Nógrád Megyei Hírlap, 2015. jűlius (26. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-11 / 159. szám

Patinás hangulat, modern kényelem- Ma négy tágas, egyedi hangulatú apartmanban húsz fő részére tudunk szállást biz­tosítani. A megálmodott és megvalósított belső és külső környezet egyedivé, igazi ba­golyfészekké varázsolta az apartmanházat. Elegánsan be­rendezett, nagyméretű apart­manjaink az otthon kényelmét modern, ugyanakkor ősi han­gulatot idéző pihenőhellyel egészíti ki - mondta el lapunk­nak a vállalkozás vezetője. Szűcs Borbála hangsúlyozta azt is, hogy családok, csoportok, idősek és kutyusukkal ide láto­gatók számára is ideális ez a hely a kikapcsolódásra. Túrát, főzést, hagyományőrző bemuta­tókat is szerveznek igény sze­rint A birtok építészeti és sza­badtéri adottságai partik, csalá­di és céges rendezvények, bará­ti összejövetelek megszervezé­sét is lehetővé teszik.- Birtokunk nyugalma, a ma­darak éneke, a tiszta levegő hoz­zájárul ahhoz, hogy az itt eltöl­tött idő kellemes legyen - mond­ta az ügyvezető, aki zárásként megemlítette, hogy az apartmanház több hektár par­kosított területen fekszik, ahol ősfenyők és hársfák lombjai szolgáltatják a pihenni vágyók­nak az árnyékot Panorámaként a naplementében látható Bör­zsöny láncolata, a telken találha­tó pince ódonsága egyedülálló hangulatot, élményt nyújt- Reméljük, hogy a Bagoly­vár az itt eltöltött napok után vendégeik számára valóban „bagolyfészekké” válik, ahová rendszeresen visszatérnek - fejezte be ismertetőjét a házi­gazda. NBA Kétbodony. Nógrád megye délnyugati részén, Balassa­gyarmattól 23 kilométerre, Kétbodonyban található a Ba­golyvár Panzió. A kúria - a külvilág zajától elzárva - a maga pompájában a régi han­gulatot idézi fel, modern ké­nyelemmel. A ligetes környe­zet, a madárcsicsergés és a nö­vények illata jelzi, hogy egy más világba érkeztünk. A Cserhát lábánál, a Bör­zsöny „ölelésében” fekvő Kétbodony az elmúlt években méltán vált az aktív pihenésre vágyók kedvelt üdülőfalujává. A kiváló természeti adottsá­gok sora, a számtalan izgal­mas és tartalmas látni- és ten­nivaló folyamatosan gyarapít­ja az idelátogatók számát. A falu végén található, 1817- ben épült kúriát - amely egy­koron a Bibiti grófok és a Hanzélyiek otthona volt - ta­valy újította fel a Szűcs Borbá­la vezette családi cég. Megtudjuk, hogy a tizennégy or­szágból összesen több mint két­száz versenyző érkezett Bánkra, és háromszáz hajó siklik majd a tó vizén a nyolc nap során. A sátor alatt egyébként renge­teg kis csoda között bóklászha­tunk. A franciák René Descartes-ról elnevezett, „élő­ben” Dunkerque kikötőjében horgonyzó tengerjáróját állják körül, még az utolsó simításokat elvégzik, mielőtt a vizsgáló hár­mas elé állítják a hajót. Egy baj­szos mogorva orosz pedig a Fe­kete-tengeri flotta büszkeségét, a Tagilt őrzi, mint egy vérbeli, zor­don tengerész. Még megtekintünk két több­testű (katamarán) vitorlást, az orosz srácok pózolnak egyet ve­lük, és fordulunk is vissza. A sté­geknél még néhány kép készül, amint elindul útjára egy kistes- tű hajó, és búcsúzunk is a bánki világbajnokságtól. zánk, és németül kezdi el ecse­telni e pompás darab értékeit - néhány szófoszlányt értünk be­lőle, és kérésünkre, egy alkalmi fénykép erejére ölébe veszi félt­ve őrzött kincsét. Ahogy távo­zunk, még utánunk kiált, valami olyasfélét: ma már vége sajnos a balti halászatnak, nem a régi. Pár lépéssel odébb ki ragasz­tott modell-tervrajzok függenek a tájékoztató táblán. ínyencek itt biztos megállnak, hosszasan szemlélik a méretarányokat, a különböző részletekbe elmélyül­ve. A laikus csak ámul, megné­zi a feliratot: ez bizony egy má­zi egy három tagú bizottság. Szemközt egy olasz, jobbra egy francia, elöl pedig egy orosz úr megmustrál minden egyes négy­zetcentimétert. A francia bíró el is hessegeti az érdeklődőket, több hely kell neki, hogy min­dent lásson. Hoppá: emeli fel hir­telen az ujját, és oda is hívja ma­gához a kínai legényt. Mivel kö­zös nyelv nincs, tipikus latinos módon, gesztikulálva, néhány hangutánzó szó kíséretében igyekszik elmagyarázni, bizony a tatcsavar egy kissé piszkos. Lám-lám, mire nem figyelnek a szigorú szakemberek. hoz, látjuk, megindult a küzde­lem. Piros dzsekis kínai fiú a so­ros. Mintha csak egy esemest ír­na (persze „vakon”) a mobiltele­fonján, olyan mesteri módon ke­zeli a távirányítót. Szeme a kedvencén, hol gyorsít, hol las­sít, a két bója között viszi át a hajót, majd nemsokára a jármű vissza is tér a kiindulási pontra. De hátra maradt még a dekkolás, a legnehezebb mutatvány. Ha teljesen sima lenne a tó tükre, még így sem könnyű a feladat, hát ha még a hullámok is fel­csapnak a fedélzetre. Két rámpa közé viszi be a fiú a hajót, a leg­körültekintőbb óvatossággal, tö­kéletesen ütközésmentesen. A versenybíró ujjával int, „minden oké”, már csak az időeredmény­re várnak. Mi tovább ballagunk. Lengyel és cseh csoport beszéli meg ép­pen egymással a legfőbb teendő­ket, egy német házaspár - felte­hetően kísérő családtagok - na­poznak az egyre erősebb kora délelőtti napfényben, lobbra, a sétányt kísérő partfal tetejére he­lyezve, egy üvegoldalú boxban, remekül megmunkált halászha­jóra vetjük tekintetünket. Ahogy a fotós kolléga buzgón kattint­gatni kezd, a gazda odajön hoz­* I Hegedűs H. (Folytatás az 1. oldalról.) Bánk. Vajon miként viselték a hőhullám utáni hirtelen jött eny­hülést a hajótulajdonosok és pre­cíz alkotásaik? Ez a kérdés mo­toszkál a fejben, amikor a máso­dik versenynap kezdetén meg­érkezünk a Bánki tó partjára, és egy erős széllöket szinte hátra- hőkölésre késztet bennünket. A vízen egyre inkább fodrozódó hullámok, amelyek mindenkép­pen megnehezítik e technikai sportág szerelmeseinek életét. Mire odaérünk az első stégsor­sodik világháborús brit cirkáló, a Sussex. A víziszínpad mellett elhalad­va feltekintünk a részt vevő nemzetek lobogóira. Egy., kettő- három.. összesen tizennégyet számlálunk. Főként európaiak, de ugye itt vannak a kínaiak, és kazah zászlót is lenget a szél. Távolabb, Joe Murányi szob­rán túl, sátrak alatt a zsűri köz­pontja tanyázik. Mielőtt vízre bocsájtják a hajókat a verseny­zők, itt át kell menniük az előze­tes szemlén. Lám, a kínaiak Sár­ga-tengeren mentőszolgálatot el­látó Hsziang Jang Hong 10 (an­gol ábécé szerint írva: Xiang Yang Hong Shi) hajóját ellenőr­Régi ismerősünkkel, Hűvös Fe­renccel, a magyar válogatott ki­válóságával, aki most a szervező bizottságban vállal kulcsszere­pet - vele májusban a bánki „előversenyen” találkoztunk - váltunk pár szót. Elmondja, több kategóriában hirdetnek világbaj­nokot, de csak ott, ahol legalább három nemzet képviselője, és minimum öt hajó nevezett. Van, aki saját tervrajz alapján két ke­ze kitartó munkájának nagysze­rű eredményével száll „harcba”, mások készletből eredetileg már összeállított darabokkal indul­nak. De a gőzhajók és a vitorlá­sok is külön-külön küzdenek, ju­nior és felnőtt korosztályokban. Két világrész hajói a bánki Bábelben

Next

/
Thumbnails
Contents