Nógrád Megyei Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 227-252. szám)
2015-10-10 / 235. szám
Pándy Piroska énekművész Salgótarjánban tartotta jubileumi gálakoncertjét Pandy Piroska vendegei között volt a jeles hegedűművész, Szenthelyi Miklós is. A Váci Szimfonikus Zenekart Farkas Pál vezényelte. JH*5 2015. OKTOBER 10., SZOMBAT „...kézbesítsék az üzenetet...” birtokában írja költeményeit... feminin műveket alkot. ” Ezt Kupcsulik Ágnes a két nem élethelyzete közötti különbséggel magyarázta. Nyelvezetéről szólva azt fejtegette, hogy egyaránt szeret úgymond szabad verset írni és kötött formákban fogalmazni. Az utóbbira jó példa az éppen Marschalkó Zsolt emlékére Handó Péter által 2012-ben életre hívott szonettkötet, a „Rebbenő madár”, melyben három Kupcsulik-vers, plusz az elhunyt munkásságát méltató írás is megjelent. A 2013-as „Dombok mögött” című antológiában viszont az ő versei is a japán versformákban láttak napvilágot. Megyén kívül a párüumi „Várad” című lapban, illetve on-line folyóiratokban jelentek meg írásai. Több kiadványban - így az „Asztaltársasági Füzetek” legfrissebb számában - szerkesztőként is megnyilvánult. A diskurzus során szó esett arról is, hogy két leánygyermek felnevelését követően Kupcsulik Ágnes ez évtől boldog nagymama is. Ez az új érzelem nyilván termékenyítő hatású lesz költészetére. Egyébiránt újabb kötetet is szeretne megjelentetni, közösen Losonczy Ildikó festőművésszel. Végül, de nem utolsósorban a költő megerősítette 2004-ben a megyei lap hasábjain kifejtett, József Attilára hajazó véleményét, mintegy „ars poeticá”-ját-„...A vers attól szép, hogy az ami. Mindegy, hogy ringat, üt,,unottan dudorászik, altat, ébreszt vagy nevel, a fontos, hogy íródjon...” Az est folyamán a Zenthe Ferenc Színház tagjai - Erki Gabriella, Falati Hedvig, P. KemerEdit, Pünkösdi Mónika és Sándor Zoltán - különböző műfajú, hangulatú Kupcsulik-írásokkal illusztrálták az elhangzottakat. Cs. B. vezetett az útja. Tizenöt éves volt mindössze, amikor elvesztette édesanyját s e tragédiát érthetően nehezen dolgozta fel. Néhány tanár - személy szerint Hübner Judit, Sepsi Istvánná - különösen sokat jelentett számára, amennyiben túlmutatva a szigorúan vett tantárgyi kereteken, ráirányították a figyelmét a világ más területeire, értékeire is. Az irodalom iránti elkötelezettsége szempontjából nagyon fontos volt az érettségi magyardolgozata Arany János lírájáról, amelyet az elnök, Bihary Lajos költői teljesítménynek minősített. Kupcsulik Ágnes középfokú tanulmányait követően szakirányú képzettségének megfelelően vállalt munkát Salgótarjánban. Jelenlegi munkahelyén egy cipőket - köztük gyógyászatiakat is - árusító boltban tizenhat éve dolgozik. Költői karrierjét mégha- A tározó mó- Asztaltársaság tagjai dón befolyá- e kötettel köszöntötték solta a Balas- szerzőtársukat si Bálint Asztaltársaságba kerülése. Ebben három személynek, Bedegi Győzőnek, Hidasi Józsefáekés Pál Józsefnek volt nagy szerepe. Utóbbi - mint a „Palócföld” főszerkesztője - ösztönző bírálatainak, tanácsainak is köszönhető, hogy Kupcsulik Ágnesnek 1997-ben napvilágot látott első verse az „Asztaltársasági Füzetedben. Majd a Nógrád Megyei Hírlap, aztán a számára mértékadó „Palócföld” következett. A lap által kiadott könyvsorozatban jelent meg mindkét eddigi önálló kötete: először 2007-ben az „Egy asz- szony monológja”, majd két évre rá a „Fénycsapda”. Az elsőnek egyértelmű a címe - ebben írta: „...kézbesítsék az üzenetet a névtelennek / ki önmagával levelez” - a „Fénycsapda” azonban eleve szimbolikus. Arra a kérdésre, hogy ezzel rfiit akart mondani, kifejezni, mire vonatkozik e különös szó- összetétel Kupcsulik Ágnes a könyv hátsó borítóján olvasható, Nagy Csilla által írt megállapítással válaszolt: e versek „a mindennapok „csapdahelyzeteit” írják körül, szólnak a szerelemről, a kötődésről, a veszteségről, a traumáról. A szövegek egyedi szépsége és a kötet teljesítménye abban rejlik, hogy szerzője képes mind a személyiséget, mind az élethelyzeteket összetett módon tekinteni, és mindezt letisztult, pontos