Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
2016-06-11 / 135. szám
Többdimenziós n művész „Üdvözlet a sokszínű Kárpátaljáról” címmel tartottak rendezvényt volt a nemzeti összetartozás napján Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban. Ebből az alkalomból nyílt meg a Kárpátalján született, ma már Budapesten éló' Zicherman Sándor festőművész alkotásaiból rendezett kiállítás. Ahogy múltak az évek, autodidakta módon képezte magát. Ezt követó'en a mai Szentpéterváron, az iparművészeti főiskolán tanult. Ahogy elmondta, a Szovjetunióban elismerték, megbecsülték, sok feladatot kapott. így többek között megbízták, hogy Togliattiban szervezze meg a művészeti életet. Megalakította a nyolc évfolyamos képzőművészeti iskolát, s múzeumot, galériát hozott létre. A Zicherman Sándor a képzőművészet szinte valamennyi területén otthon érzi magát Szécsény. Zicherman Sándor nem csak a festészetben, de a képzőművészet szinte valamennyi területén otthon érzi magát. Készít grafikákat, kisplasztikákat, szabadtéri szobrokat, gobelineket. Többdimenziós művész. 1935-ben, az akkor Csehszlovákiához tartozó Ung- váron született. Mint mondta, a történelem szele erősen megérintette. Alig múlt hároméves, amikor a terület ismét Magyar- országhoz került. Sajnos nem sokáig, mert a II. világháborút követően már a Szovjetunióhoz tartozott, így jó ideig ott élte életét. A festészet, a rajzolás iránti érdeklődése már kiskorában megmutatkozott. Hároméves korában telerajzolta a náluk beszállásolt magyar katonatiszt könyvét, amiért az édesanyjától testi fenyítést kapott. Még nem járt iskolába, amikor a szobafestő édesapjának „besegített”. A kifestett szoba falát az otthagyott festékekkel szépen kipingálta. Az édesapa részéről elmaradt a fenyítés, az elmarasztalás... szíve azonban magyar földre vágyott, ezért 1989-ben hazajött. Számos európai városban megtalálhatók köztéri szobrai, nagyon sok képét magángyűjtők vásárolták meg, szinte valamennyi európai országban volt önálló kiállítása. Számára örömet jelent a festészet és a szobrászat örömet jelent. Hitvallása: az ember ne csak a világgal, önmagával szemben is legyen kritikus, akkor nem száll fejébe a dicsőség. Témaválasztása igen széles skálájú. Imád tájképeket festeni, a képeivel átadni az embereknek azt az érzést, ahogyan ő látja a természetet. Sok városrész-képet festett, portrék, csendéletek, életképek találhatók alkotásai között. Képeit fára, vagy farost-lemezre festi. Tagja a Magyar Alkotók Országos Egyesületének, a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének. Zicherman Sándor szécsényi kiállítása augusztus végéig látogatható. Szenográdi Ferenc HIRDETÉS 3100 Salgótarján, Rákóczi út 26. Telefon: (20) 209-4241, (20) 209-4221, (30) 448-1342, (30) 448-1322 Fax: (32) 786-744 E-mail: lehcczki@gergihale.hu; lehoczki.szabolcs@upcmail.hu Web: h!ip://www.lehoczkivagyonvedelem.hu 1 1 1 ’B W 1 w 41 f p ja R Ja „Fény és árnyék történelmünk lapjain" Számos barátság született határon inneni és túli fiatalok között Június negyediké nemcsak történelmünk gyásznapja, hanem 2010 óta a nemzeti összetartozás napja is egyben. Ez utóbbihoz kapcsolódva Pásztón együtt emlékezett az anyaországot képviselő helyi középiskolások és az elszakított területeket képviselő erdélyi, székelyudvarhelyi diákok egy-egy csoportja. Pásztó. Ezt az együttműködést az Emberi Erőforrások Minisztériuma által hat éve útjára indított program tette lehetővé, amely célul tűzte ki a magyar-magyar kapcsolatok erősítését. A Mikszáth Kálmán Líceum az idén csatlakozott e programhoz. A „Fény és árnyék történelmünk lapjain” című pályázatnak köszönhetően létesült partneriskolái kapcsolat a nógrádi középiskola és a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium között. Az első utazás alkalmával negyven fő mikszáthos tanuló és négy őket kísérő, s a programot összeállító pedagógus juthatott el Székelyföldre, hogy együtt ünnepeljen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire emlékezve a székelyudvarhelyi diákokkal. A 2016. március 11-16. között lebonyolított út során a Nógrád megyei fiatalok számos történelmi, kulturális, illetve természettudományos szempontból fontos nevezetességet tekintettek meg (például nagyváradi székesegyházat, Madarasi Hargitát, a Gyilkos-tavat, a Békás-szorost, Tamási Áron sírját Farkaslakán, vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalotát), amelyeket a kijelölt tanulók mutattak be társaiknak egyéni vagy csoportos projektmunka keretében. A második utazás során pedig a magyar- országi diákok fogadták a székelyudvarhelyi középiskola küldöttségét. Az anyaországi program 2016. június 1-5. között zajlott, és a trianoni béke, valamint a nemzeti összetartozás témája köré csoportosultak a kirándulások. A határon túlról érkező fiatalok kísérőikkel együtt megismerkedhettek Nógrád megye nevezetességeivel (így a somoskői várral, a balassagyarmati Palóc Múzeummal, a hollókői várral és az