Nógrád Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 177-200. szám)

2015-08-31 / 200. szám

Szilvánia... Csodát művelt a szilvánkkal az a nagy hőség! A hamvaskék termés-sokaság - a lezúdult, sze­rencsére békés természetű esőözönnel - patta­násig hizlalta, aranysárgára, mézédesre érlelte. Gyömölcsgazdagsággal édesítve a nyárutó he­teit. A két szilvafa, mint egy-egy termetes anya, majd le roskad az övéi súlyától, potyogtatja is őket szünet nélkül, így délutánra szilvaszőnyeg fogad Szilvániában... Nem tudom mióta szilvásán telnek az étkezé­seim délelőtt, délben délután és este, amikor csak engedi a tele-te- lerakott pocak. Öröm felszedni, - mit szedni! - bánni a napfény­ben tökéletesre teljesedett szemekkel. Egyik nagyobb és hamvasabb, ennivalóbb, mint a másik! S már együtt lakmározunk a darazsak­kal. Nem nagyon szívlelem ezt a népséget, de a szilvázás egészen közel hozott bennünket egymáshoz. Ha odanyúlok, - persze két uj­jal, és nem kapkodva, hogs' időben észrevegyenek - ahol ők is ép­pen nyalják-falják a szilvát, némi döngéssel, dongással szépen odébbálnak. (Mit össze háborúskodtam pár hete a közelben, föld­be ügyeskedettfészkükkel! Kétszerfelgyújtottam, (másnap a kihűlt hamuban újra ott volt a kerek, kis kijáratuk és vígan jártak ki-be), egyszer két vödör vizet öntöttem a lyukba.., harmadszor az eső utá­ni nedves fűcsomót tapostam a ki-bejáratukhoz. És köszönik, ha nem is annyian, de megvannak Délutánonként együtt legelünk a fák alatt, (ők persze egész nap élvezik a terített asztalt) s már mind­össze annyi rossz jutott eszembe róluk valamelyik nap: miért is nem gyűjtenek virágport és mézelnek ezek a lókötők ?! Sok munka a begyűjtés, de remek időtöltés, igazi utazás biológiában. Szóval a szilva fenomenális lett az általam imádott, de soka­kat meggyötört hőhullámok során. Ami nem fér szedéskor a ha­samba, abból aszalvány, lekvár, (most először eltevésre is főzött) cibere is lett és lesz. Szívesen raknék belőle a máig meg nem épült kemencémbe, és valamilyen módon vizsgázni foga legeslegelső - külső ötlettől - vezérelt szilvabor is... Legjobb azonban a fák alatt válogatva enni és enni a kékessárga mennyei csemegét, mi­közben ezzel mélyen egyetértve, szerteszét, szinte hallhatóan szürcsölnek a fullánkosok. Van itt nyalakodó méh és gyümöl­csön reszkető, tündérszép nappali pávaszem is, a közeli szeder­sornál énekes rigó neszez, közben csendesen, folyvást, aláhem- perednek, földrehuppannak a szilvagyerekek. Hegedűs Henrik - Sztranyovszky Béla (Folytatás az 1. oldalról.) Mi tudjuk jól, a kis cserháti faluban merre vezet­nek a rejtekutak, így aztán elke­rülve a legnagyobb forgalmat és torlódást, a „kertek alatt” köze­lítjük meg azt a csendes kis par­kolót, ahol lerakhatjuk az autót, míg széttekintünk a kétbodonyi szilvás kavalkádban. Innen csu­pán pár perces gyaloglás, és cél­hoz érünk, ráadásul séta közben kedves útitársunk akad: Réti La­jos bácsi, Érsekvadkert helytör­téneti kutatója, aki semmi eset­re sem hagyná ki a tíz kilométe­res „szomszédságban” lévő ki­emelkedő eseményt. Amikor odaérünk, már javá­ban tart a