líranyelven közvetítetni. ” Az „Egy asszony monológja” viszont néhai Marschalkó Zsolt - aki ugyancsak költő és drámaíró is volt - ajánlásával jelent meg. Ebben Kupcsulik Ágnes sajátos témaválasztása, változatos formavilága, érzékeny, szenzibilis alkata hangsúlyozódik, egy olyan lírikusé, „aki szilárd és bensőjéből fakadó etikai értékek Paróczai Csaba „Egy lassú délután” című költeményéből valók a következő sorok: „ennyi az élet / megírni néhány verset / mást sose tenni / néha azt remélem még / szavam jóváírják majd”. Az írás a „Félévszázad remény - Kupcsulik Ágnes 50”című kötetben látott napvilágot. Abban a kiadványban, amelyet a Balassi Bálint Asztaltársaság alkotói saját műveikből állítottak össze tagtársuk, kedves barátjuk születésnapja alkalmából. E kerek évforduló inspirálta a Palóc Parnasszus szerkesztőségét is, amikor a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház idei őszi első rendezvénye vendégének Kupcsulik Ágnest hívta meg. Az összejövetel célja az volt, hogy bemutassa az ünnepelt eddigi életútját - amelyben kétségkívül az egyik főszerepet a vers-, írás játszotta - közelebb hozza a közönséghez, az olvasókhoz az egyik jeles helyi tollforgató személyét, munkásságát. A beszélgetés annak a kimondhatatlan érzésnek a felidézésével kezdődött, amely akkor kerítette hatalmába Kupcsulik Ágnest, amikor megkapta, kézbe vette a neki címzett, róla szóló ajándékkötetet. Bár július 21-e óta már több hét, sőt hónap is eltelt, mindmáig alig tud felocsúdni a meglepetésből. Pláne, hogy ezúttal - saját kifejezésével élve „szégyenlős exhibicionistaként” - a nagy nyilvánosság előtt kel- . lett erről szólnia. Elmondta: bár Salgótarjánban született, a családi viszonyok alakulása folytán tizenegy éves koráig Kiskörén élt. Ott járt óvodába, alsó tagozatba, a Tisza-parti településen kezdett el ismerkedni, barátkozni mesékkel, irodalmi művekkel s édesanyját köszöntő első versét is ott írta. Sajnos ez a nyolcsoros elkallódott valahol. Az általános iskolát Baglyasalján - ahol ma is lakik - végezte el, majd - tekintve, hogy szerette a biológiát és nagy hatással volt rá Básti Béláné szaktanár - a salgótarjáni egészségügyi szakközépiskolába „Itthon vagyok újra.» Egy 1942-ben készült filmben, az „Álomkeringő”- ben énekelte Sárdy János, az „Adj, Uram, Isten!” című dalt. Abban csendülnek fel a következő sorok: „És legyen kék felettünk újra még az ég. Itthon vagyok újra, hazaértem én. Felnézek az égre, ragyog rám a fény... ” Pándy Piroska Liszt-, Prima- és Madách-díjas énekművész pályakezdése három évtizedes jubileuma alkalmából Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban rendezett „Best of - 30 év” című koncertjére megtanulta ezt a dalt és az est végén, a finálé előtt ezzel kedveskedett szülővárosa publikumártak. De amíg odáig eljutott a forgatókönyvben, történt egy s más. A színháztermet teljesen megtöltő közönséget a házigazda, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Simon Lajos köszöntötte, majd Dóra Ottó polgármester ünnepi beszéd- § ben emlékezett meg a magyaror- =] szági önkormányzatiság húszon- | ötödik évfordulójáról. A hangver- | seny nyitányát a Farkas Pál ~\ vezényelte Váci Szimfonikus Zenekar bemutatkozása jelentette Lehár Ferenc „Cigányszerelem” című operettjének részletével, Pándy Piroska pedig Johann Strauss „Bécsi vér” című nagyoperettjéből a grófnő belépőjével tette le a névjegyét. S ezt követően is egy darabig az operett uralta a színpadot, sorra csendültek fel a klasszikus szerzők ismert dallamai. Természetesen nem mindegyiket Pándy Piroska adta elő, hanem azok a vendégek, akiket ő hívott meg műsorába s akik örömmel tisztelték meg tanárukat, illetve barátjukat, pályatársukat. A fiatal tehetségek közül elsőként stúdiójának egyik növendéke, Fehér Nóra lépett fel a levéláriával Huszka Jenő „Gül baba” című művéből. Az ifjú primadonna nem mellesleg a Kormorán együttes énekese. A szép hangú Dániel Gábor azonban már sztártenornak számít, sokat dolgozott korábban is az ünnepelt művésznővel. Ezúttal szólóban és duettben is Kálmán Lmre „Marica