ófaluval), majd pedig a palócfóldi túra zárásaként a tájegység jellegzetes ételeit is megkóstolhatta a székelyföldi csoport. A budapesti látnivalók közül a „Mi, magyarok” interaktív kiállítás és az Országház, illetve a Szent Korona megtekintése emelhető ki, de az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark meglátogatása is számos élményt nyújtott a székely diákok számára. A projekt célja, hogy a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok csereutazásokon keresztül alakítsanak ki egymással személyes kapcsolatokat, és a hasznos termékek közös készítése által ezek el is mélyüljenek. A két út során számos barátság született határon inneni és túli fiatal között, s a projektben vállalt hasznos termékek örök emlékeztetői lesznek ennek a kapcsolatnak. Az erdélyi út során a két iskola diákjai például mini kopjafákat faragtak a Nyerges-tetői 1849-es emlékhelyre, míg a pásztói középiskolában az „Összetartozás padja" készült el, illetve mindkét iskolában hulladékok újrahasznosításával bővültek a taneszközök. S bővültek annak az összesen nyolcvan diáknak az ismeretei is, akik - a hat év alatt immáron közel százezer társukkal együtt - a program részesei lehettek. A pásztói Mikszáth Kálmán Líceum történelemtanárainak munkaközössége A cukros víz és a csók története * Az emberek jó része imád nosztalgiázni, a régi kedves emlékek felidézése sok örömet tud szerezni. Ilyenkor a szánkban érezzük a „retro” édességek ízét, megelevenednek a régi játékok és egyéb használati tárgyak. A most 86 éves, Felvidéken élő Barta Borbála, Boris néni szeretettel mesélt a gyermekkoráról, megidézte a régi idők szellemét, a gyermekkora hangulatát, s vidám történeteket elevenített fel. Nógrád megye. Boris néni a múltba visszatérve idézte fel a mókázásokat, amelyek megszínesítették az életét. Nagy örömünkre az emlékekkel együtt előkerültek a régi fényképek, lelki szemeink előtt megjelentek a család idősebb tagjai. A megsárgult képekről történetek tucatjai jutottak eszébe, egész mesedélutánt tartott azokról az emberekről, akik a fotókról visszanéztek ránk sok-sok év távlatából. Derűt, fényt csempésztek az idős néni szemébe...- Milyen emlékei vannak gyermekkoráról?- Heten voltunk testvérek. Annak ellenére, hogy a családom nem volt gazdag, mégis csodálatos volt a gyerekkorom. Édesapám volt az, aki a faluban kidobolta a híreket. Több helyen megállt és elkezdte: „Közhírré tétetik...!” Aztán ahogy fejlődött a világ, már a hangosbemondóból hallhattuk a heti híreket.- Milyen játékai voltak?- Ki ne ismerné a rongybabát...? Hát igen, én is azzal játszottam, meg pickéztünk. Hogy is magyarázzam? Fából készült, két oldalán kihegyezett gömb volt, amire ráütöttünk és elrepült. Meg eljártunk a mo- cselákra, ahol a kendert áztatták és ott saraskodtunk. Rengeteget fogócskáztunk, bújócs- káztunk és úgy dobáltuk a kaBarta Borbála, Boris néni szeretettel mesélt a gyermekkoráról vicsokat, mint a cirkuszosok. Télen a faszánkónk alatt ropogott a frissén hullott hó, a falu egyik végéről majdnem a másik faluvégig csúsztunk. De volt egy gazdag lány, akinek rendes „szánkója” volt, és cserébe azért, hogy a hegy tetejére felhúztuk őt, mindenki csúszhatott vele.- Hogy emlékszik vissza az iskolás évekre?- Egy ceruzám, egy füzetem és egy olvasókönyvem volt, amiket az otthon szőtt táskámban hordtam. Csak délelőtt koptattuk az iskolapadot, délután libát őriztünk. Vagyis elaltattuk őket (közben mosoly jelenik meg az arcán - a szerző). Ráztuk a fán lévő szedret, a libák megették és berúgtak, majd elaludtak tőle, mi meg játszhattunk. Elaludtak és nem volt gondunk rájuk.- Mi az, ami kedves emlékként jut még eszébe?- Apám szüleinek volt egy kemencéje, amit az előszobából kellett fűteni és bent volt a siskó (sárkemence), amelyben sütötték a kenyeret. A siskó mögött volt az a hely, ahol jó meleg volt és ahol olyan jókat lehetett szundítani. Aztán ahogy nőttem, a gondtalan gyermekévek kérhetetlenül elteltek és én tizennégy éves koromban dolgozni mentem.- Hogy emlékszik vissza a háborús évekre?- Megtörtént... Ebből az időszakból elmesélek egy olyan történetet, amire míg élek, emlékezni fogok. Fiatal lány voltam, amikor egy német katona megkérdezte tőlem, hogy mit teszek a hajamra, amitől olyan szép hullámos? „Cukros vizet" - válaszoltam. Kipróbálta és összeragadt a haja. Nagyot nevettem. Aztán múltak a napok és szerettem volna azon a kapun kijutni, amit az említett katona társa őrzött. Kérdeztem tőle, hogy mit kell mondanom, hogy kiengedjen? „Ich liebe dich du küssmch” - mondta. Megköszöntem és a kapuig ismételgettem, hogy el ne felejtsem. Ott gyorsan elhadartam, mire a katona megcsókolt. A társa nagyot nevetett. „Szeretlek téged, csókolj meg engem!”- ez volt a jelentése. Visz- szakaptam. Bár az idő kerekét visszaforgatni nem lehet, de egy kis nosztalgiával felidéztük azokat a perceket, napokat, amelyek valaha sok örömet szereztek a ma is jó egészségnek örvendő Boris néninek. NBA