folklórműsorral vegyí­tett „főzőcske, de okosan”. A hát­só bejáratnál toppanunk be az ár­nyat adó fákkal körülvett ligetbe, ahol egy kisebb utcácskában so­rakoznak balra és jobbra a külön­böző gombóckészítő csapatok sátras bázisai. A rétsági Kereplő „társulatánál” legalább húszán serénykednek, gondos munka- megosztásban, és hangulatfelelő­sük is akad, ördögszarvakkal a fején egy szakállas férfiú, és a gö­rög nemzeti dallamok szirtaki-rit- musára még néhány kollégáját is közös táncba hívja. Odébb, rég­ről ismert szép, kék egyen-kosz- tümjükben a becskei asszonyok munkálkodnak, vezetőjük, a har­monikát egyébként kiválóan ke­zelő, „Csülök” becenévre hallga­tó férfiú most a fakanál mestere­ként ügyeskedik, míg kötényén tízhónapos kisunokája képét vi­seli, de nemsokára már fekete pó­lóban fesZíCrajfa a német felirat, amely,,valahog) így hangzik: „nem vagyok én öreg ám, hanem egy igazi klasszikus”. Megyünk tovább a forgatagban. A következő hely, ahol ismerősök­be botlunk, a pataki hagyomány- őrzők gárdája, ők is sokan „le- gyeskednek” a kondérok körül, ki a gombócokat gyúrja, ki már a készre főtt finomságokat rendez­geti. Hasonlóképpen a felsőpeté­nyiek is, ahol igazán családias a Gombócok minden hangulat. A szécsénkeieknél azonnal felfedezzük csinos, kék ruhájában a polgármester asz- szonyt, Hevér Boglárkát, aki szin­te azonnal heves kínálgatásba kezd, és a szilvát folyékony for­májában is - kupicába töltve - nyújtja felénk. De itt vannak még a mohoraiak, keszegiek, kerepe- siek, romhányiak és persze a há­zigazdák, a kétbodonyiak is. Szemrevaló teremtésekből sincs itt hiány, népviseletes lá­nyok buzgólkodnak, gyúrnak- dagasztanak. A messziről jött vendég pedig megáll, szemlél, fi­gyel, kérdez, mit hogyan készí­tenek, milyen ízesítéssel, milyen furfangos módon, ami által még a szilvásgombócnak is hamisí­tatlan „palóc bukéja” lesz. Az augusztus végi nyárzáró forróságban bizony egyáltalán nincsenek irigylésre méltó hely­zetben a színpadra lépő táncos csoportok, hiszen a nap éppen oda, középre világít, mit világít, tikkasztóan süt, de az éppen ke- vélyen forgó-ropó diósjenőiek, kalapban, mentében, a hölgyek sokszoknyában, fittyet hánynak a körülményekre, lankadatlanul szórakoztatnak. Nemsokára a fi­atalabb korosztály képviselői le­pik el az emelvényt, a kies nóg­rádi vidék mindenféle táncfajtá­ja bemutatkozhat. Kis kerülőt teszünk, hiszen a vásárosok közt is el kell vegyül­ni, megcsodálni ezernyi porté­kájukat. Mielőtt még az ő, kerí­tésen túli világába csöppen­mutató karlendítései segítségé­vel Romhány felé kigurulunk Kétbodonyból. versenyző jóízűen majszolgatja a gombócokat, csak úgy suhan le a torkokon, de minden falat után jókorát kortyolnak az ás­ványvizes palackból. A végére már csak hárman maradtak. Két, jól megtermett legény - naná, ők aztán bírják bőven teli hassal -, mellettük egy vékonyabb vetély- társuk is bejutott a dobogósok tá­borába. Tehát nem számít a ter­met, csak „félretoljuk az ádám­csutkát”, és már gurulnak is le a kövér gombócok a gyomor kapu­in át. Egyetlen perc a hajrá: hat másodpercenként egy nagy fa­lat, és a győztes meg sem áll a tí­zig. Megérdemli jutalmát. Lassan mi búcsúzunk a szil­vás-édes fergetegtől. Még meg­hallgatjuk Bállá Mihály ország- gyűlési képviselő köszöntőjét, aztán a polgárőrök rajának üt­nénk, váltunk egy pár szót a „su- gárkankalinosok” Ipoly-völgyi turisztikai vezetőjével és minde­nesével, Pásztor Ildikóval. Úgy látszik, itt valóban az egész nyu­gat-nógrádi tájegység színe-java felvonult. A vásárosoknál szin­tén remek a hangulat. Emitt saj­tot kínálgatnak, amott kolbászok és szalonnák függnek egy rúd- ról, odébb a kézművesek között barangolhatunk. Krasznai (Karaffa) Gyulával, nagyoroszi bőrdíszműves-iparművésszel is szóba elegyedünk, aki büszkén emlegeti, bizony kelendőek az áruféleségei, egy kislány előt­tünk éppen egy nyakbavaló me­dált választ magának. A műsorvezető szava perceken belül „visszaparancsol” bennün­ket a színpad közelébe, hiszen az egész nap egyik legérdekesebb mennyiségben HIRDETÉS • *»‘A! SALGÓTARJÁNI í?ffrn PROGRAMAJÁNLÓ APOLLÓ MOZI Augusztus 31. 14.00Irinyi bárka!, 14.15 Műn«,a holdbéli manó, 16.00.20.15 Hitman - A47- « ügynök, 16.15 Minyonok, 18.00 Vakáció, 18.15AzU.0t.ClI. embere, 20,30 Sinister 2 - Az átkozott ház VAROS) ÜNNEPÉLY $»pt*mber6. Salgótarjáni Váró» Bányásznap (Fö tér) JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI ES KONFERENCIAKÖZPONT QUIMBYTEÁTRUM (október 16), BRÓDY JÁNOS (december 4.) elővételi jegyértékesítés Zenthe Ferenc Színház 2015/2016. évad bérletértékesftés: Zenthe Ferenc, Székfoglaló, Családi, Operett Bérletek VÁROS! TELEVÍZIÓ 09.00 Hírfüzér 09.30 A mi értékeink- Novohrad-Nógrád Geopark 09.40 Nemzetközi Dixieland Fesztivál - lazz Tábor Formációi 10.00 A Szuperkocka rejtélye (2. rész) 10.30 Hírfüzér 11.00 INFO TV 13.00 Hírfüzér 13.30 INFO TV 19.00 Hírfüzér 19.30 Tájak, gyepek, emberek 20.05 Salgótarján a magyar filmhíradókban 20.30 Hírfüzér 21.00 INFO TV A programajánló a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. támogatásával készült. További programok a WWW.STKUiT.INFO honlapon! Alap az élményre Salgótarján. Idén is megnyílt az Élményalap, amelynek cél­ja, hogy a fogyatékos és az „ép” emberek minél több kö­zös élményt szerezzenek: ta­lálkozzanak, beszélgessenek, megismerjék egymást. Az él­mény felajánlója lehet magán- személy, baráti társaság, szer­vezet vagy cég is. Ebben az évben már 13 szervezet 10 településen (Deb­recen, Budapest, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Salgótar­ján, Szekszárd, Szigetvár, Szolnok, Veszprém) várja az élmény-felajánlásokat. Salgó­tarjánban, illetve Nógrád me­gyében a Mozgáskorlátozot­tak Egymást Segítők Egyesü­lete kezeli az élményalapot. Minden ember tud pénz nélkül is adakozni, ha szeret­ne! Élményt is fel lehet aján­lani a fogyatékos emberek ré­szére! Ilyen felajánlás lehet egy közös túra, egy koncert­élmény, jógaóra, de lehet pe- cázás, csónakázás, és még megannyi más dolog, amely­nek csak a felajánló képzele­te szabhat határt... látványossága következik: a gom­bócevő verseny. Először még nem számít az idő, a tíz lelkes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents