlanak az érett­ségik, de ha ezen túl vagyunk, összerendezzük dolgainkat, zár­juk az adminisztrációt, beiratkoz- tatjuka kilencedikeseket, és azért jut idő az egymással való beszél­getésre is, amire a tanítás alatt kevesebb idő adódik. Aztán július elején megérkezik a nyári szünet számunkra is. Kívánom minden pedagógus kollégának és minden diáknak, hogy sikerüljön feltöltődni a nyá­ron és értékesen, hasznosan hasz­náljuk ki a nyár napjait! Veszelovszki Balázs Projekt azonosítója: GINOP-3.2.1-15-2015-00001 Konzorciumi tagok: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (konzorciumvezető) Informatika a Társadalomért Egyesület Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség MODERN VÁLLALKOZÁSOK PROGRAMJA Vállalkozz digitálisan! \ üelepsz tSfkp. . a, « | V

Next

/
Thumbnails
Contents