Nógrád Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-06 / 129. szám
5 2015. JÚNIUS 6., SZOMBAT A címben rögzített megállapítás a „Kultúra” oldalon természetesen nem meteorológiai tartalmat hordoz. Arra utal, hogy a március 1-jétõl május 31-ig megrendezett Tarjáni Tavasz Mûvészeti Fesztivál elnevezésû programsorozat egyértelmûen sikeresnek bizonyult. Így summázható ugyanis a három hónapos fesztivál mérlege, amelynek megvonásában, a tapasztalatok, tanulságok öszszegzésében Simon Lajos, a Salgótarjáni Közmûvelõdési Nonprofit Kft. ügyvezetõ igazgatója és Andrássy Nóra,a rendezvényszervezõ csoport vezetõje „segítkezett.” A program meghirdetésekor mintegy negyven színvonalas. értékes kulturális eseményt terveztek a mûvészet szinte valamennyi ágában . Ezt maradéktalanul meg is valósították, viszont a remélt tízezer körüli látogató helyett dupla létszám, mintegy húszezer érdeklõdõ tisztelte meg a kft. saját hatáskörében illetve a társintézmények, partnerszervezetek által szervezett rendezvényeket. A színháztermi mûsorok általában telt házakat vonzottak, többször is felállva tapsolta meg a közönség az elõadásokat. A szervezõmunkában a kft. mûködésére eleve is jellemzõ szemlélet érvényesült. Azaz – figyelembe véve a realitásokat, a szûkös anyagi forrásokat – olyan produkciókat hirdettek meg, amelyek igényesek, de egyszersmind elnyerik a publikum tetszését és úgymond „eltartják” magukat. A gazdasági rentábilitást pályázatok elnyerésével is sikerült biztosítani. A mûfajilag változatos, sokszínû sorozat egy zenei rendezvénnyel, Rúzsa Magdi emlékezetes koncertjével indult, a Tarjáni Tavasz „zászlóshajójának” ezúttal is a megújult nemzetközi dixielandfesztivál bizonyult, amelyet már harmincegyedik alkalommal rendeztek meg Salgótarjánban. A fesztivál szabadtéri, színháztermi és templomi koncertjei igazán magas színvonalat képviseltek. Vendég volt a különleges összetételû és repertoárú Budapest Bár zenekar, képviseltették magukat a visegrádi négyek országai és ezúttal a korábbiaknál is nagyobb teret kaptak elszármazott mûvészek, helyi tehetségek. Kár, hogy a Fõ téri koncertek és a hetedik borfesztivál látogatottságát az akkori esõs idõjárás kedvezõtlenül befolyásolta. A színházmûvészetet az elemzett idõszakban – más társulatok mellett két bemutatóval is képviselte a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház: márciusban Harold Pinter„Hazatérés” címû drámája Mikó Istvánvendégszereplésével kamaraelõadás keretében került színre, május végén pedig Moliére „Képzelt beteg”-ét – Koltai Róberttel a címszerepben – láthatták több bérletsorozat tulajdonosai. A tetszésnyilvánítás azt igazolja, hogy a közönség immár végérvényesen elfogadta , befogadta saját színházát. Az irodalom is helyet kapott a „…Tavasz” során, például a költészet napi rendezvényen vagy Dragomán György írói estjén a Szerdatársaságban. A táncmûvészet sem maradhatott ki a programból – a tánc világnapi gálán a Nógrád Táncegyüttes lépett fel s ugyancsak nagy rokonszenvvel fogadta a publikum a Virsky Ukrán Állami Népi Együttest – s tizenkét fotó- illetve képzõmûvészeti kiállításra is sor került. Az utóbbiak közül a 33. tavaszi tárlat emelhetõ ki. Sikeres volt a roma kulturális nap és számos gyermekprogram is társult a kínálathoz. Két új helyszín is bekapcsolódott a mûsorfolyamba: a majálist a Dolinkában, a gyermeknapot pedig a városi sportcentrumban tartották közmegelégedésre. Örvendetes, hogy a mûvelõdési központ készséges partnerekre, támogatókra talált a Tarjáni Tavasz szervezésében is a könyvtárral, a múzeummal, az iskolákkal, a plébániával, civil szervezetekkel, a helyi értékeket képviselõ mûvészeti együttesekkel. – Az élet azonban nem áll meg – hangsúlyozta Simon Lajos és Andrássy Nóra. Annál is kevésbé, mert június 5-én a fiatalok birtokba vehették Apolló Centrum néven a többfunkciós ifjúsági szórakoztató központot. Június 26-ától augusztus 15-éig pénteken és szombaton lesz egy-egy zenés nyári este fõként külsõ városrészekben, peremkerületekben. Formálódik a 2015/2016-os színházi évad mûsorterve. Az õsz, kora tél folyamán várható Quimby-koncert s újra fellép Salgótarjánban Bródy János és Halász Judit is… Csongády Béla Szép tavasz volt Tarjánban „Szakmaszeretet! Hazaszeretet! Barátság!” : e hármas jelszó jegyében rendezte meg május 29-én és 30-án Egerben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (1892) valamint az Országos Erdészeti Egyesület (1866) a tizedik Bányász-Kohász-Erdész Találkozót. A három szakma szoros kapcsolata régi idõkre nyúlik vissza: csaknem két évszázadon át az 1735-ben alapított Selmecbányai Akadémia képezte e három terület szakembereit, majd a huszadik században Sopron illetve Miskolc vette át ezt a szerepet. Ennek megfelelõen a selmeci szellem mindig átjárja a találkozót, amelynek egyik fõ célja a hagyományápolás, amelyben viszont a kulturális, mûvészeti tradíciók játszanak nagy szerepet. A közös küldetést Kiss László,az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke is hangsúlyozta a Kemény Ferenc Városi Sportcsarnokban mondott ünnepi beszédében. Ezt megelõzõen az érsekkerti zenepavilonban lépett fel a Nógrád megyét képviselõ salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör és a szintén a Kohász Mûvelõdési Központ Egyesülethez kötõdõ bányász-kohász fúvószenekar is. A két meghívott csoport saját számokat és együttes produkciókat is elõadott nem kis mértékben az elõdöktõl megörökölt egykori dallamvilágra és dalkincsre alapozva. A találkozó keretében tartották az OMBKE 105. közgyûlését is. Ugyancsak a második napon került sor a rendezvény csúcspontjára: ezt az együttesek látványos díszfelvonulása képezte, amely a sportcsarnoktól a Dobó térig tartott. A bányászok, kohászok és erdészek rendszeresnek mondható közös összejövetele nemcsak a három mûszaki terület képviselõinek szakmai és emberi kapcsolatait, barátságát erõsítette meg, de egy újabb fontos állomásnak bizonyult az immár több évszázados tradíciók ápolásában, megõrzésében is. S ezáltal hathatósan járult hozzá a fentiekben idézett jelszavak érvényre juttatásához is. „Közösség – érték – hagyomány” : e három szó képezi a mottóját a Nemzeti Mûvelõdési Intézet tevékenységének s ezek a fogalmak mintegy vezéreszméi voltak az intézet megyei irodája által a minap a József Attila Mûvelõdési és Konferencia-központban rendezett szakmai tanácskozásnak is. Ugyanis azok az „Utak…” – amelyekrõl a rendezvény címe szerint szó volt – egyértelmûen a közösségteremtés, az értékõrzés és a hagyományápolás irányába mutatnak. Máté Lászlóné, a Nemzeti Közmûvelõdési Intézet Nógrád Megyei Irodája vezetõje köszöntõjét stílusosan néhai Marschalkó Zsolt nógrádi költõ „Mondóká”-jával kezdte: „A macskakõ közt / sárguló fû. / Nem a mûvész, hanem a mû. / A forrás vize és / nem a kút /. / Nem a cél, / hanem az út.” Az elsõ elõadó Alsópeténybõl Budai Krisztina volt, aki a Zöldutak Módszertani Egyesületének elnökeként mutatta be a megyében végzett tevékenységüket. Vázolta a nemzetközi és országos háttérrel rendelkezõ hálózat történetét s jellemezte az embertõl emberig, közösségtõl közösségig, településtõl településig – szó szerint és átvitt értelemben – vezetõ utak szerepét az eredményes vidékfejlesztésben. „A zöldút te magad vagy…” mondta Budai Krisztina, erõsítvén azt a gondolatot, amely szerint a kapcsolat- és értékteremtõ képesség mindenkiben megvan… A zöldutak témaköréhez szorosan kapcsolódott a Cserhát Natúrpark vidékfejlesztési lehetõségeinek ismertetése is, amelyet Hollókõrõl Ispánné PéterÉva alapítványi referens tartott. Az elõadó számos példával illusztrálta e sajátos kultúrtáji egységhez tartozó huszonkét községben – abcsorrenden Alsótoldtól Varsányig – az ismeret- és tudásátörökítés területén, a megtartó sokféleség jegyében végzett elméleti és gyakorlati munkát a kézmûvességtõl, a kismesterségeken, a természeti és épített értékek védelmén át a szõlõ- és gyümölcstermesztésig, az állattartásig, az erdõ- és vadgazdálkodásig vagy éppen a falusi turizmusig. Dénes Anita,a Ferences Rendtartomány Fons Sacer belsõ egyházjogi személy projekt-koordinátorra „Vallásturizmus – a Mária út mentén” címmel tartott elõadást az ausztriai Mariazelltõl a székelyföldi Csíksomlyóig tartó 1400 kilométeres, 60 nap alatt bejárható zarándoklatról. Mondandójának középpontjába a Nógrád megyei Szentkúton, Magyarország egyik nemzeti kegyhelyén megvalósult mintegy 2.5 milliárd forintos fejlesztés bemutatását helyezte. Az elõadás nem kis mértékben keltette fel a figyelmet az egyébként is nagyon látogatott felújított kegyhely iránt. „Kapunyitogató utak” címmel Somoskõi Rita, a megyei iroda munkatársa tartott volna elõadást, távollétében azonban „csak” fotók illetve filmbejátszások voltak láthatók azokról a települési programokról, amelyek már megvalósultak a településeken az önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, vállalkozásokkal, mûvészeti csoportokkal szoros együttmûködésben . A konferenciát követõen került sor a Nógrád Megyei Népmûvelõk Egyesületének közgyûlésére, amelyen – többek között – megalapították a Kerekes Lászlóról,a József Attila Mûvelõdési Központ egykori igazgatójáról elnevezett szakmai díjat. Cs. B. „Tavaszi szél vizet áraszt / virágom, virágom…” énekelte Csábi IstvánBalassagyarmatról érkezett elõadómûvész önmaga gitárkíséretével s a dalválasztás nyilván nem volt véletlen. Nemcsak a kikeleti évszakra utalt, de hangulatilag is teljes szinkronban volt azokkal festményekkel, amelyeket a színtén balassagyarmati Nagy Mártaállított ki a minap Salgótarján baglyasaljai városrészében, az idõsek otthonában mûködõ Baglyaskõ Galériában. A festõmûvészt és a megnyitóünnepség résztvevõit Holecz Istvánnéintézményigazgató köszöntötte. A kiállítást Kovács Ferencnyugalmazott középiskolai tanár, a Balassi Bálint Gimnázium egykori igazgatója nyitotta meg. Bevezetésként arra utalt, hogy személyes kapcsolatok is fûzik Baglyasaljához, tekintve, hogy felesége évtizedekkel ezelõtt tanított az itteni általános iskolában. A következõkben nagy vonalakban ismertette a szécsénkei születésû, Budapesten és Egerben iskolázott Nagy Márta életútját. Festészetének jellemzõihez nagyívû, imponáló filozófia- és mûvészettörténeti háttér felvillantásával jutott el. Utalt Kant,a francia szimbolista költõk, Van Gogh, Ady Endre, Edvi Illés Aladár gondolataira. Több szöveget emlékezetbõl idézett. Bár Nagy Márta gyakran alkot olajképeket, tûzzománcokat is, Baglyasaljára akvarelleket hozott el, ezért Kovács Ferenc értelemszerûen a vízfestés mûfaji sajátosságairól szólt elsõsorban s elemezte a természeti ihletettségû, érzelemgazdag képek, fõként virágok („Fasor”, „Liget”, „Alkonyat”, „Liliomok”, „Tél”, „Bazalthegyek”) varázsát. A kiállítás – amely egyébiránt a 44. a galéria történetében – rendezõi részérõl Báti Jánosné, Baglyasalja Barátainak Köre elnöke mondott köszönetet a mûvésznek, hogy vállalkozott a bemutatkozásra és emléklapot adott át Nagy Mártának, aki viszont a lehetõségért mondott köszönetet. A Baglyaskõ Galériában nemrégiben meghonosított gyakorlat szerint ezúttal is sor került hangszerismertetésre. Ez alkalommal természetesen a gitár volt a fõszereplõ, amelyrõl Csábi István szólt élményszerûen. Visszautalt Tinódi LantosSebestyénés nem utolsósorban a nógrádi gyökerû Balassi Bálint szellemi örökségére s érzékeltette azt a – családi indíttatást, a Szélkiáltó együttessel való találkozást, közös éneklést – folyamatot is, amely során õ maga is örök életre eljegyezte magát ezzel a hangszerrel s egyáltalán a muzsikával. Idézte Kodály Zoltánt,aki szerint zene nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes. Mintegy a mûvészetek kézfogásának illusztrálására Csábi István megszólaltatott néhány megzenésített verset, köztük a szintén Nógrádhoz kötõdõ Komjáthy Jenõ alkotását és Bertók László„Boldogságdal”-át is. Zárszót a baráti kör képviseletében Szilasi Andrásmondott. Örömének adott hangot, amikor megfogalmazta: Nagy Márta „küldetéses” képeivel illetve kiállításának megnyitásával Baglyasalján háromnapos volt a pünkösd… csébé „Virágom, virágom…”„Utak” azonos irányba Máté Lászlóné, a Nemzeti Mûvelõdési Intézet Nógrád Megyei Irodájának vezetõje köszönti a szakmai nap résztvevõit Nagy Márta balassagyarmati festõmûvész (jobbról az elsõ) a Baglyaskõ Galériában. Mellette Báti Jánosné, majd Szilasi András és Csábi István. Együtt szerepelt Egerben a salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör (hátul) és a szintén a közös hagyományokat ápoló fúvószenekar Selmeci szellemben A fesztivál egyik legemlékezetesebb produkcióját a Budapest Bár nyújtotta. Balról: Farkas Róbert (zenekarvezetõ), Farkas Mihály (cinbalom), Mezõ Misi (ének). FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ
