Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-18 / 165. szám
Huszadszor is Cered A nemzetközi művésztelep az 1996 óta eltelt majd’ két évtized során szervesen összefonódott Cered nevével. Olyannyira, hogy a községről sokaknak - határainkon belül és kívül - elsőként éppen e szellemi műhely jut eszébe. „Ennek a helynek energiája, kisugárzása van! ” - fogalmazta egyszer valaki, telibe találva a művésztelep vonzerejét. Az idén - tekintettel a huszadik évfordulóra- minden eddiginél nagyobb számú résztvevővel és a jubileumhoz méltó gazdag programmal szerveződik Cereden a Nemzetközi Kortárs Művésztelep. Mint az alapítók, vezetők, szervezők - Fürjesi Csaba, Kun Cecília és Sánta László festőművészek - elmondták, július 25- e és 31-e valamint augusztus 1-je és 7-e között két turnusban 12-12 művész dolgozik, alkot majd a több tekintetben is komfortosabbá tett házakban, műtermekben. A cseh-, lengyel- és németországi, a holland és szlovák művészeti akadémia, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képviseletében érkezők mellett lesznek osztrák és további magyar alkotók is. Ezúttal egy szám - a 1215 - képezi a művésztelep mottóját, amely azt jelzi, hogy a kezdeményezés elindításakor ennyien laktak a községben. Azóta csökkent a lakosság létszáma. Miután ez évben- az akácfa, a vászon, a tisztaszoba, a kert és a többi projekt után - az embereket állítják középpontba , talán az is kiderül, hogy mi az oka a népességfogyásnak. Azt kérik a hét ország művészeitől, hogy a maguk módján fedezzék fel a ceredi emberek mindennapjait s kötetlen műfajokban és formákban olyan műveket készítsenek, amelyek közelőbb visznek a helyiek életmódjához, lelkivilágához, jellemzően tükrözik vissza múltjukat, jelenüket, terveiket. A nagyközönség először az augusztus 6-i nyílt napon 14 órától a falu különböző helyszínein szembesülhet a 2015-ös művésztelep termésével. A köszöntők 16.30 órakor hangzanak majd el s ezt követően nyílik mg Fürjesi Csaba „Ceredi rokonság” című kiállítása a művésztelepen, a Borderland Galériában. A tárlatot Nátyi Róbert szegedi művészettörténész nyitja meg. 18 órakor ugyancsak a helyszínen az úgynevezett RönkszínFürjesi Csaba festőművész - alkotótársaival együtt - fáradhatatlanul munkálkodik a július 25-én nyíló 20. művésztelep sikere érdekében ház - Maik Viktória, Petyi János, Pintér Gábor és Takács-Kiss Zsuzsanna alkotta - társulata Garcia Lorca „A halálthozó pillangó” című műve alapján készült a „Szendergőből szen- der” című darabot mutatja be. Az esti programban 20 órától Szőke Attila gyöngyösi tábortűzi gitáros szórakoztatja az érdeklődőket. A program - mint a korábbi években is - a művészeti ágak összekapcsolódása, sokszínűsége, a művésztelep szerteágazó kapcsolatrendszere jegyében zajlik. A kerek évfordulóhoz méltón tervezik a szervezők a publikációkat, a médiában való megjelenést is. Tárgyalásban állnak a „Nógrád Megyei Hírlap” illetve a „Tarjáni Városlakó” című folyóirat szerkesztőségével az elmúlt húsz esztendő valamint az idei események tükrözte- tés'ét illetően. Meghívják tudósítani a városi televíziót és jelenlétre törekszenek a Focus Rádióban is. A művésztelep jubileumi kiállítására szeptember 26-án, szombaton 11 órakor Salgótarjánban, a Dornyay Béla Múzeumban kerül sor reprezentatív megnyitóünnepség keretében. A nem hagyományos úgymond képtárszerű tárlaton nemcsak az ebben az évben születendő művekből válogatnak, hanem kiállítják a két évtized során készült alkotások színe-javát és kiállítanak néhány, Ceredre utaló sajátos nép- művészeti, használati tárgyat is. 2011-ben már készült egy reprezentatív album a művésztelepről, amely az 1996-tól 2010-ig tartott évek krónikáját, történéseit dolgozta fel imponálóan beszédes fotók, szakszerű tanulmányok és nem utolsósorban szubjektív jegyzetek formájában. Már javában tart a második - a 2011-től napjainkig terjedő időszakot felölelő - kötet előkészítése, amelynek megjelenése és bemutatója késő őszre várható. A 2015-ös, jubiláns művésztelep - mintegy a folytonosság jegyében - gyakorlatilag átnyúlik a következő naptári évre is, minthogy Fürjesi Csaba és Sánta László januárban, a magyar kultúra napján tervezik átadni ajándékukat - egy-egy nagyméretű festményt - Salgótarján önkormányzatának... A biztató előjelek azt valószínűsítik, hogy a huszadik évfordulóval további jelentős fejezete íródik az újabb mérföldkőhöz érkezett ceredi művésztelep történetének... Csongrády Béla „Pataki muzsikusok” Július elején második alkalommal - s a hagyományteremtés szándékával - tartottak mazsorett- és fúvószenekari találkozót Sárospatakon, a „Bodrog menti Athén”-ben.. A történelmi város központjában a Művelődés Háza előtti Makovecz- téren a salgótarjáni Bányász- Kohász Fúvószenekar is fellépett. A vendégszereplésnek jó két évtizeddel ezelőtti előzményei vannak, amelyek Péceli István Zemplénből származott, sátoraljaújhelyi születésű volt salgótarjáni zenetanárhoz, klarinétoshoz, a Kohász Fúvószenekar egykori, 1968 és 73 közötti karnagyához köthetők. Miután visszakerült szűkebb hazájába, rendszeresen meghívta a „Pataki muzsikusok” nevű nyári rendezvényre Diósi Jánost és Patakfalvi Zoltánt, az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes vadászkürtöseit, majd 1995-ben az Akkord egésze is ott tartotta első zenei táborát. A jó kapcsolat Péceli István 2011.-ben bekövetkezett sajnálatos halálával sem szakadt meg, hiszen fia, Péceli Péter a tarjáni zeneiskola csellótanára. 2013- ban a Kassára, azon év egyik európai kulturális fővárosába utazván a Bányász-Kohász Dalkör szerepelt Sárospatakon, az idén pedig - mint fentebb szó esett róla - a több mint százharminc éves múlttal rendelkező salgótarjáni fúvósokat hívták meg a látványos - botos, pomponos, kis- és nagyzászlós koreográfiájú - mazsorett találkozóra. A valóságos fesztiválhangulathoz - a helyi szervezők szerint - nem kis mértékben a Bányász-Kohász Fúvószenekar is hozzájárult. A nógrádi muzsikusok műsoruk népszerű és kevésbé ismert fülbemászó dallamaival, kellemes hangzásvilágú előadásmódjával elnyerték a hallgatóság tetszését. A sárospataki mazsorett találkozón a salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar is fellépett Újraértelmezett örökség Mármint szellemi, konkrétabban képzőművészeti az a juss, amely a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum raktárában pihen számos egykori nógrádi alkotó talentumát, tudását, kezenyomát őrizve ki tudja mennyi ideig. S jött egy ötlet, amely nyomán a Hibó Tamásról valamint a Vizezz Gyuláról elnevezett alapfokú művészeti iskola tanulói tizenkét művész tizenhét alkotását „hozták fel a fényre”, azaz gondolták tovább és dolgozták fel a maguk módján. Az eredeti műveket illetve a gyermekmunkákból készült válogatást áprilisban K. Peák Ildikó művészettörténész mentorságával kiállították a múzeumban. A megnyitó- beszédet Földi Péter mondta volna, de erre technikai okok miatt nem került sor. A Kos- suth-díjas festőművész gondolatainak vázlata a „Palócföld ” című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat idei harmadik számának „Kép-tér” rovatában olvasható, az illusztrációs anyagot Balázs János, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Jánossy Ferenc, Oláh Jolán, Somoskői Ödön képeiből valamint a gyermekrajzokból szerkesztették. Ugyancsak a helyi vonatkozások fokozzák a vonzerejét a „Salgó Blues” című önálló rovatban Juhász Tibor „Jelenés”-ének, amely a valaha biztos munkát adó gyárak szétverésének drámai mozzanatait örökíti meg a „fizetett rombolók” szemszögéből. Értelemszerűen nógrádi vonatkozású a Mikszáth Kálmán halálának 105. évfordulójáról megemlékező írás s „részben” az, Sándor Anna A keleti palóc nyelvjárások egyik elfeledett kutatójáról, a gömöri Komoróczy Miklósról írott tanulmánya a „Kutatóterület”-ben. Ugyancsak a Felvidékre kalauzol az ott élő Szászi Zoltán, aki a „Találkozási pontok” című rovatban beszélget dr. Agócs Attilával, a Füleki Vármúzeum korábbi igazgatójával, a még mindig magyar többségű, Magyarországról is sokak által látogatott Fülek kulturális életéről. Az interjú pontos - és terjedelméhez képest - átfogó képet ad a tízezres lélekszámú kisvárosban működő intézményekről, művészeti csoportokról, civil szervezetekről, amatőr és hivatásos alkotókról, művészekről, a határokon átnyúló kapcsolatoktól, forráslehetőségről, rövid és hosszú távú tervekről, nem elhallgatva az izolációs, sé- relmi politika veszélyeit, a kulturális gyakorlat gondjait sem. Kabdebó Lóránt testes és tartalmas recenziója a történész Simon Attila „Magyar idők a Felvidéken 1938-1945” című könyvére irányítja az érdeklődést A jeles irodalomtörténész mondandója kifejtéséhez, a pszichológiai megpróbáltatások érzékeltetéséhez kedvenc, sokat tanulmányozott költője, Szabó Lőrinc verseit, visszaemlékezéseit is felhasználja. Természetesen - mint mindig - ezúttal is számos más figyelemre érdemes olvasnivaló is található a legújabb „Palócfóld”- ben. Ilyenek a török-magyar származású Ayhan Gökhan versei, a költőként is ismert, elismert Győri László elbeszélései és ebbe a „kategóriába” sorolandó a fiatal szlovákiai Baka L. Patrik „In nomine” című regényének részlete is. Cs. B. Pd A folyóirat új számának címlapján Hegedűs Morgan „Születések” című alkotásának részlete látható „Mikszáth világa” ája - első gyermekének elvesztése - tudtak a házasságáról, életének némely nógrádi vonatkozásáról és főként a regényeket említették a - „híres író” - tevékenysége fő jellemzőiként. Az a tizenhárom gyermek, aki a hét során részese volt „Mikszáth világáénak, egész biztos sok új ismerettel, élménnyel gazdagodott a nyári táborban és másként viszonyul majd a tananyag Mikszáthtal foglalkozó részeihez és remélhetően egyikükben-másikukban felpezsdíti az olvasási kedvet is. csébé Ez a cím akár egy tudományos tanácskozást vagy egy komoly értekezést is jelölhetne, pedig ezúttal egy nyári táborra, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum egyik gyermekkurzusára utal s éppen ebben rejlik a jelentősége. Hiszen bármilyen értékes a szakemberek hozzájárulása a Mikszáth-irodalomhoz, bármennyire dicséretes az „amatőrök”, a civilek ügybuzgósága az író kultusza éltetésében, annál nincs fontosabb, minthogy a felnövekvő generációk is - kivált Nógrádban - érdemei szerint ismerjék meg a százöt évvel ezelőtt elhunyt Mikszáth Kálmán életét, munkásságát és főleg olvassák műveit. Ehhez járulnak hozzá a gyermekeket, fiatalokat célirányosan érintő kezdeményezések, a direkt a számukra szervezett programok.. Boros Ágnes, a múzeum munkatársa elmondta, hogy a négy nyári táboruk egyikeként ezen a héten foglalkoztak Mikszáhttal. Az első nap jobbára egymással és a múzeummal való ismerkedés jegyében telt, de már megkezdték Mikszáth kezdeti életszakaszának, korának, családjának, palóc és szlovák (tót) környezetének, a népszokásoknak, népdaloknak a tanulmányozását is. A következő napon Mikszáth iskolás évei kerültek terítékre, foglalkoztak a palóc népművészeti motívumokkal és kihasználva a múzeum épületében található „Üvegváros” című kiállítás lehetőségeit, kézműves foglalkozásokra is sor került. Szerdán a „Szent Péter esernyője” című, Bán Frigyes rendezte, jelentős színészegyéniségek sorát felvonultató klasszikus film megtekintése volt a meghatározó esemény, de folytatódott az életmű megismerése is. Csütörtökön a balassagyarmati Palóc Múzeumba kirándultak, hiszen - mint köztudott - Mikszáth sok szálon kötődött az Ipoly parti városhoz. Pénteken, táborzáráskor összegezték a tanultakat, elemeztek néhány írást, felolvastak a művekből, sőt némi dramatizált változattal is próbálkoztak... A filmvetítésre a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban került sor. A vegyes életkorú általános iskolás gyerekeknek nagyon tetszett az érzelemgazdag történet és kedvezően nyilatkoztak - az akkor még csak a felénél tartott - táborról is. Legtöbbjükre nagy hatást gyakorolt Mikszáth családi életének tragédii l » ■gijM
