Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-27 / 172. szám
2015. JULIUS 27., HÉTFŐ r J / U JXJ. r-l _/ Nyáron sem csendes... NÓgrádsáp. A tanévzáró után is mozgalmas életet élt a Nógrádsápi Fekete István Általános Iskola és Szakiskola. Mint Pintér Ildikó iskolaigazgatótól megtudtuk, táborok sorozata élénkítette, teljesítette ki a nyári heteket, s a sor még korántsem ért véget. Egy a nevelés kiteljesítésére, testi, lelki, értelmi fejlesztésre alapuló, pedagógusok továbbképzését is magában foglaló, idén májusban indult pályázati program részeként tölthették, tölthetik tartalmasán, kellemesen a vakációt a gyerekek, fiatalok. A hasznos és kellemes programok céljai között szerepel az egészséges életmódra nevelés, a mindennapos testmozgás mellett pz alkalomszerű testedző játék, egészségnapok megtartása, akörnyezettudatos szemlélet népszerűsítése. Ez utóbbi jegyében szeretnék kíváncsivá tenni a gyerekeket az értékekben gazdag természet, így az iránt is, milyen titkokat rejt a fű, fa, liget, az erdő, a víz. S hogy mennyi lehetőség rejlik a természetben arra, hogy a testmozgás ne kötelesség, hanem élmény, szórakozás legyen. Mindezek elvezethetnek oda, hogy a diákok elkötelezett hívei legyenek majd a természeti értékek megőrzésének, és aktív szerepvállalással járuljanak egy élhetőbb élet feltételeinek megteremtéséhez. A szervezők egyben arra is rámutatnak: a táborok lehetőséget nyújtottak és nyújtanak arra, hogy önmagunkat, egymást, szűkebb és tágabb környezetünket megismerhessük. Az erdei iskola megszervezésével a tanulók együttműködési készségét kívánták erősíteni, és olyan munkaformákat gyakorolni, amelyekben a segítségnyújtásnak nagy szerepe van. Három napközis tábort tartottak június 29. és július 17. között. A sportjátékok táborába 20 diákot tudtak fogadni, a július ó-tól 10-ig tartó nyelvi táborozáson 15-en voltak. Utóbbiak délelőttönként két csoportra bontva angol illetve kézműves foglalkozásokon vettek részt, míg délután filmnézés, társasjátékok és sportolás színesítette a napjaikat. A napközis esetében a tanulók aktívan tölthették szabadidejüket, kamatoztathatták az évközben elsajátított ismereteket, ízelítőt kaphattak általuk még nem ismert sportokból, mozgásformákból, ugyanakkor hódolhattak kedvenc sportjaiknak is. Fontos szempont volt a tevékenységközpontúság, ami nem jelentett statikus kereteket, mert előtérben volt az igényekhez, elvárásokhoz, ötletekhez igazodás. Húsz diák részvételével szervezték meg a lovastábort, amely talán a legnépszerűbb volt, a fogadható létszám egykettőre betelt. Azon a héten minden a lovak körül forgott: naponta voltak elméleti és gyakorlati lovas oktatások, rendeztek ügyességi versenyeket, kézműves- és sportfoglalkozásokat. Lovasbemutatóval zárták a hetet, erre a szülők, családtagok is szép számmal eljöttek. Július 24-én ért véget a mátrai erdei tábor, ahol tíz iskolás pihenhetett, majd július utolsó hetében 15 diák részvételével az úszótábor zárja a sort. (MI) második) köszönti a külföldi vendégeket Bár a szeszélyes időjárás a délután és az este folyamán többször csúf tréfát űzött az ilinyi Derelye- fesztivál résztvevőivel, az ételkülönlegességek iránt érdeklődő vendégek remekül érezték magukat szombaton Nógrád megye egyik legkisebb településén. Hegedűs H. Iliny. Verőfényes napsütésben érkezünk a falu központjába. Hosszú kocsisor és autóktól zsúfolt ideiglenes parkolóhely jelzi, itt rangos rendezvény zajlik. A szalagkordonon túl már nem mehetünk, hiszen sportolók cikáznak át előttünk az úttesten. Javában megy a kísérő esemény, a Földrengető terepfutás. A főven szól kánonban. Régi ismerősünk, Kovács /ózse/testnevelő tanár is most érkezett, lihegve állítja le stopperóráját, nézi, menynyire teljesítette a saját maga által elvárt időeredményt. Tovább lépünk, hiszen az Idősek Klubja udvarán van a Dere- lyefesztivál központja. Bár a hivatalos megnyitót fél egyre tervezték, és bár még csak 12 óra 25 percet mutat az időmérő-szerkezet, megállapíthatjuk, hogy elkéstünk. Dovicsin Ottó helyi polgármesterrel találkozunk, sajnálkozik, nem a mi hibánk, de előbbre kellett hozni a köszöntőt, mert Bállá Mihály országgyűlési képviselő igyekszik tovább Karancsaljára. Valóban, fél perc múlva a honatya toppan elénk, mondja, sajnos nem tudta volna megvárni a szentmise végét, azért elmondja, korábbra tett üdvözlő szavaiban a helyi közössészervező Sztancsik József folyamatosan beszél a mikrofonba, nógat, buzdít, üdvözöl, lelkesít. Jobbról, a parányi templom felől - a falu újat akar építeni, és egy magyar válogatott mezt el is árvereznek most, a bevételt erre a célra fordítják majd - apróságok loholnak lelkesen, néha még kell a családi segítség, de a pici lány, amint meglátja a célt akkora sprintelésbe kezd, mintha csak száz méteres kocogás állna mögötte. A másik irányból, az emelkedőn kissé korosabb próbázók „caplatnak” fel a dombra. Ők hosszabb távot választottak, van, aki olyan bátor, hogy huszonnégy kilométeres kitartó futásra merészkedik. A célegyenes fordulójában tucatnyi buzgó szurkoló ujjong minden egyes beérkező láttán. Hatalmas lengyel zászló lobog, „dobzse, dobzse, hujj, hujj”, „gyerünk, gyerünk, már csak pár méter” - több nyelgek mozgósító erejéről beszélt, meg arról, hogy egy ilyen pici helyre is igazi európai hangulatot lehet varázsolni - a testvértelepülések meghívásával. Nézzünk is körül, kik vannak itt! Élénkpiros, pompás népviseletben Lizums-i lett leányzó jön, kezében kis tálca, nyújtja felénk - „pazsálujszta”, kínál ékes orosz nyelven. A tálkán kis kolbászdarab, párolt káposzta és egy szelet rozskenyér. Igen ízletes falatok, nyugtázzuk, és az „ócseny vkúszna”, azaz „nagyon finom” feleletre a hölgy szélesen elmosolyodik. Egy másik sátor alatt az alpesi kis tálján faluból, Alpagoból érkezett olaszok mi mással, mint sajttal kedveskednek, de a Blizynből ideutazott lengyeleknél és alaposan kitárult a bőségszaru. A magyarok inkább az édességekre esküsznek, felvidékiek, és itthoniak egyaránt. Nem is tudjuk, hol rostokoljunk le pár pillanatra, a szlovákgyarmatiak, a leszenyeiek, az ipolyszécsénkeiek, vagy a hugyagiak, őrhalomiak, nógrádmarcaliak, esetleg a házigazdák bázisán. Kattog a fényképezőgép, amint a szorgos kezek egymás után sorban készítik elő a derelyét. Emitt még a tésztát gyúrják, amott már szeletekre vagdalják, a harmadik helyen a lekvárt potyoghatják cseppenként a tetejére, de akad, ahol már a tálalást készítik elő. Az édesszájú nép pedig szinte sorban áll, csak azt várja, mikor majszolhassa már a derelyét. Főleg a mise végén elevenedik meg a tér, és telnek meg az árnyat adó fedéllel ellátott asztalok, meg a hosszú „sörpadok”. R. Kárpáti Péter, a kereskedelmi csatornán futó televíziós sorozatból ismert színész éppen befejezte az étkezést, és siet is a színpad felé, elég volt a pihenő, folytatódik a műsor. Dovicsin Ottó és Veres Béláné alpolgármester - ő egyébként az egész Derelyefesztivál „motorja” - köszöntik a vendégeket, kis ajándékkal is kedveskednek minden „testvérnek”. Gyors program- ismertető, majd lassan-lassan benépesül az előadótér. Helyi fiatalok éneklik a Honfoglalás című film közismert dalát, majd egymás váltják a hagyományőrző csoportok, népi játékok, íjászbemutató és egyéb műsorok - a Tolnai László mesterszakács vezette zsűri eközben tollat és papírt ragad, serényen mustrálva és értékelve a derelye-különle- gességeket. Időben búcsúzunk a kaval- kádtól, mert amint elhagyjuk az „Iliny” táblát, a távolban megdör- ren az ég, és mire kiérünk a 22- es főútra, már kövér esőcseppek toppannak a szélvédő üvegén. Ahogy aztán később hallottuk, a zivatar a nap folyamán többször „elmosta” az eseményt, nem kímélve a hang- technikát sem, de a felüdítő záporok mit sem rontottak a kiváló hangulaton. \ l I V QF r 1 i1#iiMl kueIIIM <^p A£ I ^w. M?wr¥>, ^ÖÄ^S2*T •»“»- - .-»■"^«^p* |p , 'W&SSP#1^^ ..?, - r*' * $r$'~:y. ■, :fv-* . T 3H 1 I^SOM^PpIfy* « ■. ■■ ; IkA iKrafT*. '*&* *. v4j, - ^v^Md^-'(^Él ^F^i.1 ^jl -, JjRj?£l|3 *j_~ *'* VjÉrr ■•%>>■ fr -*Ak* **M^m-y %.