grófnő”-jéből választott egy-egy dalt. A Kecskés Tímea-Sándor Dávid színművész házaspár, a Madách Színház tagjaként lett Pándy Piroska tanítványa. Egy „ördögi” tánccal, a simivel startoltak, később énektudásukat is bemutatták. A Verdi-blokkban először a zenekar a „Traviata” egy számát játszotta el, majd Pándy Piroska az „Álarcosbál” -ból énekelte el Amelia áriáját. A fiatalok sorát gyarapította az ígéretes jövő előtt álló tenor, Szenthelyi Krisztián is, akinek mindkét szülője is fellépett az est folyamán. Az édesanya, Faludi Judit Liszt-díj as csellóművész A.Dvorzsák „Rondó”-ját tűzte műsorra, az édesapa, a Kossuth-díjas hegedűművész, zenepedagógus, a „Virtuózok” egyik mentora Szenthelyi Miklós pedig /. Massenet „Thais” című operájából a bravúrosan előadott „Meditáció”-val bizonyította, hogy miért arat osztatlan sikert szerte a világon. Fia éneklésekor egyébként vezényelte is a zenekart. Nehéz feladatot vállalt magára Pándy Piroska G.Puccini „La rondine” („A fecske”) című operájából Magda áriájával, amelyet gyönyörűen szólaltatott meg. Dániel Gábor ugyancsak Puccini „A Nyugat lánya” című operájából Johnson dalát adta elő, Pándy Piroska pedig átmenetileg „Tosca imájá”-val búcsúzott. A szünet után más karakterű művek következtek sorra élükön egy olasz dallal, amelyet Pándy Piroska eltávozott családtagjai emlékére ajánlott. Ezután újra a fiataloké volt a színpad. A Horváth Zsófia - Farkas Gellért táncospár először egy pasodoble-t, majd egy rumbát adott elő érzékletesen. Pándy Piroskával „Az operaház fantomja” című musical-ben együtt játszik a bariton hangú Tömöri Tamás, aki a „La Mancha lovagjáéból az „Álomdal”-t jelenítette meg, Sándor Dávid pedig az „ Evita” egy részletét adta elő. Egy újabb zenekari szám után Pándy Piroska az „Álom luxuskivitelben” című amerikai film slágerét a „Holdfolyó”-t énekelte el, majd egy különleges produkció került sorra. Berentei Péter a „Jöjj vissza hozzám” refré- nű táncdalt elevenítette fel több évtized távlatából. Ez volt az a dal, amellyel Kovács József - a kilencvenes évtized Pándy Piroska által is fémjelzett „lnteroperett”-jének kezdeményezője - a közönségszavazatok alapján jutott tovább a táncdalfesztiválon. Duettjük - a „Maradj még!” - nemcsak régi barátságuk szimbólumaként, hanem Pándy Piroskának szánt közönségkérésként is felfogható. Kecskés Tímea A. L. Webber „Evitájá”-nak világslágerét, a „Ne sírj értem Argentíná”-t emlékezetes előadásban prezentálta, majd Fehér Nóra Szörényi Levente és Bródy János „István a királykából Réka dalát tolmácsolta. Ezt követően hangzott el Pándy Piroska részéről a bevezetőben emlegetett „Álomkeringő” és jöhetett a háromórás gálaest fináléja, a „Csodálatos világ” a szereplők közös előadásában. Az énekesek a hangversenyen több számot Szegeczki Ágnes zongoraművész kíséretével adtak elő. Műsorközlőként közreműködött Gelencsér Péter, a Madách Színház művészeti főtitkára. Pándy Piroska az elmúlt évek során sokszor fellépett Salgótarjánban, mindig nagy élmény volt hallgatni, de ilyen magas színvonalú, változatos műfajú, kiválóan szerkesztett produkcióval még soha nem rukkolt ki. Vendégeinek - akik között voltak úgymond „befutott” jeles művészek és a jövő reménységeit jelentő talentumok - fellépésével gazdagított koncertje méltó volt az alkalomhoz, az 1985-ös pályakezdésre (nem véletlenül került egy belépőjegy éppen ennyi forintba) való emlékezéshez. Nemcsak a zene nyelvén, hanem prózában is köszönetét mondott mindeniknek, akinek szerepe volt abban, hogy idáig jutott, hogy ezt az estet itt megrendezhette. Örömének, meghatottságának adott hangot, hogy édesanyja - akinek a legnagyobb hálával tartozik - is ott ült a nézőtéren. A közönség állva vastapsolt és az emelkedett hangulatban sajátosan kedves, humoros színfoltot jelentett, amikor Simon Lajos a virágok mellett egy vasalózsinórt is ajándékozott a jubilánsnak, tekintve, hogy a jövendő énekművész gyermekkorában valami hasonlót használt mikrofonként... Csongrády Béla Kupcsulik Ágnes a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban rendezett költői estjén
